Californiai Magyarság, 1981 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-02 / 1. szám

No. 1. — 1981. január 2. GÁBOR ÁRON: T­ito nyomában... Vili, Nova­ Gorica és Portorozs között lassan hajtok. Nem az út rossz, hanem az első generációs jugo autóvezetők­kel nem jó kikezdeni. Ha nyugati rendszámú kocsi megy előttük, azonnal előz­nek. Kisebbségi érzésből, ta­pasztalatlanságból, vakmerő­ségből? Mindegy. Jobb a bé­kesség. úgy Wartburgon is csak akkor veszem észre a magyar rendszámot, amikor jelzi, hogy álljak meg. Kihú­zok az út szélére és a beszél­getés a szokásos módon kez­dődik. Maga is magyar ...? Honnan tudja? Hát a Szent­koronás címerről, a német rendszámtáblán. Bólintok és várok. Kicsit óvatosabban folytatja. Emigráns? Én is óvatosan válaszolom, attól függ honnan nézzük. Ha on­nan, hogy a ruszkikkal és a kommunizmussal nem értek egyet ... Közbe vág, nem ér­dekel. Inkább arról beszél­jünk, melyik faluban van az a lipiciai ménes, amit a szál­lodai prospektus is hirdet? Lipicán, innen húsz kilo­méterre a tenger felé. Jöjje­nek utánam. A beszélgetés itt váratlan fordulatot vesz. Mondja, ezek itt jobbak a mieinknél? Ugyan­az a te­nyészet és egyforma szépek. Hangja kicsit indulatos. En­gem nem a szépségük érde­kel. Hát mi? Az, hogy job­ban fociznak-e, mint az ott­honiak? Tavasszal láttam őket a tenyészállat vásáron, és mint mondják ...? Ha a Töröcsik olyat tudna rúgni, mint azok a lovak, nem így állna a magyar futball. Raj­tam a sor. Az útikönyvben nem olvastam van-e Lipicán is ló­ csapat. Felgyorsul a be­szélgetés. Milyen útikönyv­­ről beszél? Erről. A Gondo­lat útikönyvek sorozatában jelent meg és Jugoszláviáról szól. A Wartburgos nézegeti a könyvet és Jucikénak szőke, fiatal is megmutat­ja. Nézd, ez az amit otthon kerestünk, de nem talál­tunk. Újra felénk fordul. Hol vette? Ha jól emlék­szem New Yorkban a 2. Ave­nun, esetleg Münchenben. Ezt nem szabadott volna mondanom. A Wartburgos haragosan kapja fel a fejét: Hagyjuk ezt a Disney-Land dumát uram, itt úgy beszél­nek, mintha fél New York a maguké lenne, ott pedig a szatmári birtokot és a né­gyes fogatot emlegetik. De.. Nem jutok tovább, úgy el­­száguld a Wartburggal, mint­ha Mercedesben, vagy Jagu­árban ülne. Lipica bükkös, tölgyes fen síkon fekszik. Egyik része szálloda-étterem negyed, másik az istállóké és a lo­vardáké. A hatszáz hektáros parko­lóbirodalom. Legelő és erdő. A kettő között ma­gas drótkerítés és pénztár. Mivel a következő bemuta­tóig még két óránk van, meg­ebédelünk. Az étlap nyuga­ti, de az árak is azok. Köz­ben az útikönyvet tanulmá­nyozom. A lipicai ménest. Ford illásul császár fia, a Bu­dát visszafoglaló Lotharin­­giai Károly főherceg alapí­totta. A birtokot a trieszti püs­pöktől vette és lókiképző tá­bornak rendezte be. És nem is akármilyennek. A szívós karszti lovakból és az anda­­lúziai tüzes ménekből olyan ló­katonákat nevelt, melyek­hez nem volt hasonló abban a korban. A lipicaiak ágas­kodtak, rúgtak, haraptak, a török meg elszaladt. Napó­leon itáliai hadjárata idejé­ben. 1­797-ben a ménest Szé­kesfehérvárra helyezték, majd a Felvidékre irányítot­ták. A II.Világháború után a békeszerződés felosztotta a törzsállományt. Egy része Magyarországra, a többi Ausztriába és Olaszországba került. A fekete kávénál már azt is tudom az útikala­uzból,hogy odisszeus szirén­jei is