Buza Péter: Pest-budai történetek. Rendhagyó városnéző séta (Budapest, 1984)
X. Thaisz Elek tündöklése és bukása
X. Thaisz Elek tündöklése és bukása Nem lehetett ünnepet, farsangot, bált és botrányt elképzelni Thaisz Elek nélkül. A hatalmas, szélesvállú, pirosarcú, tekintélyes külsejű rendőrfőnök évtizedeken át fejedelme volt a pesti „édes élet”-nek. Hosszan cikkeztek például a napilapok az 1871-es év farsangvégi álarcos báljáról, amelyen az utcai felvonulást éjfélkor maga a főkapitány nyitotta meg meggyszín-bársony díszmagyarban, forgós kalappal a fején, karján a főváros leghíresebb nyilvánosházának tulajdonosnőjével, Luft Rézivel. Élő cáfolatául a vádnak, hogy nem ismeri a hűséget. Ennek egyébként később, a jeles hölgy elhunytakor más módon is tanújelét adta: újabb botrányt okozott a malomkeréknyi koszorúval, amit maga cipelt ki a temetőbe ... Édesapja, Thaisz András tekintélyes, vagyonos polgára volt a régi Pestnek, egyike a korabeli irodalmi és tudományos élet máig számontartott szervezőinek. De a fiú másfajta babérokra pályázott. Pedig neveltetése, iskolázottsága jóvoltából ott lehetett mindenütt, ahol kora ifjúságának legjobbjai: a pozsonyi országgyűléseken, s bizonyára a Pilvaxban is, a „közvélemény asztalánál” forgolódva. Tagja lett a Nemzeti Körnek is. Mégis inkább párbajai miatt emlegették a szép szál, szélesvállú jurátust, aki apja pénzén hosszú külföldi utakat tehetett, több idegen nyelven tanult meg, és irigyelt sikereket aratott a hölgyek körében. Botrányhős pályafutása 1840-ben kezdődött: húszéves ifjoncként ekkor hódította meg a pesti éjszaka szépséges pillangóját, az akkor még „privát” Luft Rézit, a forradalom utáni évek leglátogatottabb pesti bordélyának tulajdonosnőjét. Frau Preisach - alias Luft Terézia - a bordélyalapításhoz szükséges pénzmagot is az ágyban kereste. Thaisz Elek iránti érzelmei ellenére bizalmas ismeretség fűzte a Lánchíd építésénél dolgozó egyik angol mérnökhöz, aki igen sok pénzt költött rá. A mérnök a Dunába fulladt, s végrendeletében kerek 40 ezer forintot hagyott szeretőjére, aki ebből vette meg a Hímző - ma Cukor utca 4. szám alatti nyilvánosházat. A házról és tulajdonosáról többet is tudunk. Alexy Lajos, rozsnyói fiatalember 1848 augusztusában ellátogatott ebbe a műintézetbe. Azért jött Pestre, hogy ügyvédi szigorlatát letegye, s hogy másfajta ügyekben is gyarapodjék: „a legrosszabbul is a legjobb gyümölcsöt nyerendő, kívántam az emberi élet legelvetemedettebb, legocsmányabb részét saját tapasztalataimból megismerni...” Négy nyilvánosházat is végiglátogatott hát a Terézváros bordélynegyedének szívében, a Kék Kakas - ma: Székely Mihály - utcában, hogy kellő lelki bemelegítés után kereshesse fel a legismertebbet. Élményeit naplójában örökítette meg: „Pest leghíresebb s leglátogatottabb, 12-13 kéjhölggyel dicsekvő, rendszeresített, a vidéken is oly igen ismeretes Luft Rézi bordélyházát is kívántuk megtekinteni. Beléptünkkor itt csak hárman voltak jelen, egy csinos fiatal, fejfájásra panaszkodott leány, Luft Rézi, egy 35-40 éves, durva tekintetű, kövér asszony, s ennek szoba leánya, ki főnöknőjét fésűié, s valamint 2 idegen férfi. A főnökné ránk keveset ügyelve, nemsokára elment, s most húzni kezdtek egymásután a snepfek (szalonkák), számra mintegy 8-an. Ha egy rendes háznál lettem volna, azt kellett volna hinnem, hogy ezek mind a ház leányai, hiszen azonkívül is kedves és ajánló külsővel bírván (kivévén, hogy egyik kalapomat fejére tevésével fertőzteté meg, másik, hogy egy férfi által füzeté ruháját, s hogy a harmadiknak, ki egyedül volt pongyolában, vállát a leesett ing engedé láthatni), mondom, ezeken kívül meglehetősen viselték magokat, engemet mint körültekintgető idegent meg sem szólítva, s csupán vezető társammal beszélgetve.” Egy erkölcsös éjszaka 135