Budapesti Szemle. 1922. 192. kötet, 551-553. szám
552. szám - IRODALOM - 1. Csokonai. (Harsányi István és Gulyás József: Csokonai Vitéz Mihály összes művei.) – Kéky Lajostól
munkával, nagy szeretettel és gondos utánjárással végezték a sajtó alá rendezés munkáját. E kiadásnak természetszerűleg Toldy Nemzeti Könyvtár-beli kiadásához kellett hozzákapcsolódnia. Toldy úgy tekintette a maga kiadását, mintaz eddig csak töredékesen ismert költőnek dicsőségefeltámadását*. Ő már 130-nál több kisebb-nagyobb darabbal egészítette ki Márton bécsi kiadását. Ennél több is állott rendelkezésére, de ő a «Minden Munkák» kifejezést úgy értette, hogy «alatta egyéb nem gondolható, mint valamely író mindazon írásai, mik általa vagy közönség elé szánattak, vagy becsek vagy jellemzetességeknél fogva a sajtóra igényt tarthatnak*. E felfogással «nem tartotta szabadnak, ha lehetett volna is», a dévai versek közlését, melyek «magántréfa eszközeiül készültek*, nem tartotta szükségesnek a zsengék egy «'sztrek lenyomatását, mert azok korszaka egyéb, érdekesebbekkel van képviselve, szükségtelennek látta Metastasio cantatáit, elégnek vélve a prózában fordított színműveket s végül fölöslegesnek találta a halottas versek felvételét, mivel ezek magánhasználatra készültek s a költőt sem új oldalról, sem nagyobb becsben nem mutatják. E kiadás sajtó alá rendezői tartózkodtak az anyagnak ilyen megrostálásától. Lehető teljességre törekedvén, a költőnek nem csupán maga, Márton és Toldy gondozásában megjelent műveit s nemcsak a később szétszórtan napvilágot látott, egybegyűjtve először e kiadásban megjelenő verseit sorozták be anyagukba, hanem sok, Toldy által részben kiadhatatlanoknak, részben elveszetteknek jelzetteket is, több eddig ismeretlen, általuk megtalált verssel együtt . Ők kiadták az ifjúkori zsengéket is, melyeket Toldy erre nem tartott érdemeseknek, mert Toldyval ellentétben az ő felfogásuk szerint ezek hozzátartoznak Csokonai egyéniségéhez s maga a költő is kedveseknek mondotta a halhatatlanság templomábana tavasz elején szedett zsengét]. Ezek a zsengék érdekesek mint formagyakorlatok is. Sandernek Nagy Sámueltől átültetett egyik művéhez a verseket Csokonai fordította szabadon s ezekben a későbbi nagy technikai készségű költő már könnyedén rímeli meg a klasszikus szakokat, pl. a sapphói strófát játszva használja négyes rímekkel. Jellemzetesen nyilatkozik már e zsengékben a költő természetérzékének sajátságos kerti jellege is. Képzelete az egész nagy természetet egy kecsesen, finomkodva rajzolt, görög istenekkel benépesített kertté szorítja össze s ebben mutogatja a természet örömeit. Mások meg e zsengék közül a kollégiumi diák-poézisnek jellegzetes termékei s Csokonai ízlésének egyik fokát mutatják, így e zsengék felvétele nem volt indokolatlan, annál