Californiai Magyarság, 1981 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1981-06-12 / 24. szám
No. - 23. 1981. június 5._____________________________________________________________________________________________________________________________7, oldal A CALIFORNIAI MAGYARSÁG SAN FRANCISCOI MELLÉKLETE: SAN FRANCISCOI HÍREK SZERKESZTI: VARGA KATALIN SAN FRANCISCOI TUDÓSÍTÓ: FAZAKAS FERENC (415) 961-9396 Fazakas Ferenc: A Reagan kormány ír. Március 30-án 1 cm-re voltunk attól, hogy Reagan elnök helyét Bush alelnök foglalja el, s az 1980. november 4-i választás legnagyobb eredménye megsemmisüljön. A Gondviselő meghallgatta sok millió istenhívő imáját, s nemcsak az elnök, de a többi három sebesült is életben maradt. Egy hónap múlva érdemes összefoglalni azt a keveset, aminek egy részét az egykor konspiráló sajtó igyekezett elhallgatni. Bizonyára nem sokan tudják, hogy március 29-31 között a hírhedt „Trilateral Commission” tartotta évi találkozóját Washington D.C.-ben, s egyik — ezen eseménnyel kapcsolatban — itt tartózkodó angliai újságíró a két esemény egybeesését az „ominózus” jelzővel illette. Egyébként Bush alelnök, aki a tavalyi előválasztások alatt jónak látta a kellemetlen kérdések további elkerülésére a C.F.R. és Trilateral Commission tagságáról időlegesen lemondani - beszédet is mondott ezen összejövetelen, mely után Dave Rockefeller megjegyezte, hogy Bush-t várják vissza. Rátérve az orvgyilkosságot megkísérlő merénylőre, a hírközlő szervek azonnal magányos farkasnak jellemezték, akit az Amerikai Náci Pártból kizártak, mert mindenkit el akart tenni láb alól és besúgónak tartották. John Hinckley a mai destruktív nevelésben felnőtt, gazdag családból származó, semmittevő terrorista prototípusa, aki az ösztökélést a gyilkosságra a „Taxi Driver” c. filmből vette, amelyben egy hozzá hasonló alak egy elnökjelölt ellen azért követ el merényletet, hogy egy tizenéves utcanő szerelmét elnyerje. Ezen prostituált szerepét egy Jodie Foster nevű fiatal hollywoodi sztár játszotta, akibe Hinckley szerelmes lett, s egy jónéhány esdeklő levelet küldött neki, melyekre válasz nem érkezett. Az utolsó levelében a merénylő azt írta, hogy egy „történelmi” cselekedetet fog elkövetni, hogy bebizonyítsa szerelmét Jodie Fosternek. Ilyen csemegén a hírközlő szervek máskor hetekig rágódnak, azonban ezt a tényt lehetőleg elhallgatták mert az uralkodó liberális réteghez tartozó filmvilág destruktív hatását nem előnyös szellőztetni. Mellékesen a merénylő testvére Scott Hinckley jóbarátja Neil Bushnak, az alelnök fiának, s a baráti kapcsolatok alatt a merénylő nem sok jót hallhatott az elnökválasztások alatt Reaganról, hiszen közte és Bush elnökjelölt között voltak a legélesebb ellentétek a többhónapos előválasztási küzdelmekben. Folytatva a kormányszemélyek megvizsgálását, célszerű, ha túlesünk a jobboldal által tehertételnek nyilvánított, a régi liberális uralkodó rétegből átvett személyek kiértékelésén. Ronald Reagan elnök pénzügyi államtitkárrá Donald Regan (Riga) üzletembert nevezte ki, amire ez a szélső-liberális tőzsde báró legfeljebb a névhasonlatosságával szolgált rá. Kinevezése előtt 10 évig a Merrill Lynch és CO.(a legnagyobb értékpapír üzlet) igazgatósági elnöke volt, természetesen C.F.R. tag, amellett még a keleti liberális uralkodó réteg két más szervezetének is tagja. Az egyik a Business Roundtable, melynek elődje a Business Advisory Council már F.D. Roosevelt elnök idején segítette a kereskedelemügyi minisztériumot abban, hogy a kulcsvállalatok a kormánnyal kartelban együttműködjenek (szocializálás). A Roundtable (irányítói CFR és Trilateral Commission tagok) kijáró csoport, s tagjai személyesen befolyásolják a törvényhozókat (lobby) a kormányt és az elnököt is. A másik a Committee of Economic Development (C.E.D.) mely 200 üzletember és professzorból áll, akiknek „elsőrendű feladata, hogy tárgyilagos kutatással meghatározzák a gazdasági növekedés magán és közösségi irányelveit”. Gary Allen közíró felteszi a kérdést, hogy kinek a gazdasági növekedéséről van szó? Természetesen a sajátjukról! Valóban ezen csoportok kinyilvánított és írásban közölt irányelvei sokszor szorul-szóra egyeztek a kormányzat későbbi gazdasági célkitűzéseivel, melyeket törvénybe iktattak. Regan