Californiai Magyarság, 1981 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1981-01-02 / 1. szám
No. 1. — 1981. január 2. GÁBOR ÁRON: Tito nyomában... Vili, Nova Gorica és Portorozs között lassan hajtok. Nem az út rossz, hanem az első generációs jugo autóvezetőkkel nem jó kikezdeni. Ha nyugati rendszámú kocsi megy előttük, azonnal előznek. Kisebbségi érzésből, tapasztalatlanságból, vakmerőségből? Mindegy. Jobb a békesség. úgy Wartburgon is csak akkor veszem észre a magyar rendszámot, amikor jelzi, hogy álljak meg. Kihúzok az út szélére és a beszélgetés a szokásos módon kezdődik. Maga is magyar ...? Honnan tudja? Hát a Szentkoronás címerről, a német rendszámtáblán. Bólintok és várok. Kicsit óvatosabban folytatja. Emigráns? Én is óvatosan válaszolom, attól függ honnan nézzük. Ha onnan, hogy a ruszkikkal és a kommunizmussal nem értek egyet ... Közbe vág, nem érdekel. Inkább arról beszéljünk, melyik faluban van az a lipiciai ménes, amit a szállodai prospektus is hirdet? Lipicán, innen húsz kilométerre a tenger felé. Jöjjenek utánam. A beszélgetés itt váratlan fordulatot vesz. Mondja, ezek itt jobbak a mieinknél? Ugyanaz a tenyészet és egyforma szépek. Hangja kicsit indulatos. Engem nem a szépségük érdekel. Hát mi? Az, hogy jobban fociznak-e, mint az otthoniak? Tavasszal láttam őket a tenyészállat vásáron, és mint mondják ...? Ha a Töröcsik olyat tudna rúgni, mint azok a lovak, nem így állna a magyar futball. Rajtam a sor. Az útikönyvben nem olvastam van-e Lipicán is ló csapat. Felgyorsul a beszélgetés. Milyen útikönyvről beszél? Erről. A Gondolat útikönyvek sorozatában jelent meg és Jugoszláviáról szól. A Wartburgos nézegeti a könyvet és Jucikénak szőke, fiatal is megmutatja. Nézd, ez az amit otthon kerestünk, de nem találtunk. Újra felénk fordul. Hol vette? Ha jól emlékszem New Yorkban a 2. Avenun, esetleg Münchenben. Ezt nem szabadott volna mondanom. A Wartburgos haragosan kapja fel a fejét: Hagyjuk ezt a Disney-Land dumát uram, itt úgy beszélnek, mintha fél New York a maguké lenne, ott pedig a szatmári birtokot és a négyes fogatot emlegetik. De.. Nem jutok tovább, úgy elszáguld a Wartburggal, mintha Mercedesben, vagy Jaguárban ülne. Lipica bükkös, tölgyes fen síkon fekszik. Egyik része szálloda-étterem negyed, másik az istállóké és a lovardáké. A hatszáz hektáros parkolóbirodalom. Legelő és erdő. A kettő között magas drótkerítés és pénztár. Mivel a következő bemutatóig még két óránk van, megebédelünk. Az étlap nyugati, de az árak is azok. Közben az útikönyvet tanulmányozom. A lipicai ménest. Ford illásul császár fia, a Budát visszafoglaló Lotharingiai Károly főherceg alapította. A birtokot a trieszti püspöktől vette és lókiképző tábornak rendezte be. És nem is akármilyennek. A szívós karszti lovakból és az andalúziai tüzes ménekből olyan lókatonákat nevelt, melyekhez nem volt hasonló abban a korban. A lipicaiak ágaskodtak, rúgtak, haraptak, a török meg elszaladt. Napóleon itáliai hadjárata idejében. 