Budapesti Szemle. 1938. 251. kötet, 731-733. szám

731. szám - ELFELEJTETT MAGYAR ZENEMŰVEK. – Papp Viktortól

hogy Fusz János az 1800-as évek németes zenei irányzatának legkiválóbb képviselője volt­­ Magyarországon. * Az elfelejtett vagy ismeretlen régi magyar zeneművek érdekében kiadott rádió-felhívás eredménye, hogy a magyar zeneirodalom nagyszabású táncjátékkal gazdagodott. Szer­zője : Erkel Gyula, ismert és elismert mester, aki keveset komponált ugyan, de műveinek műbecse kora ifjúságában már tekintélyt szerzett neki a zenevilágban. Irodalmunk két drámai remekéhez írt zenét, az egyik Csongor és Tünde, a másik Az ember tragédiája, melynek ez az első kísérőzenéje. Sok dalt és nótát szerzett, melyek közül a nép többet átvett. A köztudatban nem egy népdal szerzőjeként szerepel. A Falu rossza, Tolonc s más népszínművek zenéjét ő állította össze és részben szerezte. A zenei irodalom tud arról, hogy írt egy négyfel­vonásos táncjátékot, melyet az Operaház megbízásá­ból az 1885-i kiállításra szerzett s melyet nem adtak elő. Azt azonban nem tudtuk, hogy megvan és hogy hol van az a táncjáték. A rádió felhívására Erkel Jenő, Erkel Gyula fia, elvitte a vezér könyv hatalmas kéziratát a rádióba s átadta bemutatás végett. Ez a bemutatás meg is történt. Mi történhetett e körül a táncjáték körül, hogy sohasem került színre? Valószínűleg muzsikai cselszövény áldozata lett. A családbeliek úgy tudják, hogy az «operabírálói» intéz­mény egyik tagjának a mű nem tetszett. A szerző erre javítás ürügye alatt elkérte tőle a vezérkönyvet, hazavitte, bezárta egy fiókba, mely a nyilvánosság számára, íme, csak most nyílt ki. Helyesebben : a műből három rész elhangzott Suite de Ballet cím alatt az 1897. november 17-én tartott filharmó­niai hangversenyen. Erről a Fabo Bertalan-féle Erkel-emlék­könyvben (111­­1.) Kereszty István többek közt ezt írja: «Mindny­áj­unkat gyönyörködtetett az előadott tételek nem közönséges, fordulatos magyarsága, változatossága, a csín és elevenség, a vidámság és mégis diszkrét hang, egyszóval : előkelő művészet, mely az előadott részleteket becsesekké s kedvesekké teszi. Láttam — folytatja Kereszty — az egész

Next