Czegléd és Vidéke, 1891 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1891-05-10 / 2. szám

— Mintha láttam volna már én magát galam­bom a váczi­ utczán abba a nagy emeletes házba, mikor az ablakot tisztogatta ! ? — Csalódik katona uram! szólt most már ka­­czagva a szép szomszéd, engem nem láthatott abla­kot tisztogatni. — No lám, mindjárt gondoltam, hogy szakácsnő maga lelkem, csak nem akartam hamarjába meg­mondani. De hogy hívják magát Nacza ? eszem a szép lelkit ! — Jolán, — szólt hamiskás mosoly kíséretében. — Ejnye, de urias neve van magának lelkem ! Szinte kicsúszik az ember nyelve a szájából. Már­én csak Naczának szólítom, ha meg nem haragszik érte, mert úgy is elfelejtem a másikat. Hanem mondja csak, tud-e jó libaczombot készíteni, mert én nagyon szeretem ám ? ! — Hogy ne tudnék! — Aztán mikor kínál meg engem vele ? — Majd ha egyszer meglátogat. — Hej! az árgyélusát rózsám, ha csak az a baj, hát meglátogatlak én téged akár tüstént is ! — De mit gondol katona bácsi! szólt elpirulva a hölgy, hátha a..................a nagyságos asszony meglátná ! Kis Inja volt, hogy el nem árulta magát za­varában, mert nagyon meglepte a társalgás bizalmas fordulata. A káplár úr sem esett azonban a feje lágyjára. Rég ismerte­m azt a közmondást, hogy: „Addig üsd a vasat, mig meleg!14 azért iparkodott mielőbb megczáfolni a vékony mentegetődzés okai!. — Ej galambom ! hát ’szén látott már a te nagyságos asszonyod több bakát is, vagy mi! — De aztán nagyon megharagudna, — szólt most már kissé magához térve s csintalan mosolylyal ingerlő kitartó ostromlóját. — Hát csak hadd haragudjon. Egyéb dolga sincs. — Aztán nem félne tőle káplár úr? — Már hogy is gondolhatsz ilyet galambom — s nagyot csavarintott bajuszán, — még egy regement se tudna megijeszteni az ilyen fajtából! — Igazán ? — Aszondok Nacza ! Voltam én már ilyen......... akarom mondani.................mondd meg már egyszer, hogy hun szegíísz! Erre azonban nem kapott feleletet a vitéz úr, mert a kérdezett görcsös nevetésben tört ki, miköz­ben kardcsörgés és gyors léptek közeledtek. — Köszönöm Káplár úr a mulattatást — szólt még mindig kaczagva a hölgy, — amott jön a bá­tyám, már haza kell mennem. — Tyi'id! az árgyélusát! Hiszen az a hadnagy úr! És a vitéz káplár úr iparkodott eltűnni a lát­határról. Jolán kisasszony pedig hazaérve vidáman tálalta fel barátnéinak a városligeti kalandot s még sokszor kaczagtak az égnek meresztett bakabal­usz tulajdonosának vállalkozó szellemén. Kecskés Ernő. J­ en­ l-ső évfolyam. CZEGLÉD és VIDÉK E. 2-ik szám. Az új városháza története. (Folytatása és vége.) Az építő bizottság 1890 ik évi április 16-ik án és április 20-án tartott üléséből a pályázat eredményéről tett jelentésében azon javaslattal állott a közgyűlés elé, hogy a városház az „Alföldnek“ jeligés pályaterv szerint építtessék föl, a pályadíj nyertes tervből átveendő módosításokkal, az építés vezetésével az „Alföldnek“, jeligés pályamű tervezője bizassék meg, s a verseny-tárgyalásra a pályázat, mielőbb irassék ki. A jelentést az 1890. évi április 24-ikén tar­tartott közgyűlés tárgyalás alá vette. Midenek előtt a pályadij nyertes mű jeligés levele bontatván fel, abból Balázs Ernő budapesti műépítész neve tűnt ki. Annak utánra az építő bizottság javaslatát a közgyűlés egyhangúlag elfogadta, minek következté­ben az „Alföldnek“ jeligés levele felbontatván, ki­tűnt hogy a szerzők: Márkus Ágoston és Illés Gyula budapesti műépítészek. E határozatból folyó további intézkedések során Illés Gyula a művezetés 3500 forint átalány összegét elvállalta a­kit egyúttal megbízott az építő bizotság, a módosítandó tervezetek elkészítésével, és a verseny