Czeglédi Hiradó, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1920-01-29 / 9. szám

Czegléd, 1920. II. Évfolyam, 3-ik szám. Csütörtök­­ január 29 CZEGLÉDI HÍRADÓ POLITIKAI LAP I——I MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER, SZERDÁN ÉS SZOMBATON DÉLUTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: I. ker., Eötvös-tér,régi járásbirósági épület Felelős szerkesztő: MOLNÁR GÉZA Főmunkatársak: SÁRKÁNY JÓZSEF dr. SIMON LÁSZLÓ Előfizetési díj: egész évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. ■=‹ Egyes szám ára 1 K ‹=‹!=1D Nyik­tér garmond sora 5 K Hullott, hullott a sok kicsi kereszt komoly méltósággal, s némán nyelte magába az urna. Ezer éven át mi hordoztuk a nagy megpróbáltatások súlyos ke­resztjét, s ezer év után a lelkünkből pattantak ki ezek a kis keresztek, hogy ők vigyenek bennünket végzetünk további útjára. Ezek a kis keresztek, amiket szerszám- és pennaforgató munkáskezek, női ujjak, reszkető öreg markok róttak a lapokra, úgy tűnnek elénk, mint új honfoglalásunk, új hon­­építésünk fundamentumának apró gránitkövei, amelyekre mi hordjuk jövőnknek megdönthetetlen várát. Ezek a kis keresztek lobbantották ki lel­künkből életakarásunkat és kell, hogy ezek a kis keresztek mint acél lánc­szemek forrasszák össze szerteszaka­dozott akaraterőnket És amiképen ezek a kis jelek — bármely pártállásu kéz irta is őket le — kifejezői voltak az építészet törekvésnek s nem a rombolni akarásnak , az összeforra­sz­­tásnak, egyesítésnek és nem a szét­­mállasztásnak, züllesztésnek, úgy azok a választottak, akiknek neve mellé a legtöbb ilyen kereszt sorakozott, kell, hogy ennek a közös, mindnyájunkat átható építő akaratnak legyenek az előmunkásai. Az ilyen választottak ne kizárólagosan a pártjukéi legyenek, hanem az egész magyarságé s min­den akaratukkal, tehetségükkel azon kell dolgozniok, hogy elvi kérdések miatt széthúzó erőinket egy, egységes, hatalmas erőmegnyilvánulásba olvasz­­szák össze. Fel­ kell karolniok minden pártnak olyan érdekeit, amelyek bele­kapcsolódnak a keresztény magyar nemzeti eszme érdekeibe, s támogat­­niok kell e megnyomorított ország minden dolgozó rétegének olyan kíván­ságait, amelyek jelenlegi zilált viszo­nyaink határait túl nem haladják, s bomlasztó hatást nem gyakorolnak.­­Mert csak igy lesznek e választottak a nép igazi képviselői s csak igy nevezheti magát e képviselők gyüle­kezete nemzetgyűlésnek. Czegléd város most megválasztott képviselőjének, Haller Istvánnak kiváló egyénisége, ismert politikai jó­zansága, harcos akarata és szociális érzéke garanciát nyújt nekünk arra, hogy e feladatok megoldását jó kezekre bízza a város nagy többsége. Tőle várjuk e város békéjének is a meg­teremtését, amit akkor fog elérni, ha majd megmutatja, hogy tud olyan párt­fogója lenni a Gazdapárt érdekeinek is, mint amilyen dr. Dobos lett volna. Bízunk benne, hogy még jobb lesz. Szeretettel várjuk békét hirdető szavát, bizalommal várjuk munkásságát, a melyben segítse őt a magyarok Istene s mindnyájunknak — magyaroknak — lelkes munkakedve ! 1877 január 24 emléke. 1. „Nemzetek, melyeknek van jövőjü­k, meg­becsülik múltjukat“— mondotta Kossuth Lajos egy kiváló tudósunknak turini látogatása al­kalmával. Emlékezetes mondás, amelyet szívébe kellene vésni minden jó magyarnak, mert sírunk szélén ma újból meggyőződhe­tünk róla, hogy a 48-ban felavatott szellem az, melynek ápolása és nevelése által nálunk az eszmék és emberek nőhetnek. Emleges­sük azért ezeket a napokat, mert az emlé­kezés által szellemünknek rogékonyságot adhatunk és megóvhatjuk magunkat attól, hogy a jelen sivársága fölött teljesen kétségbe­estünk, mert a 48-iki események példája azt mutatja