Budapesti Szemle. 1927. 206. kötet, 596-598. szám

598. szám - EGY MAGYAR HERCEG IFJÚKORA NAPOLEON IDEJÉN. (II.) Hajnal Istvántól

mint például a bajor udvaré. Napóleon szövetsége rengeteg vér- és pénzáldozatot kíván tőle. Van tehát némi igen távoli remény arra, hogy idővel el lehet fordítani őt Napóleontól. De ez irányban dolgozni a jelen pillanatban nem szabad. Még csak sejtetni sem, hogy ilyesféle szándékunk van. Ha a követ előtt szász részről célzásokat tennének ilyen tervre, ne mutasson ugyan ridegséget, de el kell siklania a dolog fölött. Még ha valami elégedetlen szász hazafi is öntené ki őszintén lelkét előtte. Nem szabad mutatnia a maga részéről, hogy a világ mai rendjével elégedetlen, semmi célzást sem szabad magának megenged­nie egy jobb jövő reményére. Oly őszinte színben kell feltűnnie maga­tartásának, hogy már szinte valóban őszintén kell éreznie, amit be­szél. A leghalványabb jel se mutassa, hogy szavai takarnak valamit. El kell oszlatnia minden gyanút, hogy Ausztria talán titokban neheztel a szász udvarra a múlt miatt. Azt a meggyőződést kelteni, hogy nem irigyeljük Szászország gyarapodását, politikáját nem ítél­jük el, sőt teljesen megértjük és helyeseljük azt. Lassan kint, minden észrevehető változás és lárma nélkül, a bizalom meleg hangulatát kell teremteni Drezdában. De nem szabad észrevenniök, hogy erre törekszünk, különben megijednének, gyanút fognának. Megnyerő szerénységgel forgolódjék a követ mindenütt. Ne lo­bogtassa fennen zászlaját semmiféle elvnek, meggyőződésnek. A szász királyi udvar sokat ad a figyelemre, előzékenységre ; ilyesminek elmulasztása mindjárt sötét gondolatokat ébreszt benne. A drezdai francia követtel szemben kedves igénytelenséget kell mutatni. Semmi alkalmat sem szabad adni a gyanúra, hogy Napóleon szupremáciáját bármikor is kétségbe akarjuk vonni. De ne húzódjék a követ annyira a francia követhez, hogy a többi állam drezdai képviselőjét elidege­nítse magától. Közben minden irányban állandó éber figyelem és megbízható értesülések szerzése. Ez utolsó pont talán az egyedüli pozitív feladat Pál herceg munkaprogrammjában. Különben alig van más feladata, minthogy igen kedves, igen szeretetreméltó embernek mutatkozzék, bármint ig­érez belsejében. Szinte könnyelműnek kell látszania, óvatosságból. Mint akinek nincs semmi nehéz gondja, valamint a birodalomnak sem, melyet képvisel. Semmi terve, célja, keserve ; minden kérdés megoldva már. A herceg fel is teszi a kérdést, hogy mi lesz, ha minden úgy marad a világon, örökre, amint van? Ezzel érinti Metternich koncepciójának gyönge oldalát. De választ is ad mindjárt : Napóleon egyéniségének politikájának «metafizikája» kizárja ezt. Budapesti Szemle, 206. kötet, 1927. jún. 27

Next