Budapesti Szemle. 1917. 170. kötet, 484-486. szám
486. szám - PETŐFI ÉS ARANY BARÁTSÁGA. — Ferenczi Zoltántól
mily szép szavakkal emlékszik meg történetünk Hunyadi János és Capistran szerzetes barátságáról. És ime, Capistran leírta az 1456-iki belgrádi győzelmet a nélkül, hogy Hunyadi nevét csak meg is említné. Hunyadi is ugyanígy járt el, ami egyébként természetesebb. Erre mondja Aeneas Silvius, a későbbi pápa : «A dicsőség gyönyöre rendkívüli, könnyebben mondják megvetendőnek, mint ahogy megvetik. Capistran legyőzte a század pompáját, eltiporta a fösvénységet, leigázta a testiséget , a dicsőséget megvetni nem bírta. Senki sem oly szent, hogy a dicsőség gyönyöre meg ne hódítsa. A jeles férfiak inkább megvetik a hatalmat, mint a dicsőséget.» Ebből is, mint száz más példából, csak az világlik ki, hogy nagyon is számosabbak a Themistoklesek, kiket a Miltiadesek dicsősége nem hagy aludni, mint a hű Damonok vagy a mások dicsőségével barátságot kötők. Az igaz barátság pedig annál ritkább, mert csak nagy és nemesre irányuló lelkek közt lehetséges. A gonoszok közti kapocs nem barátság, hanem czinkosság. Mint Cicero helyesen mondja: «A barátság első törvénye, hogy aljasságot se ne kívánjunk, se ne tegyünk.» De van egy pár nagy példa mégis. És ezek közt, hogy csak az irodalomnál maradjunk, mint említettem, nincs szebb, mint a Horatiusé és Vergiliusé, a Goetheé és Schilleré, a Petőfié és Aranyé, mind a három congenialis szellemek között. Horatius hálája és barátsága Vergilius iránt abból az időből ered, hogy Vergilius e lángelméjű barátját felkarolta s bemutatta Maecenasnak, mint ezt maga Horatius írja Maecenasnak: «Egykor Virgilius, majd Varius adták tudtodra, ki vagyok]. Ezt Horatius sohasem feledte el s három ódát írt Virgiliushoz. Egyikben Quintilius halála miatt vigasztalja, másikban őt, a «nemes ifjaknak, Claudius Tiberiusnak és Brutusnak barátját a víg lakomára sorra hívja meg, hadd szenteljen egy kis időt a vidámságnak is, mert édes olykor bohónak is lenni. A harmadikban a Virgiliust Athenébe vivő hajóhoz szól ekképen : «Oh hajó, Cyprus hatalmas istennője, Venus, Helena testvérei, a fényes csillagok, t. i. Castor és Pollux, a szelek atyja, a zephyren kívül a többi szelet lezárván, ők vezessenek téged, ki nekünk a rád bízott Virgiliussal tartozol, hogy esdve kérlek, tedd sértetlenül őt Attika partjaira s őrizd meg lelkem felét.