C. Tóth Norbert: Adatok Cegléd középkori történetéhez - Ceglédi füzetek 44. (Cegléd, 2019)
Kronológia
1358. január 10.1. Lajos király Cegléd királyi birtokot anyjának, Erzsébet királynénak adományozza azzal, hogy szabadon dönthet a birtok további sorsáról. (Források 1. sz.) Az oklevél szövegének fordítása: Lajos Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya, Sallernó fejedelme és a Szent Angyal-hegyi hűbérbirtok ura Krisztus valamennyi most élő és jövendőbeli hívőjének, akik a jelen oklevelünket megtekintik, üdvözlet mindenki Megváltójában. A természetnek minden egyes emberbe beoltott alapelve késztet arra, hogy a szülők fogadalmait a rendkívüli kedvelés miatt kötelező keggyel teljesítsék. Ennélfogva mindenkinek tudtára akarjuk adni ezen oklevelünk által, hogy fiúi szeretetünk és előrelátásunk szolgálata a felséges fejedelemasszony, Erzsébet asszony, Magyarország dicső királynéja, legszeretettebb édesanyánk felé fordulván, méltó és méltányos kérésére, lelke óhajtásának megfelelően szívünk veleszületett szeretetével akarván fogadalmának a természetes gyönyörűség édességével és szeretetével, valamint mindkét nembeli ember teljes fáradozásával elébe sietni, a Pest megyében fekvő Cegléd nevű királyi birtokot vagy falut , amelyet a békétlen időkben bizonyos hatalmasok elfoglalva a kezükben tartottak, jóllehet a birtok emberemlékezet óta mindig is királyi jog alá tartozott, nem sokkal ezelőtt aztán látván jogászunk, Pál gurki püspök hűséges szolgálatait, azok viszonzására örökre neki adományoztuk a birtokot. A mondott Pál püspök azonban országunkból püspökségébe távozván a birtokot 1000 forintért Ulving Miklós ispánnak zálogosította el, aki aztán tovább zálogosította azt nekünk. Miután Pál gurki püspök lemondott valamennyi, a birtokban lévő királyi adományból eredő jogáról, Ceglédet édesanyánknak, a királynénak adtuk szeretetünk kitüntető jeleként, egyrészt az általa a mondott falu vagy birtok visszaváltására kifizetett 1000 forintért, másrészt pedig fiúi szeretetünk jeleként, amely minket irányában eltölt — minden haszonvételével és tartozékával, így az ott szedett vámmal, illetve más bármily néven nevezett haszonvételekkel, királyi új adomány címén örök és visszavonhatatlan birtoklásra neki adományozzuk. Ezenfelül jelen oklevelünkkel megengedjük királyné anyánknak, hogy Cegléd faluról vagy birtokról bármikor, akár életében, akár halála esetére szabadon, minden további engedélyünk nélkül szabadon rendelkezzék és annak adja és hagyja, akinek jónak látja. A szóban forgó ügy biztos és örök emlékezetére a királynénak a jelen ünnepélyes formában függő kettőspecsétünkkel megerősített oklevelünket adjuk, amely Miklós kalocsai érsek, udvarunk kancellárjának a keze által adatott ki 1358-ban január hónap idusa előtti negyedik napon, uralkodásunk 17. évében, miközben Miklós esztergomi érsek és azon megye örökös ispánja, Ugolin spalatói érsek, Miklós egri, Demeter váradi, Miklós pécsi, Domokos erdélyi, István zágrábi, Kálmán győri, Péter boszniai, Tamás Csanádi, Mihály váci, László választott veszprémi, István szerzetes nyitrai,Tamás szerzetes szerémi és Balázs szerzetes lenini püspök egyházaikat szerencsésen kormányozzák. Miklós nádor és kunok bírája, András erdélyi vajda és szolnoki ispán, Cikó tárnokmester, Miklós országbíró, Miklós macsói bán, Leusták szlavón bán, Lőkös asztalnok- és pohárnokmester, Dénes lovászmester és Tamás ajtónállómester, Simon Pozsony megye ispánja, és még sokan mások, akik most ispánságokat és tisztségeket viselnek. 1364. május 8.1. Lajos király anyja, Erzsébet királyné kérésére megújítja a királyné Cegléd nevű birtokán élők részére a korábban kiadott, de az előző évben Ozora földjén elveszett nagypecsétjével megerősített vámmentességét. 6 I. Károly király özvegye, a lengyel Piast uralkodóházból származó tokietek Erzsébet (1320-1380) magyar királyné volt (Szende L.: Piast Erzsébet). Erzsébetet gyakran még ma is királynőnek nevezik, holott a magyar nyelv világosan megkülönbözteti a latinnal ellentétben (regina) a két „minőséget”: királynő az lehetett, akit „királlyá” koronáztak (pl. I. Lajos király leánya, Mária), míg királyné címmel mindig egy király feleségét illeték, akit „királynévá” koronáztak, de csak a hitvese, az uralkodó megkoronázása után. Miklós kalocsai érsek 1356—1358, udvari kancellár 1356—1366. (Arch. 1301-1457.165., nevére lásd Hegedűs A.: V. Miklós 175-179.) Sorrendben: Vásári Miklós esztergomi érsek 1350—1358, Ugolin spalatói érsek 1356-1390, Dörögdi Miklós egri püspök 1330-1361, Futaki Demeter váradi püspök 1346-1372, Neszmélyi Miklós pécsi püspök 1346-1360, Szécsi Domokos erdélyi püspök 1357-1368, Kanizsai István zágrábi püspök 1356-1375, Kálmán (Károly király törvénytelen fia) győri püspök 1337-1375, Péter boszniai püspök 1356-1376, Telegdi Tamás Csanádi püspök 1350—1358, Szécsényi Mihály váci püspök 1345—1362, Zsámboki László veszprémi püspök 1358-1371, Szigeti István szerzetes nyitrai püspök 1349—1367, Tamás szerzetes szerémi püspök 1349—1364, Balázs szerzetes knini püspök 1351—1358. (Arch. 1301—1457.1. 63-84.) 9 Sorrendben: Kont Miklós nádor és kunok bírája 1356—1367, Lackfi András erdélyi vajda és szolnoki ispán 1356—1359, Pomázi Cikó tárnokmester 1353—1359, Szécsi Miklós országbíró 1355-1358, Csák nb. Miklós macsói bán 1354—1359, Paksi Leusták szlavón bán 1356-1362, Raholcai Tót Lőkös asztalnokmester 1351—1359 és pohárnokmester 1352-1359, Lackfi Dénes lovászmester 1343-1359, Gönyűi Tamás ajtónállómester 1353— 1358, Meggyesi Simon pozsonyi ispán 1351—1360. (Arch. 1301-1457.13—48., 166.)