Budapesti Szemle. 1932. 224. kötet, 650-652. szám
652. szám - IRODALOM - 7. Rádióműsor – hangjáték – dramatizálás. – Vitéz Somogyváry Gyulától s a Szerk. megjegyzései
drámai előadások szaporítása, főként a vígjátékoké. Ezek és minden más jel is kiáltóan bizonyítják, hogy a közönség túlnyomó nagy többsége sokkal inkább meghallgat bármely művet drámai formában, mint egyetlen előadó még oly művészi interpretálásában is. Ez adottság, melynek okát kutassák mások — de amellyel számolni kell. Ez volt egyik oka annak, hogy a dramatizált Arany-költeményeket műsorbizottságunknak elfogadásra ajánlottam, minthogy az átdolgozást egyébként is — s a nagy kedvező visszhang utólagos igazolása szerint nem egészen helytelenül — sikerültnek véltem. Volt azonban még egy, ezzel felérő erejű indokom. Magyar irodalmat a megszállott területeken nem tanítanak. Ezért talán nem kárhoztatandó törekvés, ha lehetőség szerint minden alkalmat megragadunk, és minél gyakrabban, minél kedveltebb formában juttatjuk el elsősorban klasszikus irodalmi halhatatlanjainknak műveit a rádióhullámok révén az odaát felnövő ifjúsághoz, amelynek talán semmire sincs oly nagy szüksége, mint épen Arany János higgadt, bölcs magyarságára s mélyről jövő tiszta derűjére. Végezetül a magam személyéről még talán csak annyit, hogy több rajongással s alázatosabb hódolattal a kritikaíró sem tisztelheti és féltheti épen Arany János gigantikus költészetét, mint szerény magam. Ha kissé hosszúra nyúlt soraimmal csak néhány ponton is hozzájárulhattam egy-két téves értelmezés eloszlatásához, vagy ha netán az azok során felvetődött drámai átdolgozás kérdése, közelebbről pedig az átdolgozások esztétikai határmegállapítása körül csak egyetlen gondolatnyi elmélkedést is sikerült ébreszteni arra hivatott elmékben, akkor bizonyos vagyok benne, hogy a «Vidéki tanár» úrral egyetemben — aki levelével mindezt megindította — egy parányi homokszemet mégis vittünk a magyar művészet-értékelés nagy építőmunkájához. Fogadja Szerkesztő Uram tiszteletem kifejezését. Budapest, 1982 február 13. vitéz Somogyváry Gyula, a rádió dramaturgja. Kiadjuk e felszólalást, egy-két megjegyzést azonban nem nyomhatunk el. Odry Árpád hónapokig hallgatott ; ősz óta, igaz, újra megtartja előadó estéit. A válasz az Aranyból átdolgozott hangjátékok sikerére, a közönség leveleire hivatkozik : — a Szemle felszólalását is sok helyeslés követte. Az itt közölt válasz tanulságosan fejti ki a hangjáték természetét. Kétségtelen, hogy a színpadi játék is némi átdolgozásra szorul a rádióban, hol a szemhez nem, csak a fülhöz szól-