Budapesti Szemle. 1928. 211. kötet, 611-613. szám

613. szám - ZENE – SZÍNHÁZ. - 2. Színházi szemle. - Herczeg Ferenc: Déryné ifjasszony. – Rédey Tivadartól - Csortos Shylockja A velencei kalmár-ban. – Rédey Tivadartól - Szigligeti: A csikós. – Rédey Tivadartól

Mi a megoldást nem ily ferde ötletektől várjuk : talán itt se a hegyet tologassuk Mohamed felé. A színház közeledjék irodalmunk szent­helyéhez —­saruját megoldva. Herczeg Ferencnek egész színpadi műve rendre átkerül a Nemzeti Színház gondozásába. Ezúttal gyengéd biedermeier-rajza, a Déryné ifjasszony csereit hajlékot. Herczeg írói géniuszának ez kisebb termékei közül való, benne a szerző pasztelszínekkel és szordinós hangokkal dolgozik, s mintha ezek stílusát félne megbon­tani akár a vezető alakoknak is erősebb plasztikájával, telibb dikció­jával. A második felvonással pedig a halk melódia vonala is teljesen lezárul s a harmadikra alig marad egyéb egy lírai kihangzású akkord­nál. Ez a harmadik felvonás most kibővült egy bensőleg szervetlen toldalékkal. A Pergő Celesztin színészeinek ál-rablótámadása vala­hogyan kirí az egész munka finom szövedékéből. Bajos itt a zsivány-kaland első döbbenetét valamennyire is meggyőzően meg­játszani, mikor pillanatok múlva már ripacs-fogásnak kell belőle kisülnie. A rövidebb szövegű harmadik felvonás ennél a bővített­nél többet s főleg egységesebbet adott. A szereplők élén Bajor Gizi Dérynéje haladt , igazi hivatásfanatizmust, érzékeny asszonylelket vitt szavaiba, azt vitt némaságába is. Csortos Gyula a Velencei kalmár Shylockjával jutott az első nagy feladathoz a színház klasszikus játékrendjében. Megmutatta, hogy tőle ezen a legmagasabb fokon is méltán várhatunk eredetit és nagyszabásút. Egészen a maga művészi elképzelésével fordult az oly sok hagyománnyal megterhelt alakhoz, benne nem az etnográfiai különösségekre vetette rá magát, általán részletek és eszközök dolgá­ban végsőkig takarékosnak mutatkozott, egy-két fővonás erőteljes meghúzásával adott a figurának súlyt és érdekességet s amellett rajza sohasem szelte át a színmű egészének kontúrjait. Az volt, aminek ezt az alakot alkotásának tervében Shakespeare szánta : súlyos és félelmetes botlatókő, melynek fortélyos eltávolítása után a maga medrébe térhet és graciózus fordulatokkal oldódhatik meg a­­ vígjáték. A magyar színműírás honfoglalókorának termékei közül ezúttal Szigligeti Csikósára került a felújítás sora. Ehhez a felfrissítéshez valamivel több frisseség kívántatott volna, mint amennyi az elő­adásban mutatkozott. Rózsahegyi Marci bácsija jóízű, csupa­ kedély alakítás, a darab kezeletén talán túlságosan is kacskaringós beszédű, de a Bandi kivallatásának jelenetében annál közvetlenebb, szinte monumentálisan egyszerű. Hanem a darab holt része, a ma már amúgy

Next