erre valamerre csábít­gatták a bátor hajósokat és az argonauták is erre keres­ték a híres aranygyapjat. Az viszont már nem mese, ezt szó szerint idézem, hogy Könyves Kálmán királyunk utáni századokban a két or­szág (Magyar és Horvátor­szág) történelme összefonó­dott. Ekkor jutnak kiskirá­ly­i hatalomra a Subicsok, a Zrínyiek, a Frangepánok. Kastélyaik, váraik, kőbe vé­sett címereik ma is végig kí­sérik a Wartburgok jugosz­láviai kirándulásait Mire befejezzük az ebédet az is kiderül, hogy a Szent­koronás, három hegyes, négy folyós címer az autó­mon nemcsak történelmi va­lóság, hanem akkor is össze­jön a Wartburgossal, ha út­közben majdnem egymás torkának estünk. Külön­ben? A lipicai uradalom gaz­dasági bejáratánál újra talál­koztunk. A Wartburg hatal­mas teherautók között bújt meg, gazdája pedig röviden közölte: maga pancser ... itt nem kell fizetni. Azt mond­tam, rágógumit hozok a lo­vaknak ... ›C= K H ’it -------=?« 1 Alrx Le Ellán | Á­rki & Sima ’l; European Pastry Shop i , 7356 Melrose Ave., L.A., CA 900*G. T.: (213) 651-3165 » * MINDENNAP KÉTSZER FRISS MAGYAR KENYÉR, ZSEMLYE - KIFLI - KALÁCSOK , TORTÁK: Dobos, Diós, Rumos, Mokka, KRÉMES­­I ALMÁS, CSERESZNYÉS és TÚRÓS RÉTES Üzleti órák: 8-tól este 7-ig, vasárnap, hétfőn és ünnepnap zárva •W «f. v * V X V ■*! CALIFORNIAI MAGYARSÁG DR. BAKÁCS GYÖRGYNÉ KERESZTES MARÓCZY ANNA Hiswood­i emlekei? AZ ELSŐ KALIFORNIAI MAGYAR ÚJSÁG, A CALIFORNIAI MAGYARSÁG SZÜLETÉSÉNEK IGAZ TÖRTÉNETE. III. - Ne búsuljon, kislány. Azt hiszem, a mozisok ma­gát felfedezték, és még jö­het az esetből valami. Réty legyintett. Nem jelent semmit. Mack Sennett potya statisz­tákat keres a filmjéhez,mely­nek címe az, hogy ,,Leg­szebb lányok a kaliforniai lányok." és közönséget to­borzott a mozi számára. Fe­lejtse el. A tévedésre rájöt­tek, magát elfelejtik. És a két ember folytatta a vitát az­ újságkészítés mellett. Két nap múlva mégis rájöt­tem, hogy nem felejtettek el mert megjelent az­ a fiatalem­­ber, aki velem azt a papírt aláíratta. Mrs. Crow aztán jól kifaggatta, hogy ki ő, és mit akar. A fiatalember meg­magyarázta, hogy ő egy mo­­ziü­gynök és ő fantáziát lát bennem, sztáranyagnak tart, és ő erre fel fog engem építe­ni. Ezért öt évre leszerződte­tett, ez volt a papír, amit én elfogadtam és aláírtam­. És, hogy bebizonyítsa igazát, ő már nekem szerepet is szer­zett a Warner stúdióban, ahová ő holnap reggel nyolc órakor el fog vinni. Aztán át­adott nekem egy kis dobozt tükörrel, megmutatta, hogy benne arcfestékek, szempil­lafestékek, szájfestékek van­nak, és ezekkel nekem be kell kenni az arcomat. Hű, de megijedtem! Én soha az arcomra ezeket fel nem ke­nem. Csak nem fogok ma­gamból bohócot csinálni? ! Reggel pontosan Lou, a fi­atalember megjelent, mo­solygott, amikor látta, hogy semmi kenőcs nincs rajtam. Majd a stúdióban kikészí­tik mondta, és autójába ülve vitt a nem messze eső Warner stúdióba, a Sunset Boulevard-ra. Hogy ott az­tán mi minden történt ve­lem, azt részletesen elmond­tam Mrs. Crownak. Egy balkonon kellett sé­taálnom ide-oda. Az arco­mat nem is festették ki,mert a fejemre semmi szükség nem volt, mert csak a lábai­mat fotografálták. Hát a­ balkon alatt mit csináltak? kérdezte Mrs. Crow, és a választ mindjárt meg is adta Ott valószínű­leg egy kuplerájt fotografál­tak, és erre volt jó a maga lába. Nem tudom, lent egy