államtitkár 1957-ben kiadott könyvében: „A View From The Street” azt írta, hogy Harry Hopkins jó gazdasági érzékről tett tanúságot, mikor híres szállóigéjét kimondta: „Költsünk és költsünk, adóztassunk és adóztassunk, válasszunk és válaszszunk!” Ehhez tudni kell, hogy Harry Hopkins Roosevelt elnök teljhatalmú tanácsosa volt a Fehér Házban, aki az elnök feleségének egyetértésével önkényesen intézkedett a beteg elnök helyett, s csak később, mindkettő halála után tudódott ki, hogy Harry Hopkins szovjet kém, és ágens volt. Ezen hírhedt mondása a marxista Keynesi gazdasági elméletre vezethető vissza. John Maynard Keynes angol közgazdász, homosexuális és marxista, aki azt hirdette, hogy a gazdasági pangások elkerülésére a fizetéseket és árakat emelni kell, s ezért a pénzmennyiséget növelni is kell (infláció) és a költségvetési hiány egészséges. FOLYTATÁS a 8. oldalon VARGA KATALIN EMLÉKEZZÜNK! TRIANON, 1920. JÚNIUS 4. ,,... májusban még reményked ,tünk. A francia miniszterelnök, Millerand a magyar kormányhoz küldött levelében megígérte a békés revízió lehetőségét. Természetesnek is találtuk, hiszen minden tisztességes ember átláthatott a fabrikált meséken, a „nagy román történelmen", és a pánszláv vádaskodásokon! De alig két héttel később elnémult a biztató szó. Apponyi Albert gróf, aki velünk együtt hitt a győztesek emberségében, — alá kellett, hogy írja a fényes versailles-i palotában a világ leggyalázatosabb békeparancsát, így jutott a mi kisebbik hazánk, Erdélyország és a többiek, a Felvidék és Bácska-Bánát ebek harmincadjára, így vált belőlünk földönfutó, hazátlan senki a saját otthonunkban ..." Mintha ma is hallanám a szavakat, — nagyapám megcsukló hangján — pedig kisgyermek voltam még. Úgy hallatta a súlyos mondatokat, mint fogékony lelkembe az Igét: örökkévalóan, — kitörölhetetlenül. De nemcsak ő így idézték újra meg újra a többi szülők, nagyszülők, idősebb rokonok is az elszakított végeken összehúzott függönyök mögött, — titkosan. Mert minden gyereknek tudnia kellett: rablással, hazugsággal kerültek az új urak az élre, — de a miénk a múlt — és a miénk a jövő is, — ha nem felejtünk! De tanultak a szégyenteljes trianoni békéről a csonka kis Magyarország iskoláiban is: mindenki tudta, hogy testvérek élnek a mesterséges határ másik oldalán. És nem volt senki,aki kifelejtette volna a magyar városok sorából Kassát, Pozsonyt és Eperjest, — Szabadkát, Újvidéket, vagy Aradot, Temesvárt, Nagyváradot és Kolozsvárt. Egy volt az ország határon innen és túl történelme és magyarsága ismeretében és szeretetében, — s ez az egység erősítette ügyünk igazát a világ népei között. És ma? Tud-e a hazai új generáció Trianonról? Tud-e arról, hogy Bratislava, — a régi magyar Pozsony ősi jussa volt a magyar királyok koronázása, s hogy a mai Kosice, a mi büszke Kassánk őrzi a Fejedelem, — Rákóczi álmát? Hallották-e valaha, hogy Oradea — Arad búcsúztatta a magyarságáért hazája szabadságáért életét adó 13 vértanút: — hogy Brasov, — a mi Brassónk öreg várát a „kisebbik király", IV.Béla építette! És tudják-e még, hogy Cluj — Kincses Kolozsvár, Mátyás királyunk szülővárosa, — az erdélyi magyar fejedelmek székhelye volt akkor már amikor az európai történetírás még nem ismerte a „román" nemzetet. És hallottak-e a hazai fiatalok arról a közel ötmillió testvérről, akik a határ másik oldalán még ma is magyarnak vallják magukat — az egyre növekvő terror ellenére is, — és úgy fordulnak a csonka kis ország felé, — mint ahogyan a csodában hívők tekintenek az égre. Erdély, Felvidék és Bácska fiataljai titokban tanulták a két világháború között, — és tanulják ma is, — az igazi történelmet. Trianon évfordulóján mélyebben futnak az érzéseik, mint az esztendő más napjain! És magasabban lobog a hitük: talán vannak még „odaát", akik nem feledkeztek meg róluk! Hogy a csonka országban vannak-e, azt nem tudom! De mi vagyunk, — sokan vagyunk, — akik átadjuk az utánunk jövőknek az igazságot. Nekünk szabad — nekünk kötelességünk ez! Mi nem felejthetjük el Trianont! Nekünk húznunk kell a vészharangot a világ fülébe, amíg egy van közöttünk, aki emlékezik. Ahogy a végek költője, Remenyik Sándor vallotta: ,,... míg szakad a kötél, vagy kezem: Állok, verszem a harangtoronyban és a harangokat félreverem..." A