nekünk, hogy ha a legszentebb ügy­ért küzdők sokszor le is győzetnek, és ha az emberi gonoszság egy kevés időre győ­zőnek tartja is magát az igaz üggyel szem­ben, azt Isten megfoghatatlan bölcsességében talán csak azért engedi meg, hogy az igaz­ság annál teljesebb győzelemben léphessen elő. És ha a m­ai idők nagy eseményei be is fedik 48 emlékét, a nemzet hitét és remé­nyét annak emléke tartja fenn, amit 48-ban akart és csinált, a 48-ban szerzett kincsből élünk és a művelt világ előtt való becsüle­tünk és dicsőségünk legjobb része, akkor képviselt eszméink eredménye. S mi ma is csak akkor képviselünk valami tiszteletre méltót az emberiség előtt, ha hívek maradunk a 48-iki szellemhez. Ez a hűség mindig képes lehet gondolatainkat és cselekedeteinket meg­­nemesíteni és szíveinket felemelni. És míg ünnepeljük a nagy idők emlékét, feledjük el a pártállást, semmi keserűség ne zavarja ezt az ünnepet. Emlékezzünk meg róla, hogy 48-ban azzal köszöntötték egymást az em­berek, hogy legyen béke, szabadság és egyet­értés. Ha ezt ma is kívánni tudjuk, akkor egymást megérteni is tudjuk és egymás véle­ményét legalább tűrni is tudjuk. A vélemény megoszthat, de a hazafiság egyesíteni fog. Az az eszme, amely a magyar nemzetet a demokratikus életre vezette, az önkéntes véráldozat által Czegléd városából indult ki. A Kossuth-múzeum első kiadványában Bal­­lagi Aladár az újkori történelem kiváló tanára, a budapesti tudomány­egyetem nagynevű rektora, klasszikus formában örökítette meg emlékét annak, hogy milyen élő kapocsban fűződik össze Kossuth Lajos személye által Magyarország legújabb története és Czegléd város polgársága. Abban a pillanatban, mikor a 48-as eszméket a kamarilla hátba támadta, Kossuth Lajos Czegléden termett és magával ragadta a jobbágyi kötelékeiből felszabadult lelkes magyar várost, hogy 40—50.000 potom ember kardvágás nélkül el ne foglalhassa a hazát. 1848 szeptember 24-ikén hangzott el e városban Kossuth Lajos örökké emlékezetes piactéri szónoklata és e nagy nap óta olyan felbonthatatlan kötelék támadt Czegléd városa és Kossuth Lajos személye között, hogy e várost — Ballagi Aladár szavai szerint — ,, vidéki város létére, mondhatni nemzetközi jelen­tőségűvé teszi a Kossuth-kultusz, mint amely oly embert ünnepel, kire hódolattal tekint az egész emberiség.“ De Kossuth Lajos révén közvetlen kapcsolata lett a ceglédieknek a világpolitika legnagyobb eseményeivel is, midőn Bosznia tervbe vett okkupációja idején, 1876-ban képviselőjévé választotta Kossuth Lajost, e rövidlátó, hódító politika legtuda­­tosabb és legkimagaslóbb ellenzőjét. Ezen elhatározását 100 czeglédi polgár a város zászlója alatt személyesen vitte el Turinba Kossuth Lajoshoz, az élő tiltakozáshoz, ki mindhalálig ostorozója volt annak a felfo­gásnak, amely belenyugodt a magyar haza állami életének eltiprásába és az öncélúsági gondolatnak elejtésébe. Kossuth Lajos úgy Választottunk. Szépen, csendesen, rendben, fegyelmezet­ten, az érzelmeknek minden eleven nyilvá­­nítása nélkül, szinte álmos egyhangúságban zajlott le, — helyesebben mondva múltak el — a választások. A régi mozgalmas kortesnótáktól zajos vá­lasztási jeleneteknek semmi nyoma, semmi jele sem volt. Jöttek-mentek, itt-amott csoportokba ve­rődtek az emberek s fürkészgették egymás tekintetét és ebből, valamint az itt-amott re­­ejtett szavakból, az urnák elé járulók kül­sejéből találgatták : vájjon ki győz ? Városunkban a választás illetve a szava­zás vasárnap reggel 8 órakor kezdődvén, hétfőn este 9 órakor ért véget. Már hétfőn délután ugyancsak amúgy gyér­ számmal je­lentkeztek a szavazók, mert hiszen a sza­vazóknak mintegy 70080°/6-a már vasárnap leszavazott.

Next