Budapesti Szemle. 1940. 259. kötet, 755-757. szám
755. szám - IRODALOM - 3. A Hűség Diadalma. – (Kozocsa Sándor: A Hűség Diadalmának első kidolgozása.) – Gálos Rezsőtől
fehérköpenyes emberek? Ördögöt! Ostoba fajankók, érzelgős szoknyabolondok ők, punktum. A regényolvasó nagyközönség túlnyomó része az ilyen émelygősen romantikus giccsekben szeret gyönyörködni, a komolyabb fajta kritikának azonban kötelessége megróni az ilyen írói eljárásmódot, amely léprecsalja az olvasók szívesen előlegezett bizalmát, részvétét, rokonszenvét. Világért sem csak szerzőnkre érvényes ez a megállapítás, hanem sok más regényírónkra is, köztük elismert nevűekre is. Pl. Rákosi Viktor Elnémult harangok című, túlságos megbecsülésben részesülő regénye is efféle súlyos hibában szenved. Erdélyben egy-egy falusi református lelkipásztor nemcsak egyházának, hanem magyar fajának is őrállója, felségesen szép, de rettenetesen nehéz hazafiúi hivatást kell teljesítenie. Mélységesen tragikai hatású regényt lehetne írni arról, hogyan bukik el az ilyen veszélyes őrhelyen a legönfeláldozóbb, leghősibb lelkű magyar pap is, de a Rákosi Viktor regényhősének falujában azért némulnak el a magyar harangok, mert a tiszteletes úr belebolondult az ellenséges fajú és vallási pópa leányába, szerelmi bódultságában botrányos viselkedésűvé süllyed, s nem teljesíti magasztos kötelességét. Hát nem lehetne ilyen helyre meglettebb korú, családos embert küldeni lelkipásztornak és lelki honvédnek, aki nem azzal töltené az idejét, hogy éjtszaka a pópa leányának ablaka körül ólálkodik?! Feliczián Vilmos regényének első rétege sikerültnek, második rétege félig sikerültnek mondható, harmadik rétege azonban azt mutatja, hogy szerzőnk a ferde ízlésű olvasók kedvéért feláldozta a jellemrajz és az alapeszmei felépítettség művészi feltételeit. -df- A Hűség Diadalma. Hűség Diadalmának első kidolgozása. Az eredeti kéziratból bevezetéssel kiadta Kozocsa Sándor. Budapest: Egyetemi Nyomda, 1940. Kis 8-r., 83 l. Vörösmarty első nagyobb epikus alkotásának A' boldog elhalás volt az eredeti címe, mert Gárdon, a törökverő hős, vilivé vált arájának csókjától hal meg. Ennek a költeménynek első fogalmazványát adta ki most egy új, a Régi Magyar Könyvtár mintájára megkezdett Irodalomtörténeti Források c. vállalatának első kötetéül Kozocsa Sándor. Hálával tartozunk buzgóságáért, amelynek eredményeként e kis kötet nemcsak kritikai kiadást pótol, hanem pontos közlésével alkalmat ad egy pillantásra Vörösmarty alkotó műhelyébe. A szerkesztésről csak egy vázlat adna igazán fogalmat , de e nélkül érdekes a kidolgozás próbálkozásait szemlélnünk.