tárgyalás alapjául szolgáló adatok ösze­­állításával. A módosított tervezet és költségvetés alapján az építés költsége 127500 forint. A közzétett pályázat folytán az összes munkák­ra hét, a részleges munkákra tizennégy vállalkozó tett ajánlatot. A zárt ajánlatok 1890-ik évi november 23-ik­ án tartott bizottsági ülésen febontatván, azokat a bizottság tárgyalás alá vette, s elhatározta, hogy az összes munkákra tett ajánlatok közül Anton N­osz­­talek és Schneider, Jiraszek és Krausz, Erdélyi Milkó Vaskovics három társ válalkozók között, szű­kebb pályázatot hirdet. E szűkebb pályázat eredménye szerint Jiraszek és Krausz 124,645 forint 57 krajczár ajánlatát fo­gadta el a bizottság, 1890-ik évi deczember 1-én tartott ülésében, és a szerződést 1891 -ik évi január 13-án ezen vállalkozó czéggel megkötötte. E közben történt, hogy az 1890-ik év október hóban a hivatalok a régi városházából kiköltöztettek, és egy része a város tulajdonait képező ezredesi lakban, másik része a Kiss Gyula-féle házban he­lyeztetett el. A régi városház épület még az ősz fo­lyamán lebontatott. A hosszú tél miatt, az építési munkálatokhoz későn lehetett fogni, s a földmunkálatot 1890-ik év márczius 23-án kezdték meg. Az alapkő letétele napjául 1891-ik évi május ha 6-dika lett megállapítva. Az építés megkezdésével 1891 -ik évi márczius 21-én tartott ülésen a bizottság Szeleczki János bizottsági tagot bízta meg az építkezés minden irány­ban való folytonos ellenőrzésével, segédkezésre föl­kéretett Csizmadia Ferencz mérnök, és Bezzeg Pál városi mérnök. Miután a konvertálás is keresztül lett vive, és építkezési czélokra 130.000 forint áll a város rendelkezésére, az új városház, a szerződésileg meg­határozott 1891-ik évi november 1-én készen, ren­deltetésének átadható lesz Isten segedelmével. Magyarország uralkodója: I. Ferecz József. Kormány elnöke : gr. Szapáry Gyula. Pest-Piis-Solt Kiskun­ megye főispánja, alispánja. Czegléd város országgyűlési képviselője, Czegléd város statistikai kimutatása vallás- és nemzetiség szerint. Házak száma 5138. Egyházak lelkészei. Állami polgári- és az összes ti- és leány elemi iskolák. A város tiszti kara, segéd- és kezelőszemélyzete. Tanácsnokok. Épitő bizottság, Kir. járásbíróság, kir. adóhivatal, kir. posta- és távirda hivatal, ügyvédek, orvosok, gyógyszerészek, pénzintézetek, könyvnyomdák, továbbá a Czegléden megjelenő hír­lapok, azok szerkesztői, Czegléden levő összes tem­plomok, a kereskedők és iparosok száma, Czegléd város összes kerületei. Gubody Ferencz, polgármester.* Azt azonban nem tudjuk magunknak megma­gyarázni, hogy mi okból, — hacsak feledékenység­­ből nem — maradt ki? a kir. postahivatal és a vaspálya főnökeinek nevei, úgyszintén nem találjuk megemlítését az idén alapíttatott népkertnek, pedig azt hisszük, hogy ez szintén mozzanat jellegével bír egy város életében. (Szerk.) KÖZGAZDASÁG. Az örökös iszap. (Beküldetett). Nem azon iszapról akarok itt szólni, mely a kiáradt folyók mélyéből a vidékeken átvonuló viz salakjaként rakódik le, hanem azon kifogyhatatlan árvíz salakról, melynek azt sem tudjuk ki, vagy mi a E napra emlékezve, nem lesz érdektelen a a helyzettel röviden megismerkedni. A munkáskérdés egész Európában egyike a még függőben levő, de már-már égetővé váló s épen azért lehetőleg gyors és helyes orvoslást igénylő kérdéseknek. A nagy gyárakkal bíró s általában az ipari államokban a munkásviszonyok javítása termé­szetesen még sürgetőbb, mint pl. nálunk, hol a fő­városon kívül alig van helység, melyben nagyobb számú gyári munkás találna foglalkozást. A földmű­­ves munkások helyzete pedig hazánkban meglehetős, mert a szorgalmas, takarékos