Bodó-házaspár művészi pályafutása Egy magyar házapár, Bodó Sándor és Ilona, közel negyed század csendes, odaadó munkássága után, pályafutásuk delelőjére értek, mint országszerte elismert művészek. Tennesse állam bicentenniális ünnepeinek művészi központjában, a Bodó házaspár alkotásai állnak. Az Első Tennessee Bank Bodó Sándorral készíttette el a főváros, Nashville, alpításának emlékérmét. Egész május hónapon át a Bodó házaspár nagyrészt történelmi tárgyú vásznainak kiállítása — összesen 30 darab — az ünnepségek műsorának legvonzóbb száma. Az érdeklődés központjában Bodó Sándor két nagyméretű festménye van: a Nashvillet alapító két expedíció drámaian mozgalmas, életszerű megjelenítése. E nagyvonalú festményeket családias részletekkel, a nyüzsgő mindennapi élet jeleneivel egészítik ki feleségének vászonra festett acrylic képe. A kiállítási kalauz szerint Bodó Ilona képeiből ártatlan derű és békés nyugalom sugárzanak. A kiállítás ünnepélyes megnyitásán a város vendégeként közreműködött gróf Eszterházy Jenő és felesége, a művész házaspár barátai, a művészetek pártfogóiként évszázadokon át világszerte ismert főúri család New Yorkban élő tagjai. A jubileumi kiállítás előtt már több országos figyelmet kiváltó nyilvános szereplése volt a Bodó házaspárnak. Volt kiállításuk Atlanta Civic Centerében: a lengyeleknek Pulaszky emlékére rendezett new-yorki kiállításán ugyancsak a figyelem központjába került Bodó, Pulaszky portréja és egy nagy történelmi vászna, ami Pulaszky és Kováts Mihály lóházról folytatott stratégiai tárgyalását ábrázolja a charlstoni ütközet előtt. Bodó Sándor remek le Htyiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin |társadalmi események NAPTÁRA .........................in ni inni mii IMI'llllllltff Június 5-én: Pénteken este 8 órakor Ft. Nimród Ferenc előadása a Szent István Házban, 1052. Geary St. San Francisco. Június 13-án: Szombaton este 7 órakor magyar mozielőadás és vacsora a California Hallban, Polk és Turk utcák sarkán, San Francisco. Június 19-én: Pénteken este a Pannónia Club vitaestje a California Hallban, Polk és Turk utcák sarkán, San Francisco. Június 27-én: Szombaton este 8 órakor a Stephaneum szokásos vacsorával egybekötött tánca a Szt. István Hallban, 1052. Geary St., San Francisco. vas és vadász képeivel ismételten díjnyertese lett különféle kiállításoknak. Magyar szempontból különleges értéke van Bodó Sándor történelmi vásznának, amit a charlestoni ütközet kétszáz éves évfordulójára készített. Művészi lelkiismeretének magas szintű érzékenységére mutat az a gondos előkészület, amit Bodó ehhez az alkotásához végzett. A Bercsényi Huszárok kétszáz éves jubileumi ünnepségeire Franciaországba, Tarbesbe utazott, hogy személyes élmények útján kerüljön kapcsolatba az ott fennmaradt magyar huszár hagyományokkal. A Huszár Múzeumban szerzett ismereteit kiegészítette a párizsi Hadi Múzeum és a londoni Huszár Múzeum anyagának helyszíni tanulmányozásával. Elolvasta az amerikai szabadságharccal foglalkozó jelentős könyveket. Amint emlékezéseiben írja, ezekben az években a Kováts téma körüli gondolatokkal kelt és feküdt. Ilyen gazdag és mély ihletből született meg a kép, amelyet maga is legkimagaslóbb alkotásnak tekint. A mozgalommal, drámai feszültséggel teli csatatér központjában kimagaslik Kováts Mihály lovas alakja a végső áldozatra elszánt hős átszellemült magatartásával. Ez a kép ott függött a charlestoni ünnepségeket záró díszvacsora termének falán, az amerikai hadsereg és tengerészet nyolc legmagasabb rangú tisztje előtt, minden szónál határosabban beszélve nekik a magyar katona történelmi dicsőségéről. A nagy történelmi vászonnak méltó kísérője a Kováts Mihály jubileumi emlékérem, amelynek egyik oldalát Kováts lovasalakja, a másikat Charleston korbeli látképe díszítik. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató helyettese ezekkel a sorokkal kérte Bodó Sándortól az érem megküldését a Múzeumnak: „Engedje meg, hogy az éremhez őszintén gratuláljunk, mint olyan művészi alkotáshoz, amely magas szinten valósítja meg a szabadságharc és a hősi halál nagyszerűségének eszmei mondanivalóját". Bodó Sándor, a Szatmár megyei Szamosszegről indult el művészi pályafutására. A magyar földben mélyen gyökerező dal- FOLYTATÁS a 8. oldalon.