Budapesti Viszhang, 1855. január-június (2. évfolyam 1. félév, 1-25. szám)

1855-04-08 / 14. szám

BUDAPESTI VISZHANG. 14-dik szám. Aprilis 8-án 1855. ÁLMAIMNAK Álmaimnak szép tündére! Újra látlak, újra én, Átragyog mosolygó arczod Bánatomnak éjetén .... Oh utánad fáradt lelkem Oly régen bolyonga már! Nyugtalan járt helyről helyre Mint az üldözött madár. Keresett a földön r­égen, S minden fényes csillagot Sorra járt és sorra nézett, S kérdező hogy nem vagy ott?, «МС&ЧВЯМ»­Járt a földön, szállt az égen És sehol meg nem talált: Álmaimnak szép tündére Lelkem mind hiába várt! . . Megjelentél végre még is Itt vagy édes angyalom! Hallom ajkad lágy beszédét És meg is csókolhatom. Rám mosolygó fényes arczod Átragyog­tám elején: Lesz e idő a mikor majd Mind örökre bírlak én ?! NYILAS SAMU. CIBINIUS UH­AM (Történeti adoma). Történt volt azon időben, a midőn Apafi Mihály uram ő nagysága atyász­kodék Erdélyországban, hogy török zultán ő felsége megszorulván pénznek dolgában, sürgetni kezdé az ő miniszereit, hogy látnának valami olajos korsó után, a­­melyből még lehetne valamit ha ugyan nem kitölteni, de épen ki­cseppenteni. Nagyvezér Kaprik­ Mehemned uram Ő kegyelmessége ne ugyan jó helyen kereste a kifogyhatatlan olajos korsót, a­mikor Erdélyre vetette szemeit, a 27 BUDAFI3TI VISIHANS.

Next