Buza Péter (szerk.): Bevilaqua Borsody Béla: A Víziváros (Budapest, 2005)
Bevilaqua Borsody Béla: A víziváros
Arany János Várost megvető érzésének — ezt „antiurbanitás”-nak nevezzük — engesztelhetetlen, debreceni hajdúlelkű németgyűlölete volt (az alapja). Ezért volt számára idegen az 1850-es évek — a Bach-korszak — elnémetesedett Pestje. Ez az érzése szerintünk A walesi Bárdok című nagyszerű balladájában fejeződik ki a legélesebben. A kiváló nyelvérzékű Arany János kitűnően tudott angolul, latinul és franciául. Behatóan tanulmányozta az angol irodalmat, Shakespeare sok színművét fordította magyarra, e fordításai máig élnek színházainkban. Kitűnően ismerte az óangol — Wales és Scottland, Skócia — irodalmi ballada-kincset, a skót Kék Tavak (The blue Lagoon) jellegzetes Tavi költészetét (Lagoon Poetry) és Macpherson írásait. Balladáit ezeknek jellegzetes, északi tömörségű, óangol stílusában írta meg. Közülük az A walesi Bárdok érdeklik szempontunkat. A hárfás óangol Regusénekesek neve Gweland, ebből lett a későbbi Bard és a Ballad szó. Tudnunk kell, hogy a magyar szabadságharc vérbefojtása után az akkori magyar irodalom komor, felejteni nem akaró kuruc ridegséggel csinált „irodalmi szabotázst”, elhallgatott, nem volt lejális a Habsburg Házzal szemben, mint amilyen 1867 után a rendkívül tehetséges, de törött jellemű Jókai Mór lett. A fiatal Franz Josef nevét a komor magyar írók soha meg nem említik. A bécsi politika felszólította a magyar írókat, hogy ne helyezkedjenek szembe a Kaiserrel, aki békülést mutatni akaró utazást tett a magyar Alföldre. Ezt vitte bele Arany János A Walesi Bárdokba. Megírta, hogy a déli Walest a középkorban legázoló, véreskezű King Edward angol király, nagy kísérettel leutazott a délangliai Walesbe. A felejteni nem tudó walesi nemesség — a „Peerek” —, és a népi énekes, hárfás Bard-ok elzárkóznak előle, nem üdvözlik dicsőítő énekkel. King Edward összetereltette és „versebeknek” mondja őket. Az egyik öreg bárd így énekel: „Nos, halld meg, Eduárd, neved ki diccsel ejtené, nem él oly walesi Bárd!” A dühödt King Edward erre sok száz Bard-ot küldött máglyára. Arany János a Walesi Bárd-okban — megállapításunk szerint —, King Edward walesi utazásának magyarországi párját, Kaiser Franz Josef(nek) a magyar Alföldre tett ama utazását írta meg, melynek (alkalmából) alkalmasint a pesti Kafé Herrengasse-ban — a Pillvax eme utódában —, Juhbál Károly pesti műegyetemi professzor, Noszlopy, a dunántúli birtokos, Sárközi, az alföldi plébános összeesküvést szőtt arra, hogy a Kaisert felfogadott alföldi betyárokkal elfogatják. Hiteles tény, hogy a kávéházban hangosan vitatkoztak azon , mint ezt néhai Tóth Béla Effendi