Budapesti Szemle. 1928. 211. kötet, 611-613. szám

613. szám - ZENE – SZÍNHÁZ. - 2. Színházi szemle. - Zilahy Lajos: A tábornok. – Rédey Tivadartól - Wilde: Bunbury. – Rédey Tivadartól

is szegényes és naiv «bonyolítás» igen fakó tolmácsolásra lelt az elő­adásban. Az ilyesmihez gondosabb kézzel kell hozzányúlni, kiállítási vitrinbe sem helyezzük a régi díszruhát úgy, hogy nemes ékítményei­nél jobban szemet szúrjanak kopásai és festései. Az évad első újdonságául Zilahy Lajos Tábornoké,­ mutatták be. Igen valószínű, hogy szerzője — mint már évek óta — ezzel a művével is a szezon vezető helyére kerül. Illik is, hogy emelkedjék hatásban és elismerésben, mert emelkedőben van költői ereje és erő­södőben tudása. A világháború élmény- és hangulat-emlékei közé szövi be ezúttal is a drámai konfliktust, akárcsak a mult évadbeli Szibériában. Most egy női lélek viharára figyel a viharos idők forga­tagában. Az ő Juditja tűzbe megy a mézeshetekben elragadott fér­jéért s a tűzben­­ megperzselődik. Heroikus vállalkozása arra a feltevésre van alapítva, hogy a tábornokban a rideg stratéga, mintegy a Háború megtestesítője ellen kell harcolnia. A küzdelem ebben a hangnemben indul is meg, de hevében azután az agyondekorált tisztizubbonyból­­ egy meleg férfiszív dobban feléje. Judit tiszta marad testben-lélekben, de a helyzet kényszere áldozatul ejti a fér­jet, megszaggatja az asszony lelkét, érzelmi hontalanságba kergeti a tábornokot. Zilahy mély pszichognózissal, az igazi művész őszinte megilletődésével és részvétével nyúlt problémájához, színpada szinti árasztja magából a melegszívűséget. Most is sok a novellisztikus részlete, sőt ilyenekben kerüli meg magát a döntő fordulatot is. De ezekben a részletekben sehol sem sikkad el az egész mű szövetének főfonala, sehol sem homályosul el jellemes rajzának drámai tisztasága. Juditban egész újabb irodalmunk legfinomabb s leggazdagabb nő­alakjainak egyikét alkotta meg. Ennek az alaknak színpadi megfor­málásával Bajor Gizi is remeket alkotott. A színjátszásban nem az talál, aki keres : ennek az alakításnak is éppen keresetlen biztossága hódított. «Lelkivilág» tárult itt elénk, ennek a szónak legigazab­bb értelmében, egy erőből-gyengeségből összetett lélek egész világa. Becsületes kritikusnak nem kenyere a nagy szavakkal dobálózás, de ezúttal nincs mit óvatoskodnia, bízvást leírhatja : ez a színészi alkotás tökéletes volt. Csortos a tábornok alakjában teljes hitellel mutatja meg a drámai acél megolvadását. Rákosi Szidi epizódalakja lélekbemarkoló. Márkus Emilia maga a nemes előkelőség. Általában az egész előadás lélekkel és odaadással teli : a színház erejének diadal­masan megállt próbája. A Kamara Színház Wilde Oszkár Bunbury-jével vágott neki az évadnak. Telivér jókedvvel, groteszk játékötletekkel takargatták

Next