Buza Péter (szerk.): Bevilaqua Borsody Béla: A Víziváros (Budapest, 2005)
Bevilaqua Borsody Béla: A víziváros
Pestbuda nem viszonozta megvetését. 1867 után megjelent a Kék Kakas utcában említett első domború műve, majd megjelent dunaparti szobra, emléktábla került a Länderer és Heckenast nyomda házára a Kossuth Lajos és a Szép utca sarkán. Megalakult a Petőfi Társaság, az Athenaeum aranyozott kötésű, remekben illusztrált kötetben adta ki Petőfi verseit 1888-ban, a szabadságharc akkori negyvenedik évfordulóján. A kötet ott volt minden magyar család díszasztalkáján. (Ez volt az első könyv, amit e sorok írója, mint hatéves vízivárosi nebuló első olvasmányául elolvasott, már tudniillik a Kukoricza János históriáját.) Petőfi utcanévvé emelkedett. Sajnos, a Pillvax házat 1910-ben lebontották, ami országos felháborodást keltett, a mai Pillvax nem a régi helyén áll a Petőfi utcában, hanem a Pillvax közben, de van Petőfi Múzeum. A Pillvax emléktáblát nyert, 1928-ban a Petőfi Társaság és a Kávés Ipartestület évfordulós ünnepséget (tartott) az új Pillvaxban. Megalakult a pesti Petőfi Múzeum, Petőfi verseit minden nyelvre lefordították, a néhai Harsányi Zsolt megírta nagyszerű Petőfi regényét (Az Üstökös), Kacsóh Pongrác Huszka Jenő szövegkönyvére és Heltai Jenő verseire megírta nagyszerű operáját, a János Vitézt. Pest nem gyűlölte viszont Petőfit, a zajgó Pestet és a csendes Vízivárost a Petőfi-híd köti össze. * Arany János emlékeit szintén pesti szobor, emléktábla és utcanév őrzi. A „Toldi Trilógia” és Balladái halhatatlan nevű poétája ugyancsak kisnemesi-falusi származású volt, mint barátja, Petőfi Sándor és kortársa, Jókai Mór. Pestet ő se szerette, noha Pest hozta fel magához, Pest emelte fel a sikerbe és Pesten lakott holtáig. Vízivárosi vonatkozása kevés, ami budai vonatkozása van, az csak históriai hangulatú irodalmi alkotása. Érzelmileg holtáig a hajdúsági-bihari parasztbarát falusi kurtanemes magyar maradt. Pesttől való csendes idegenkedésének, szerintünk, ez a magyarázata. Idegen volt a számára Bécs, Ausztria, a német, ha nem is olyan keményen, mint Petőfi szemében. Az 1867-i kiegyezés után viszont nem hódolt be olyan legálisan a Habsburg-dinasztiának, mint ezt a megalkuvó diplomatikus Jókai tette. Petőfi mellőzöttsége miatti sértett hiúságában elzárkózott a Kossuth-kormány elől, Arany János kiábrándult kritikát gyakorolt a romantikus, de tragikusan végződött szabadságharccal szemben: „Nagyidai Czigányok” című verse keserű pamphlet a szabadságharc ellen.