Czeglédi Hiradó, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1920-01-29 / 9. szám
Czegléd, 1920. II. Évfolyam, 3-ik szám. Csütörtök január 29 CZEGLÉDI HÍRADÓ POLITIKAI LAP I——I MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER, SZERDÁN ÉS SZOMBATON DÉLUTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: I. ker., Eötvös-tér,régi járásbirósági épület Felelős szerkesztő: MOLNÁR GÉZA Főmunkatársak: SÁRKÁNY JÓZSEF dr. SIMON LÁSZLÓ Előfizetési díj: egész évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. ■=‹ Egyes szám ára 1 K ‹=‹!=1D Nyiktér garmond sora 5 K Hullott, hullott a sok kicsi kereszt komoly méltósággal, s némán nyelte magába az urna. Ezer éven át mi hordoztuk a nagy megpróbáltatások súlyos keresztjét, s ezer év után a lelkünkből pattantak ki ezek a kis keresztek, hogy ők vigyenek bennünket végzetünk további útjára. Ezek a kis keresztek, amiket szerszám- és pennaforgató munkáskezek, női ujjak, reszkető öreg markok róttak a lapokra, úgy tűnnek elénk, mint új honfoglalásunk, új honépítésünk fundamentumának apró gránitkövei, amelyekre mi hordjuk jövőnknek megdönthetetlen várát. Ezek a kis keresztek lobbantották ki lelkünkből életakarásunkat és kell, hogy ezek a kis keresztek mint acél láncszemek forrasszák össze szerteszakadozott akaraterőnket És amiképen ezek a kis jelek — bármely pártállásu kéz irta is őket le — kifejezői voltak az építészet törekvésnek s nem a rombolni akarásnak , az összeforrasztásnak, egyesítésnek és nem a szétmállasztásnak, züllesztésnek, úgy azok a választottak, akiknek neve mellé a legtöbb ilyen kereszt sorakozott, kell, hogy ennek a közös, mindnyájunkat átható építő akaratnak legyenek az előmunkásai. Az ilyen választottak ne kizárólagosan a pártjukéi legyenek, hanem az egész magyarságé s minden akaratukkal, tehetségükkel azon kell dolgozniok, hogy elvi kérdések miatt széthúzó erőinket egy, egységes, hatalmas erőmegnyilvánulásba olvaszszák össze. Fel kell karolniok minden pártnak olyan érdekeit, amelyek belekapcsolódnak a keresztény magyar nemzeti eszme érdekeibe, s támogatniok kell e megnyomorított ország minden dolgozó rétegének olyan kívánságait, amelyek jelenlegi zilált viszonyaink határait túl nem haladják, s bomlasztó hatást nem gyakorolnak.Mert csak igy lesznek e választottak a nép igazi képviselői s csak igy nevezheti magát e képviselők gyülekezete nemzetgyűlésnek. Czegléd város most megválasztott képviselőjének, Haller Istvánnak kiváló egyénisége, ismert politikai józansága, harcos akarata és szociális érzéke garanciát nyújt nekünk arra, hogy e feladatok megoldását jó kezekre bízza a város nagy többsége. Tőle várjuk e város békéjének is a megteremtését, amit akkor fog elérni, ha majd megmutatja, hogy tud olyan pártfogója lenni a Gazdapárt érdekeinek is, mint amilyen dr. Dobos lett volna. Bízunk benne, hogy még jobb lesz. Szeretettel várjuk békét hirdető szavát, bizalommal várjuk munkásságát, a melyben segítse őt a magyarok Istene s mindnyájunknak — magyaroknak — lelkes munkakedve ! 1877 január 24 emléke. 1. „Nemzetek, melyeknek van jövőjük, megbecsülik múltjukat“— mondotta Kossuth Lajos egy kiváló tudósunknak turini látogatása alkalmával. Emlékezetes mondás, amelyet szívébe kellene vésni minden jó magyarnak, mert sírunk szélén ma újból meggyőződhetünk róla, hogy a 48-ban felavatott szellem az, melynek ápolása és nevelése által nálunk az eszmék és emberek nőhetnek. Emlegessük azért ezeket a napokat, mert az emlékezés által szellemünknek rogékonyságot adhatunk és megóvhatjuk magunkat attól, hogy a jelen sivársága fölött teljesen kétségbeestünk, mert a 48-iki események példája azt mutatja nekünk, hogy ha a legszentebb ügyért küzdők sokszor le is győzetnek, és ha az emberi gonoszság egy kevés időre győzőnek tartja is magát az igaz üggyel szemben, azt Isten megfoghatatlan bölcsességében talán csak azért engedi meg, hogy az igazság annál teljesebb győzelemben léphessen elő. És ha a mai idők nagy eseményei be is fedik 48 emlékét, a nemzet hitét és reményét annak emléke tartja fenn, amit 48-ban akart és csinált, a 48-ban szerzett kincsből élünk és a művelt világ előtt való becsületünk és dicsőségünk legjobb része, akkor képviselt eszméink eredménye. S mi ma is csak akkor képviselünk valami tiszteletre méltót az emberiség előtt, ha hívek maradunk a 48-iki szellemhez. Ez a hűség mindig képes lehet gondolatainkat és cselekedeteinket megnemesíteni és szíveinket felemelni. És míg ünnepeljük a nagy idők emlékét, feledjük el a pártállást, semmi keserűség ne zavarja ezt az ünnepet. Emlékezzünk meg róla, hogy 48-ban azzal köszöntötték egymást az emberek, hogy legyen béke, szabadság és egyetértés. Ha ezt ma is kívánni tudjuk, akkor egymást megérteni is tudjuk és egymás véleményét legalább tűrni is tudjuk. A vélemény megoszthat, de a hazafiság egyesíteni fog. Az az eszme, amely a magyar nemzetet a demokratikus életre vezette, az önkéntes véráldozat által Czegléd városából indult ki. A Kossuth-múzeum első kiadványában Ballagi Aladár az újkori történelem kiváló tanára, a budapesti tudományegyetem nagynevű rektora, klasszikus formában örökítette meg emlékét annak, hogy milyen élő kapocsban fűződik össze Kossuth Lajos személye által Magyarország legújabb története és Czegléd város polgársága. Abban a pillanatban, mikor a 48-as eszméket a kamarilla hátba támadta, Kossuth Lajos Czegléden termett és magával ragadta a jobbágyi kötelékeiből felszabadult lelkes magyar várost, hogy 40—50.000 potom ember kardvágás nélkül el ne foglalhassa a hazát. 1848 szeptember 24-ikén hangzott el e városban Kossuth Lajos örökké emlékezetes piactéri szónoklata és e nagy nap óta olyan felbonthatatlan kötelék támadt Czegléd városa és Kossuth Lajos személye között, hogy e várost — Ballagi Aladár szavai szerint — ,, vidéki város létére, mondhatni nemzetközi jelentőségűvé teszi a Kossuth-kultusz, mint amely oly embert ünnepel, kire hódolattal tekint az egész emberiség.“ De Kossuth Lajos révén közvetlen kapcsolata lett a ceglédieknek a világpolitika legnagyobb eseményeivel is, midőn Bosznia tervbe vett okkupációja idején, 1876-ban képviselőjévé választotta Kossuth Lajost, e rövidlátó, hódító politika legtudatosabb és legkimagaslóbb ellenzőjét. