Californiai Magyarság, 1981 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1981-06-12 / 24. szám

No. - 23. 1981. június 5._____________________________________________________________________________________________________________________________7, oldal A CALIFORNIAI MAGYARSÁG SAN FRANCISCOI MELLÉKLETE: SAN FRANCISCOI HÍREK SZERKESZTI: VARGA KATALIN SAN FRANCISCOI TUDÓSÍTÓ: FAZAKAS FERENC (415) 961-9396 Fazakas Ferenc: A Reagan kormány ír. Március 30-án 1 cm-re voltunk attól, hogy Reagan elnök helyét Bush alelnök foglalja el, s az 1980. november 4-i vá­lasztás legnagyobb eredménye megsemmisüljön. A Gondvise­lő meghallgatta sok millió istenhívő imáját, s nemcsak az el­nök, de a többi három sebesült is életben maradt. Egy hó­nap múlva érdemes összefoglalni azt a keveset, aminek egy részét az egykor konspiráló sajtó igyekezett elhallgatni. Bi­zonyára nem sokan tudják, hogy március 29-31 között a hír­hedt „Trilateral Commission” tartotta évi találkozóját Was­hington D.C.-ben, s egyik — ezen eseménnyel kapcsolatban — itt tartózkodó angliai újságíró a két esemény egybeesését az „ominózus” jelzővel illette. Egyébként Bush alelnök,­­ aki a tavalyi előválasztások alatt jónak látta a kellemetlen kér­dések további elkerülésére a C.F.R. és Trilateral Commission tagságáról időlegesen lemondani - beszédet is mondott ezen összejövetelen, mely után Dave Rockefeller megjegyezte, hogy Bush-t várják vissza. Rátérve az orvgyilkosságot megkísérlő merénylőre, a hír­közlő szervek azonnal magányos farkasnak jellemezték, akit az Amerikai Náci Pártból kizártak, mert mindenkit el akart tenni láb alól és besúgónak tartották. John Hinckley a mai destruktív nevelésben felnőtt, gazdag családból származó, semmittevő terrorista prototípusa, aki az ösztökélést a gyil­kosságra a „Taxi Driver” c. filmből vette, amelyben egy hoz­­zá­ hasonló alak egy elnökjelölt ellen azért követ el merény­letet, hogy egy tizenéves utcanő szerelmét elnyerje. Ezen prostituált szerepét egy Jodie Foster nevű fiatal hollywoodi sztár játszotta, akibe Hinckley szerelmes lett, s egy jónéhány esdeklő levelet küldött neki, melyekre válasz nem érkezett. Az utolsó levelében a merénylő azt írta, hogy egy „történel­mi” cselekedetet fog elkövetni, hogy bebizonyítsa szerelmét Jodie Fosternek. Ilyen csemegén a hírközlő szervek máskor hetekig rágódnak, azonban ezt a tényt lehetőleg elhallgatták mert az uralkodó liberális réteghez tartozó filmvilág destruk­tív hatását nem előnyös szellőztetni. Mellékesen a merény­lő testvére Scott Hinckley jóbarátja Neil Bushnak, az alel­nök fiának, s a baráti kapcsolatok alatt a merénylő nem sok jót hallhatott az elnökválasztások alatt Reaganról, hiszen közte és Bush elnökjelölt között voltak a legélesebb ellenté­tek a többhónapos előválasztási küzdelmekben. Folytatva a kormányszemélyek megvizsgálását, célszerű, ha túlesünk a jobboldal által tehertételnek nyilvánított, a ré­gi liberális uralkodó rétegből átvett személyek kiértékelé­sén. Ronald Reagan elnök pénzügyi államtitkárrá Donald Regan (Riga) üzletembert nevezte ki, amire ez a szélső-libe­rális tőzsde­ báró legfeljebb a névhasonlatosságával szolgált rá. Kinevezése előtt 10 évig a Merrill Lynch és CO.