Buza Péter (szerk.): Bevilaqua Borsody Béla: A Víziváros (Budapest, 2005)
Bevilaqua Borsody Béla: A víziváros
kori Pestet. Horatius világhírű poétikai tankölteménye, az Ars Poetica (Költői művészet) nyomán írta meg nagyszerű Ars Poetica-ját. Ebben az 1860-as évek pesti Dunapartjáról ír, arról, mely a pesti Feldunasoron (Obere Donauzeile) már a 18. század végén Sétáló Erdőcske néven volt a pestiek Corso-ja. (Eze a Dunapartig csak az 1870-es években épült ki.) Arany János az Ars Poeticában élte ki az 1860-as évek német Pestjével szemben érzett magyar idegenségét. Arról ír, hogy a pesti dunaparti Korzón elegáns pesti Dámák sétálnak, olyan szépek, mint az órómai Gráciák és az ógörög Szépség-istennők, a Cháriszok. Ezt írta: „Chariszok és az utczán német szó s piszok!” Ugyancsak az Ars Poetica szól a budai naplementéről, melyet a poéta a pesti Dunapartról látott. Ezt írja: „A Nap most bukik a Városmajorba...” Azaz: a Nap a Víziváros fölött nyugszik le, amit Arany János jól láthatott akkor is, amikor már mint az Akadémia főtitkára az Akadémia pesti dunaparti palotájában lakott. Arany Jánosnak a vízivárosi Városmajor fölötti budai naplementéről szóló e szavai egy jó félszázad múltán új formát nyertek az akkor a budai Várban lakó poétának, a néhai Tóth Árpádnak egy mondása nyomán, mely az 1910-es évek után sokáig élt az akkori Pest „kávéházi irodalmi berkeiben”, elsősorban a New Yorkkávéházban, ahol ez a mondás elhangzott. A kávéházban ugyanis nyáron is ott éjszakázott és hajnalozott az írói Gárda, közöttük több Budán lakó is. A szénrudas régimódi ívlámpák világlottak. A kávéház előtt a Tizenhárom Ördög tartotta lámpások is ugyanezt látták: a 18. századi francia René Antoin Le Sage írta „Sánta ördög” (Le Diable Boiteux) regényben említett „kávéházi ördögök” szobrai. Ám egyszerre csak hirtelen kialudtak a kávéház lámpái és az utcai „Tizenhárom ördög”-ei is: a New York melletti Dohány utca fölött megjelent a Homérosz megénekelte „Rhododaktülosz Éosz”, a „Rózsa(ujjú) Hajnal”, a Dohány utca „Éosza”. A Gárda szedelődzködött, a Budán lakók: Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Somlyó Zoltán, az „Átkozott Költő” és e sorok írója elindultak Budára. Ekkor mondta Tóth Árpád: „A Nap a Dohány utcában kel fel és a budai Városmajorban nyugszik le!” Ez a szólásmondás párja az általunk sokszor említett Herr Schams írta: „A Nap a pesti Nap utcában kel fel és ugyanott nyugszik le!” mondásnak. A józsefvárosi Nap utca ugyanis pontosan Keletről vezet Nyugatra, a pesti hajnalok és alkonyatok égő „ó-arany” — Vieux d’or — csillogással festik meg a régi szűk utca házainak ablakait.