Budapesti Szemle. 1917. 170. kötet, 484-486. szám
486. szám - PETŐFI ÉS ARANY BARÁTSÁGA. — Ferenczi Zoltántól
és irodalmi Magyarországot s minden téren létrehozták azt, minél nagyobbat azóta senki sem, vagy aligha alkotott. íme, innen a száz éves jubileumok egymásutáni sora, pedig még a nemzet nem is mindenik iránt oly hálás, mint lennie kellene. Mert pl. csak azt kérdem : van-e valamely nyilvános köztéren e nevezetes férfiak mindenikének szobra, mely örökké szem előtt tartja tehetségök és érdemeik emlékét? Már pedig egyetlen tehetségnek sem volna szabad úgy a haza földjébe szállni, hogy föl ne támadjon márványban vagy érczben. Ebben az évben két nevezetes férfiú százéves jubileumát üli meg nemzetünk: Aranyét és Tompáét. Aranyé márczius havára, Tompáé szeptemberre esik, így szenteli Társaságunk szokásos márcziusi ünnepét ez alkalommal Arany János emlékének. És mi ez alkalommal nemcsak Aranyt, a nagy költőt kívánjuk ünnepelni, hanem a nagy barátot, Petőfi nagy barátját s azt a barátságot is, mely költészetünk e két legnagyobb büszkeségét egymáshoz kapcsolta s mely a legszebb példák egyike az egész világirodalomban ; sőt párja talán csak az a kettő, mely hasonló nagy szellemeket kötött össze, mely Horatius és Vergilius , Goethe és Schiller közt fennállott. A barátság érzelme a legcsodálatosabb érzelmek egyike. Bizonyos tekintetben hasonlít a szerelem érzelméhez, mert mindkettő lényegileg a meghódolásban áll ; de hogy mégis mennyire más, mutatja nyelvünk maga, mely két szót alkotott e két érzelemre : szeretet és szerelem. Ez nyelvünkre nézve annyira jellemző, hogy egyedüli az ismert nyelvek közül, mely ugyanazon érzelemnek e két árnyalatát megkülönbözteti, de az igazi barátság érzelme sokkal ritkább, mint a szerelemé. Ezért a barátság néhány halhatatlan példáját majdnem ujjainkon fel birjuk sorolni s maga a mythos is elismerte ritkaságát azzal, hogy szerelmeseket nem helyezett az égre a csillagképek közé, de barátokat igen : Castor és Pollux örökre ott ragyognak, mint a barátság örök példái, a csillagok között. De ha az örök barátság e példái ritkák, még ritkábbak egyenlők közt s ezt az emberi természetben rejlő féltékenység és versengés okozza. Plutarchos azt mondja, hogy a legtermészetesebb emberi érzés az irigység. Talán ez teszi, hogy a valódi barátság oly ritka s oly rövid életű. Pompás példa erre, hogy