(a legna­gyobb értékpapír üzlet) igazgatósági elnöke volt, természe­tesen C.F.R. tag, amellett még­­ a keleti liberális uralkodó réteg­­ két más szervezetének is tagja. Az egyik a Business Roundtable, melynek elődje a Business Advisory Council már F.D. Roosevelt elnök idején segítette a kereskedelem­ügyi minisztériumot abban, hogy a kulcs­­­vállalatok a kor­mánnyal kartelban együttműködjenek (szocializálás). A Roundtable (irányítói CFR és Trilateral Commission tagok) kijáró csoport, s tagjai személyesen befolyásolják a törvény­hozókat (lobby) a kormányt és az elnököt is. A másik a Committee of Economic Development (C.E.D.) mely 200 üzletember és professzorból áll, akiknek „elsőrendű felada­ta, hogy tárgyilagos kutatással meghatározzák a gazdasági növekedés magán és közösségi irányelveit”. Gary Allen köz­író felteszi a kérdést, hogy kinek a gazdasági növekedéséről van szó? Természetesen a sajátjukról! Valóban ezen csopor­tok kinyilvánított és írásban közölt irányelvei sokszor szo­­rul-szóra egyeztek a kormányzat későbbi gazdasági célki­tűzéseivel, melyeket törvénybe iktattak. Regan államtitkár 1957-ben kiadott könyvében: „A View From The Street” azt írta, hogy Harry Hopkins jó gazdasági érzékről tett ta­núságot, mikor híres szállóigéjét kimondta: „Költsünk és költsünk, adóztassunk és adóztassunk, válasszunk és válasz­­szunk!” Ehhez tudni kell, hogy Harry Hopkins Roosevelt elnök teljhatalmú tanácsosa volt a Fehér Házban, aki az elnök feleségének egyetértésével önkényesen intézkedett a beteg elnök helyett, s csak később, mindkettő halála után tudódott ki, hogy Harry Hopkins szovjet kém, és ágens volt. Ezen hírhedt mondása a marxista Keynesi gazdasági el­méletre vezethető vissza. John Maynard Keynes angol köz­gazdász, homosexuális és marxista, aki azt hirdette, hogy a gazdasági pangások elkerülésére a fizetéseket és árakat emel­ni kell, s ezért a pénzmennyiséget növelni is kell (infláció) és a költségvetési hiány egészséges. FOLYTATÁS a 8. oldalon VARGA KATALIN EMLÉKEZZÜNK! TRIANON, 1920. JÚNIUS 4. ,,... májusban még reményked­ ,­tünk. A francia miniszterelnök, Millerand a magyar kormányhoz küldött levelében megígérte a bé­kés revízió lehetőségét. Természe­tesnek is találtuk, hiszen minden tisztességes ember átláthatott a fabrikált meséken, a „nagy­ ro­mán történelmen", é­s a pánszláv vádaskodásokon! De alig két hét­tel később elnémult a biztató szó. Apponyi Albert gróf, aki ve­lünk együtt hitt a győztesek em­berségében, — alá kellett, hogy ír­ja a fényes versailles-i palotában a világ leggyalázatosabb béke­pa­rancsát, így jutott a mi kisebbik hazánk, Erdélyország és a többi­ek,­­ a Felvidék és Bácska-Bánát ebek harmincadjára, így vált be­lőlünk földönfutó, hazátlan sen­ki a saját otthonunkban ..." Mintha ma is hallanám a szava­kat, — nagyapám megcsuk­ló hangján — pedig kisgyermek vol­tam még. Úgy hallatta a súlyos mondatokat, mint fogékony lel­­kembe az Igét: örökkévalóan, — kitörölhetetlenül. De nemcsak ő­ így idézték újra meg újra a többi szülők, nagyszülők, idősebb ro­konok is az elszakított végeken összehúzott függönyök mögött, — titkosan. Mert minden gyerek­nek tudnia kellett: rablással, ha­zugsággal kerültek az új urak az élre, — de a miénk a múlt — és a miénk a jövő is, — ha nem felej­tünk! De