Budapesti Szemle. 1923. 193. kötet, 554-556. szám
556. szám - PETŐFI SZIMFÓNIA. – Költemény. – Kozma Andortól
Szerelmes, lantos, hu, rajongo, Szelid, szilaj, derus, borongo, Hos, halhatatlan gyermeked. Es hallga! hallga! . . megcsendilnek, Nem hallhatoan emberi filnek, Szivemmel hallott zengzetek ,5s szolamok szep mennyei arja, Csodalatos szimfoniaja — S gyonyorusegtol reszketek. A foldnek, tiznek, viznek, szelnek Lelkei elnek es zenelnek S maguk a szferak, az egek Dalolnak, zengenek. Minthogyha mind ritmusra lelne Az egesz mindenseg rejtelme, Hogy dalla oldva konnyeden, Koltoi draga kincs legyen : Az eg s fold kozti oserok itt Mind egyutt ünneplik Petofit. Hangjai ifju eleteromnek Boldog-ujongva magasba tornek — S emlekszem : egy kobor diak volt, Ki egykor ily vigat kialtott :5 volt, kire ha barki hallgat, Mig boldog nem volt, meg nem halhat ; S o volt az ehezo, szegeny, Batran didergo vandorlegeny, Ki igy kacagott a szel szentebe, Annak dihet nem sokba veve, S remelve terhetlen, hiven, Hogy a bolba ujra nap kel S hogy akkor a szel, a cudar szel Megpukkad vegre mergiben. D! aki eletharcra szall ki By ifju kedvben gazdagon, Lehet akarmi rongy azon, Rongyaban is tünderkiralyfi!