embernek, kivált az alföldön, nem kell félnie a meg nem élhetéstől s épen azért csudálatos a békés megyei munkások elégedet­lensége, kik nem­régiben tartottak gyűléseket, anyagi helyzetük javítása czéljából. Sajnosabb azon­ban ez elégedetlenségnek — állítólag hivatalos túl­buzgóságból származott — véres következménye, mely annyi családra gyászt és szomorúságot hozott. Ami a felvidéki munkásokat illeti, azok mos­tohább körülmények közt élvén, még most is Amerikába törekszenek, azon reményben, hogy ott könnyű szer­rel meggazdagodhatnak. Minthogy a tót nép óriási nélkülözésekre képes s kevéssel beéri, igen lenyomta ozt a napszámot, a mivel az angol munkások közt, kik csak magasabb napszámért dolgoznak, ellenszen­vet keltettek maguk iránt, sőt, amint az amerikai lapokból kivehető, erős agitáczió indult meg a csa­patosan betóduló, mindenáron meggazdagodni óhajtó tótság ellen. A magyar kormány is mindent megtesz a kivándorlás meggátlására, bár a kivándorlókat nem kell félteni, mert mint a postai kimutatásokból látható, évenként ezrekre menő összegeket küldenek haza családjuknak. Hazánkban a munkások helyzetén különben is őszintén akar segíteni maga a kormány és törvény­­hozás is. Csak nem­régiben fogadták el s pár hónap múlva érvénybe is lép a vasárnapi munkaszünetről szóló javaslat, mely egyik védbástyája lesz a mun­kás­osztálynak, szemben a munkaadók és gyárosok túlkapásaival és indokolatlan követeléseivel. Ilyen üdvös intézkedések a munkások veszély esetére való biztosítása s a beteg munkások segélyezésére czél­­zak is. Azonban a végtelenig menni a kedvezmények­kel nem lehet, mert jusson eszünkbe, hogy a tör­vényhozásnak nem czélja egyes osztályoknak külö­nös védelmet és előnyöket biztosítani s csak addig szabad e téren mennie, mig más osztályok létjoga és szabadsága veszélyeztetve vagy koczkáztatva nincs. Aki helyesen tud ítélni a dolgok felett, aki nem gondolkozik felületesen, nem ítél elhamarkodva, mint mindenben, úgy itt is a középutat tartja a leg­helyesebbnek, melyet bárcsak a munkások is megtarta­nának, mikor követelményeikkel fellépnek , úgy hama­rább és megnyugtatóbban lehetne e kérdést Európa­­szerte megoldani. A munkások okosan és megfontolva tegyenek lépéseket, mindenek felett pedig legyenek becsületes munkások, kikben kell, hogy felébredjen az önérzet, mely atomizálja a társadalmat az egyén előnyére s vegyenek példát az amerikai gyarmatostól, ki önere­jére utalva és támaszkodva tisztességes eszközökkel, maga munkájával megszerző a szabadságot s bizto­­sítá az anyagi jólétet. Ha ilyen elemekből áll a társadalom, az a fel­fogás, hogy aki a maga dolgát tisztességesen elvégzi, egyúttal a közjót is szolgálja, mindenesetre érvénye­sülni fog s az ilyen egyéni előmenetel lesz igazán hasznára a társadalomnak. Mert a vonzás a társa­dalomban is fennáll; a jóravaló a jóravalót, a léha, üres a maga fajtáját gyűjti maga mellé s azzal érzi magát jól ; s ha a társadalom megtisztul, kivet­vén magából a dologtalant, megérik a közvélemény is arra, hogy a munkások baját is orvosolja. Mig e változás be nem áll, fényes eredménye­ket nem lehet várni a munkásgyűlésektől, melyeken legtöbbször olyanok hősködnek, kik beszélni igen, de tenni nem képesek. Azért okosan van, hogy a fő­városban nyilvános tüntetések nélkül folyt le május elseje, mert azoknak nem volt s aligha lesz valami üdvös eredményük. A tüntetések történetéből is megtanulhatunk azonban egy igazságot s ez az, hogy az emberek sokkal melegebb rokonszenvvel viseltetnek azok iránt, kiktől birtokukban nem lévő előnyöket remélnek nyerhetni, mint azok iránt, kik legföljebb annak bir­tokában hagyhatják meg őket, azai már az övék.

Next