tanultak a szégyenteljes tri­anoni békéről a csonka kis Ma­gyarország iskoláiban is: minden­ki tudta, hogy testvérek élnek a mesterséges határ másik oldalán. És nem volt senki,aki kifelejtette volna a magyar városok sorából Kassát, Pozsonyt és Eperjest, — Szabadkát, Újvidéket, vagy Ara­­dot, Temesvárt, Nagyváradot és Kolozsvárt. Egy volt az ország határon innen és túl történelme és magyarsága ismeretében és sze­retetében, — s ez az egység erő­sítette ügyünk igazát a világ né­pei között. És ma? Tud-e a hazai új gene­ráció Trianonról? Tud-e arról, hogy Bratislava, — a régi magyar Pozsony ősi jussa volt a magyar királyok koronázása, s hogy a mai Kosice,­­ a mi büszke Kas­sánk őrzi a Fejedelem, — Rákó­czi álmát? Hallották-e valaha, hogy Oradea — Arad búcsúztatta a magyarságáért hazája szabad­ságáért életét adó 13 vértanút: — hogy Brasov, — a mi Brassónk öreg várát a „kisebbik király", IV.Béla építette! És tudják-e még, hogy Cluj — Kincses Ko­lozsvár, Mátyás királyunk szülő­városa, — az erdélyi magyar feje­delmek székhelye volt akkor már amikor az európai történetírás még nem ismerte a „román" nemzetet. És hallottak-e a hazai fiatalok arról a közel ötmillió testvérről, akik a határ másik oldalán még ma is magyarnak vallják magukat — az egyre növekvő terror ellené­re is, — és úgy fordulnak a cson­ka kis ország felé, — mint aho­gyan a csodában hívők tekinte­nek az égre. Erdély, Felvidék és Bácska fi­ataljai titokban tanulták a két vi­lágháború között, — és tanulják ma is, — az igazi történelmet. Trianon évfordulóján mélyebben futnak az érzéseik, mint az esz­tendő más napjain! És magasab­ban lobog a hitük: talán vannak még „odaát", akik nem feledkez­tek meg róluk! Hogy a csonka országban van­nak-e,­­ azt nem tudom! De mi vagyunk, — sokan vagyunk, — akik átadjuk az utánunk jövők­nek az igazságot. Nekünk szabad — nekünk kötelességünk ez! Mi nem felejthetjük el Trianont! Nekünk húznunk kell a vészha­rangot a világ fülébe,­­ amíg egy van közöttünk, aki emlékezik. Ahogy a végek költője, Reme­­nyik Sándor vallotta: ,,... míg szakad a kötél, vagy kezem: Állok, v­erszem a harangto­ronyban és a harangokat félreverem..." A Bodó-házaspár művészi pályafutása Egy magyar házapár, Bodó Sándor és Ilona, közel negyed század csendes, odaadó munkás­sága után, pályafutásuk delelőjé­­re értek, mint országszerte elis­mert művészek. Tennesse állam bi­centenniális ünnepeinek művészi központjá­ban, a Bodó házaspár alkotásai állnak. Az Első Tennessee Bank Bodó Sándorral készíttette el a főváros, Nashville, alpításának emlékérmét. Egész május hóna­pon át a Bodó házaspár nagy­részt történelmi tárgyú vásznai­nak kiállítása — összesen 30 da­rab — az ünnepségek műsorának legvonzóbb száma. Az érdeklő­dés központjában Bodó Sándor két nagyméretű festménye van: a Nashvillet alapító két expedíció drámaian mozgalmas, életszerű megjelenítése. E nagyvonalú fest­ményeket családias részletekkel, a nyüzsgő mindennapi élet jele­neivel egészítik ki feleségének vá­szonra festett acrylic képe. A ki­állítási kalauz szerint Bodó Ilona képeiből ártatlan derű és békés nyugalom sugárzanak. A kiállítás ünnepélyes megnyitásán a város vendégeként közreműködött gróf Eszterházy Jenő és felesége, a művész házaspár barátai, a