Budapesti Szemle. 1923. 193. kötet, 554-556. szám

556. szám - PETŐFI SZIMFÓNIA. – Költemény. – Kozma Andortól

PETOFI SZIMFONIA. Petofi! . . . esak esengve, halkan Varazsigenil sugja ajkann S csodat tesz ez a nev velem. Mar mintha messze sikon allnek Kor­ilem az alfoldi tajek, Nagy, nema vegtelen. Nyugaton, ego ti­zpokolba, Veres haraggal haldokolva, Most si­lyed fold ala a nap — S titokzatos, mely, almatag Est szo felettem fatylakat. A fatylak hullnak, ram borulnak, Si­r­idik eg­ Te a sotet, De a pasztorti­zek kigyulnak, Attorve a nagy messzeseg Fekete kontoset. Szepek e foldon szertehintett Bizalmas, kedves csillagok — S amint az egre feltekintek Ott millio meg szebb ragyog . . . 0, mily magasztos, szent ez ej! . . E ketszer csillagos hataron Kialtva karjaim­ kitarom : Nagy, nema vegtelen beszelj! Most itt az i­nnepelyes ora, Petofirol most kelj te szora! Hisz anyja voltal s­o neked, Bar toled messze elcsapongo,

Next