1797-ben a ménest Székesfehérvárra helyezték, majd a Felvidékre irányították. A II.Világháború után a békeszerződés felosztotta a törzsállományt. Egy része Magyarországra, a többi Ausztriába és Olaszországba került. A fekete kávénál már azt is tudom az útikalauzból,hogy odisszeus szirénjei is erre valamerre csábítgatták a bátor hajósokat és az argonauták is erre keresték a híres aranygyapjat. Az viszont már nem mese, ezt szó szerint idézem, hogy Könyves Kálmán királyunk utáni századokban a két ország (Magyar és Horvátország) történelme összefonódott. Ekkor jutnak kiskirályi hatalomra a Subicsok, a Zrínyiek, a Frangepánok. Kastélyaik, váraik, kőbe vésett címereik ma is végig kísérik a Wartburgok jugoszláviai kirándulásait Mire befejezzük az ebédet az is kiderül, hogy a Szentkoronás, három hegyes, négy folyós címer az autómon nemcsak történelmi valóság, hanem akkor is összejön a Wartburgossal, ha útközben majdnem egymás torkának estünk. Különben? A lipicai uradalom gazdasági bejáratánál újra találkoztunk. A Wartburg hatalmas teherautók között bújt meg, gazdája pedig röviden közölte: maga pancser ... itt nem kell fizetni. Azt mondtam, rágógumit hozok a lovaknak ... ›C= K H ’it -------=?« 1 Alrx Le Ellán | Árki & Sima ’l; European Pastry Shop i , 7356 Melrose Ave., L.A., CA 900*G. T.: (213) 651-3165 » * MINDENNAP KÉTSZER FRISS MAGYAR KENYÉR, ZSEMLYE - KIFLI - KALÁCSOK , TORTÁK: Dobos, Diós, Rumos, Mokka, KRÉMESI ALMÁS, CSERESZNYÉS és TÚRÓS RÉTES Üzleti órák: 8-tól este 7-ig, vasárnap, hétfőn és ünnepnap zárva •W «f. v * V X V ■*! CALIFORNIAI MAGYARSÁG DR. BAKÁCS GYÖRGYNÉ KERESZTES MARÓCZY ANNA Hiswoodi emlekei? AZ ELSŐ KALIFORNIAI MAGYAR ÚJSÁG, A CALIFORNIAI MAGYARSÁG SZÜLETÉSÉNEK IGAZ TÖRTÉNETE. III. - Ne búsuljon, kislány. Azt hiszem, a mozisok magát felfedezték, és még jöhet az esetből valami. Réty legyintett. Nem jelent semmit. Mack Sennett potya statisztákat keres a filmjéhez,melynek címe az, hogy ,,Legszebb lányok a kaliforniai lányok." és közönséget toborzott a mozi számára. Felejtse el. A tévedésre rájöttek, magát elfelejtik. És a két ember folytatta a vitát az újságkészítés mellett. Két nap múlva mégis rájöttem, hogy nem felejtettek el mert megjelent az a fiatalember, aki velem azt a papírt aláíratta. Mrs. Crow aztán jól kifaggatta, hogy ki ő, és mit akar. A fiatalember megmagyarázta, hogy ő egy moziügynök és ő fantáziát lát bennem, sztáranyagnak tart, és ő erre fel fog engem építeni. Ezért öt évre leszerződtetett, ez volt a papír, amit én elfogadtam és aláírtam. És, hogy bebizonyítsa igazát, ő már nekem szerepet is szerzett a Warner stúdióban, ahová ő holnap reggel nyolc órakor el fog vinni. Aztán átadott nekem egy kis dobozt tükörrel, megmutatta, hogy benne arcfestékek, szempillafestékek, szájfestékek vannak, és ezekkel nekem be kell kenni az arcomat. Hű, de megijedtem! Én soha az arcomra ezeket fel nem kenem. Csak nem fogok magamból bohócot csinálni? ! Reggel pontosan Lou, a fiatalember megjelent, mosolygott, amikor látta, hogy semmi kenőcs nincs rajtam. Majd a stúdióban kikészítik mondta, és autójába ülve vitt a nem messze eső Warner stúdióba, a Sunset Boulevard-ra. Hogy ott aztán mi minden történt velem, azt részletesen elmondtam Mrs. Crownak. Egy balkonon kellett sétaálnom ide-oda. Az arcomat nem is festették ki,mert a fejemre semmi szükség nem volt, mert csak a lábaimat fotografálták. Hát a balkon alatt mit csináltak? kérdezte Mrs. Crow, és a választ mindjárt meg is adta Ott valószínűleg egy kuplerájt fotografáltak, és erre volt jó a maga lába. Nem tudom, lent