kapu volt, hátunk mögött nem volt semmi és a kapun ki-be jártak férfiak és nők, és ott egy férfi és egy nő be­szélgettek. Ott is a tölcséres ember dirigált, veszekedtek, ordítottak. Cut! Cut! ki­abált, és semmi sem volt jó neki. Én meg csak ide-oda mászkáltam csalinak örülök hogy a fejemet nem fotogra­fálták, mert én utcai nőt nem játszanék egy millió dollárért sem. Mrs. Crow nagyot neve­tett. Na, na egy millióért majd meggondolná ... Hát mit fizettek magának? Itt van­ ötven dollárt és holnap újra el kell men­nem! Nem rossz, magát jól fizették. Másnap ismét elmentem és ugyanúgy sétálnom kel­lett a balkonon, és mert elő­ző napon sokszor emelgetni kellett a lábamat, és mert szégyenlős természetem van másnap felvettem fodros­csipkés bugyimat, a gumival magasra felhúztam. Így biz­tosítottam be magamat, ne­hogy túl sokat lássanak be­lőlem. Közben az egyik gumi meglazult és a bugyi a tér­dem alá csúszott. Próbáltam felrántani, de a tölcséres or­dított: Music! Action! Camera! Ettől megijedtem, és a bugyi szára lent ma­radt. Nem szóltak semmit, gondoltam, nem vették ész­re. De később, amikor a bal­konra felléptem, feljött utá­nam egy nő egy nagy ollóval lerántotta a bugyim két szá­rát, és anyám gyönyörű, bor­golt, fodros csipkéjét tövig levágta a bugyiról. Én el­kezdtem bőgni, és el akar­tam szaladni, de a tölcséres irtó nevetéssel feljött hoz­zám, megsimogatott és egy húszc­ollárost adott a kezem­be gondoltam, biztosan azért, hogy vegyek új bugyit Törölgettem a szemeimet, gondolva: ilyen csipkét én sehol sem tudok venni, ami­lyent édesanya horgolt ne­kem. Mrs. Crow-nak elpanaszol­tam az esetet és kijelentet­tem, hogy nekem semmi kedvem sincs ehhez a mun­kához, és én nem is fogok be­menni másnap. Erre leszaladtam a lépcsőn és ismét ott találtam a hosz­­szú, sovány Miklósváry pro­fesszort, a kicsi, kövér Réty Jóskával. Óriási vitában vol­tak, engem nem is vettek fi­gyelembe. Én hallgattam szótlanul a vitájukat. Réty azt magyarázta, hogy talált egy megfelelő üzlethelyisé­get, olcsó havi bérrel, csak huszonöt dollárba kerül de azt hamar le kell foglalni, hogy el ne vigyék. Na meg aztán gépeket kell bérelni, papírt venni, stb. Meg tud­nánk kezdeni az­ újságkészí­tést száz­ dollárral. Folytatjuk 3. oldal MEGHÍVÓ 9H| T ‘ ♦Aükt~Tlf•»»'w V | BMajig! I A CALIFORNIAI MAGYARSÁG BARÁTI KÖRE szeretettel hívja Önt, kedves családját, barátait és az összmagyarságot az | I 1981. MÁRCIUS 7-ÉN. SZOMBATON ESTE 7:30-KOR TARTANDÓ T­­ TIZENÖTÖDIK JUBILEUMI Koktél 6-30-kor I T _ _^ — VACSORA 7:30 kor.­­ „BUDAPESTI ÉJSZAKAIM TDINNER MENÜ A THT'/^T') \ T TT\ A ff I Hearts of Lettuce with­ ZA Ilii ■ ^ ZA I l­% /\ ff I Sliced Tomatoes O Xl I JL JL/1 \ JL­ JL\ iV ff T French Dressing 4 j Breast ol Capri A BILTMORE HOTEL CRYSTAL BÁLTERMÉKE I Lima Beans au Beurre MŰSORVEZETŐ: H I Bombe Grace Biltmore Karikas Bros Cecília I r Coffee and Vanília Ice T^\ T1 J T ÉNEKEL: KOSOI 11(1}’ \ J Amaretto * j-r ^ » ]T I Rolls - Butter TÁNCOLNAK: /'i l\(1) fiCh­alZ I Coffee or Tea * a I BEVERLY HILLS COTILLION DANCERS­­ ZENEKAROK: U j Cser László és Mária és Nógrády-Lorincz ! A bálra a belépőjegy vacsorával együtt 30.00 dollár, táncosjegy elővételben 15.00 és az­­ ajtónál 18.00 dollár, diákjegy 7.50 dollár. U | Helyfoglalás: (213) 384-7642,463-3473 láisolá­s a P­er­sh­ing Sq­ua­r­e-onl.:50 dollá­r !

Next