Buza Péter: Egy város játékai. Budapest a millennium színpadán (Budapest, 1996)
Linhardt egyébiránt jeles képfestő iparosa a millennium közeli esztendőknek, s kitűnő üzletember. A fényképek után másolt arcképek tették műhelyét népszerűvé, őt magát gazdaggá hirdetése, amelynek szövegében éppen erre az ajánlatára hívja fel a nagyérdemű figyelmét, szinte hetente jelent meg a lapokban 1896-ban is. Városi irodája itt volt a Dréher-palotában, műterme ekkor már saját házában, a józsefvárosi Hunyadi (ma Vajdahunyad) utca 27.-ben működött. 1896. augusztus 15-én költözött be a vadonatúj épületbe, amely tényt az azt bejelentő Kiállítási Újság azzal toldja meg: a művész hajlandó közönségét itt is fogadni. Nyilván ismét csak a jól átgondolt reklám jegyében. Ha Linhardt Vilmos jeles képfestő iparosaként említendő a millennium körüli éveknek, Morelli Gusztáv egyenesen az e tárgykörbe vágó művészi iparágak fejedelmének minősítendő, akinek számos alkotása gazdagítja az évkör kiadványait. A többi között ő metszette fába a Feszty-körképet magát is, a több darabból álló, összesen 4 méter és 25 centi hosszú leporellója maga is vélhetően világrekorder alkotás. Morelli Gusztáv, ahogy a neve is mutatja, olasz földről elszármazott férfiú, akinek azonban még a nagyapja, Giuseppe Antonio kezdte meg a kontinentális vándorutat, amelynek első állomása Varsó. Az öreg József fia, Teodor János Morelli az 1830-as évek elején emigrált Magyarországra, mint annak a lázadásnak tevőleges részese, amelyben először tűnt fel a hadi események színpadán Bem és Dembinszky. (Ugyanazt próbálták meg, ugyanúgy a megszálló oroszokkal szemben, amit néhány évtizeddel korábban a Rakosavicánál győztes, de aztán szintén háborút vesztő Tadeus Koszciusko.) Teodor János tehát Pestre menekül, civilként borral kereskedik, s elveszi feleségül a pesti német polgárlányt, Ackermann Justiniát. Házasságukból öt gyermek születik, másodikként Gusztáv, a modern magyar fametszőiskola megteremtője, e technika bravúros művelője, akivel együtt maga a műfaj is meghal majd nem sokkal a századforduló után, átadva helyét a különböző vegyi alapú képsokszorosítási eljárásoknak. De addig, amíg a cinkográfia s társai legyőzhetetlen vetélytársként meg nem jelentek a nyomtatásban, a fotográfiák átültetésére egyetlen lehetőség nyílt: réz-, illetve fametszetek készítése. Utóbbiak a múlt század ötvenes éveiben nyertek csatát, ettől az időszaktól számítva vagy fél évszázadon át az illusztrált lapok és könyvek képanyaga a metsző munkájának közvetítésével került a nyomatba, akinek vonalakból keltve festői hatást kellett lemásolnia modelljét, a festményt, a fotót vagy a valóságot. A vésett fadúcok mestereinek sorában Morelli Gusztáv, aki egész Európát beutazta, hogy minden információt összegyűjtsön tudománya és művészete tökéletesítéséhez, volt az egyetlen magyar, hiszen tanítványainak a technika leváltása miatt már nem volt módja arra, hogy saját életpályájukon úgy menjenek végig, ahogy az 1848-ban született s hírneve csúcsát a millennium év- Küry Klára, a kor sztár primadonnája Morelli és művésztársasága farsangi jelmezekben. A monotonsárgára fakult kép a Morelli-ház padlásáról került elő