mű­vészetek pártfogóiként évszáza­dokon át világszerte ismert főúri család New Yorkban élő tagjai. A jubileumi kiállítás előtt már több országos figyelmet kiváltó nyilvános szereplése volt a Bodó házaspárnak. Volt kiállításuk At­lanta Civic Centerében: a lengye­leknek Pulaszky emlékére rende­zett new-yorki kiállításán ugyan­csak a figyelem központjába ke­rült Bodó, Pulaszky portréja és egy nagy történelmi vászna, ami Pulaszky és Kováts Mihály lóház­ról folytatott stratégiai tárgyalá­sát ábrázolja a charlstoni ütkö­zet előtt. Bodó Sándor remek le­ Htyiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin |társadalmi események­ NAPTÁRA .........................in ni inni mii IMI'llllllltff Június 5-én: Pénteken este 8 órakor Ft. Nimród Ferenc előadása a Szent István Házban, 1052. Geary St. San Francisco. Június 13-án: Szombaton este 7 órakor ma­gyar mozielőadás és vacsora a California Hallban, Polk és Turk utcák sarkán, San Francisco. Június 19-én: Pénteken este a Pannónia Club vitaestje a California Hallban, Polk és Turk utcák sarkán, San Francisco. Június 27-én: Szombaton este 8 órakor a Stephaneum szokásos vacsorával egybekötött tánca a Szt. István Hallban, 1052. Geary St., San Francisco. vas és vadász képeivel ismétel­ten díjnyertese lett különféle ki­állításoknak. Magyar szempontból különle­ges értéke van Bodó Sándor tör­ténelmi vásznának, amit a char­­lestoni ütközet kétszáz éves év­fordulójára készített. Művészi lel­kiismeretének magas szintű érzé­kenységére mutat az a gondos előkészület, amit Bodó ehhez az alkotásához végzett. A Bercsényi Huszárok kétszáz éves jubileumi ünnepségeire Franciaországba, Tarbesbe utazott, hogy szemé­lyes élmények útján kerüljön kapcsolatba az ott fennmaradt magyar huszár hagyományok­kal. A Huszár Múzeumban szer­zett ismereteit kiegészítette a pá­rizsi Hadi Múzeum és a londoni Huszár Múzeum anyagának hely­színi tanulmányozásával. Elolvas­ta az amerikai szabadságharccal foglalkozó jelentős könyveket. Amint emlékezéseiben írja, ezek­ben az években a Kováts téma körüli gondolatokkal kelt és fe­küdt. Ilyen gazdag és mély ihlet­ből született meg a kép, amelyet maga is legkimagaslóbb alkotás­nak tekint. A mozgalommal, drá­mai feszültséggel teli csatatér központjában kimagaslik Kováts Mihály lovas alakja a végső áldo­zatra elszánt hős átszellemült ma­gatartásával. Ez a kép ott füg­gött a charlestoni ünnepségeket záró díszvacsora termének falán, az amerikai hadsereg és tengeré­szet nyolc legmagasabb rangú tisztje előtt, minden szónál hatá­­rosabban beszélve nekik a ma­gyar katona történelmi dicsősé­géről. A nagy történelmi vászonnak méltó kísérője a Kováts Mihály jubileumi emlékérem, amelynek egyik oldalát Kováts lovasalak­ja, a másikat Charleston korbeli látképe díszítik. A Magyar Nem­zeti Múzeum főigazgató helyet­tese ezekkel a sorokkal kérte Bo­dó Sándortól az érem megkül­dését a Múzeumnak: „Engedje meg, hogy az éremhez őszintén gratuláljunk, mint olyan művé­szi alkotáshoz, amely magas szin­ten valósítja meg a szabadságharc és a hősi halál nagyszerűségének eszmei mondanivalóját". Bodó Sándor, a Szatmár­ me­­gyei Szamosszegről indult el mű­vészi pályafutására. A magyar földben mélyen gyökerező dal- FOLYTATÁS a 8. oldalon.

Next