Budapesti Szemle. 1941. 261. kötet, 764-769. szám

764. szám - AZ ERDELYI SZELLEM. — Ravasz Lászlótól

AZ ERDÉLYI SZELLEM. — Ünnepi beszéd a Magyar Tudományos Akadémia 1911. évi május 18-i nagygyűlésén. — A táj és a nép összefüggésében valami olyan titokzatos­ság rejtőzködik, mint a szerelemben, a társkeresésben. A tájak sokszor századokig várnak s nem akad olyan nép, amelyik meglakja őket. Akik jönnek, tovább mennek vagy elsodorja őket az élet nagy forgataga. A népek is vándorolnak, nyug­talanul keresnek egy helyet, amely fészkük, hazájuk legyen. Sokáig nem találják meg s ezért mennek mindig tovább. De ha egyszer megtalálja egy nép azt a tájat, melyet egy örök végzés jelölt ki számukra : összeforrnak s megkezdődik egy­más sorsának kölcsönös meghatározása. A táj dolgozik az emberen, az ember a tájon. Megépülnek a falak és városok, erdők és mocsarak helyén szántóföldek virulnak ; a hegye­ken szőlő érik, a föld alatt bányászok dolgoznak , zakatolnak a gépek, sürög-forog a kereskedelem s az ősi természet szinte eltűnik a civilizáció nagyszerű építménye mögött. Közben az ember is átalakul. Külső világának jelen­ségeit, belső világának millió meg millió moccanását álta­lános, ismétlődő, jellegzetes formákban fejezi ki s ezzel kiter­meli a nyelvet, azt a beláthatatlan képrengeteget, amely a szellemet egészen sajátos módon fejezi ki, de éppen olyan sajátos módon alakítja is. A nyelv szabályai szerint gondol­kozni nemcsak kiváltság, hanem kötelesség, nemcsak fel­szabadulás, hanem örök rabság. Azután az emberi szellem, életenergiájának kímélése és jobb felhasználása érdekében, amit egyszer jól megcsinált, azt másodszor is úgy akarja megcsinálni ; létrejön az ismeretnek, tanácsoknak, mód­szereknek, útbaigazításoknak, bevált példáknak mérhetetlen nagy tárháza : a köztapasztalás. A köztapasztalás megálló- Budapesti Szemle, 261. kötet. 1941. július. 1

Next