egy kapu volt, hátunk mögött nem volt semmi és a kapun ki-be jártak férfiak és nők, és ott egy férfi és egy nő beszélgettek. Ott is a tölcséres ember dirigált, veszekedtek, ordítottak. Cut! Cut! kiabált, és semmi sem volt jó neki. Én meg csak ide-oda mászkáltam csalinak örülök hogy a fejemet nem fotografálták, mert én utcai nőt nem játszanék egy millió dollárért sem. Mrs. Crow nagyot nevetett. Na, na egy millióért majd meggondolná ... Hát mit fizettek magának? Itt van ötven dollárt és holnap újra el kell mennem! Nem rossz, magát jól fizették. Másnap ismét elmentem és ugyanúgy sétálnom kellett a balkonon, és mert előző napon sokszor emelgetni kellett a lábamat, és mert szégyenlős természetem van másnap felvettem fodroscsipkés bugyimat, a gumival magasra felhúztam. Így biztosítottam be magamat, nehogy túl sokat lássanak belőlem. Közben az egyik gumi meglazult és a bugyi a térdem alá csúszott. Próbáltam felrántani, de a tölcséres ordított: Music! Action! Camera! Ettől megijedtem, és a bugyi szára lent maradt. Nem szóltak semmit, gondoltam, nem vették észre. De később, amikor a balkonra felléptem, feljött utánam egy nő egy nagy ollóval lerántotta a bugyim két szárát, és anyám gyönyörű, borgolt, fodros csipkéjét tövig levágta a bugyiról. Én elkezdtem bőgni, és el akartam szaladni, de a tölcséres irtó nevetéssel feljött hozzám, megsimogatott és egy húszcollárost adott a kezembe gondoltam, biztosan azért, hogy vegyek új bugyit Törölgettem a szemeimet, gondolva: ilyen csipkét én sehol sem tudok venni, amilyent édesanya horgolt nekem. Mrs. Crow-nak elpanaszoltam az esetet és kijelentettem, hogy nekem semmi kedvem sincs ehhez a munkához, és én nem is fogok bemenni másnap. Erre leszaladtam a lépcsőn és ismét ott találtam a hoszszú, sovány Miklósváry professzort, a kicsi, kövér Réty Jóskával. Óriási vitában voltak, engem nem is vettek figyelembe. Én hallgattam szótlanul a vitájukat. Réty azt magyarázta, hogy talált egy megfelelő üzlethelyiséget, olcsó havi bérrel, csak huszonöt dollárba kerül de azt hamar le kell foglalni, hogy el ne vigyék. Na meg aztán gépeket kell bérelni, papírt venni, stb. Meg tudnánk kezdeni az újságkészítést száz dollárral. Folytatjuk 3. oldal MEGHÍVÓ 9H| T ‘ ♦Aükt~Tlf•»»'w V | BMajig! I A CALIFORNIAI MAGYARSÁG BARÁTI KÖRE szeretettel hívja Önt, kedves családját, barátait és az összmagyarságot az | I 1981. MÁRCIUS 7-ÉN. SZOMBATON ESTE 7:30-KOR TARTANDÓ T TIZENÖTÖDIK JUBILEUMI Koktél 6-30-kor I T _ _^ — VACSORA 7:30 kor. „BUDAPESTI ÉJSZAKAIM TDINNER MENÜ A THT'/^T') \ T TT\ A ff I Hearts of Lettuce with ZA Ilii ■ ^ ZA I l% /\ ff I Sliced Tomatoes O Xl I JL JL/1 \ JL JL\ iV ff T French Dressing 4 j Breast ol Capri A BILTMORE HOTEL CRYSTAL BÁLTERMÉKE I Lima Beans au Beurre MŰSORVEZETŐ: H I Bombe Grace Biltmore Karikas Bros Cecília I r Coffee and Vanília Ice T^\ T1 J T ÉNEKEL: KOSOI 11(1}’ \ J Amaretto * j-r ^ » ]T I Rolls - Butter TÁNCOLNAK: /'i l\(1) fiChalZ I Coffee or Tea * a I BEVERLY HILLS COTILLION DANCERS ZENEKAROK: U j Cser László és Mária és Nógrády-Lorincz ! A bálra a belépőjegy vacsorával együtt 30.00 dollár, táncosjegy elővételben 15.00 és az ajtónál 18.00 dollár, diákjegy 7.50 dollár. U | Helyfoglalás: (213) 384-7642,463-3473 láisolás a Pershing Square-onl.:50 dollár !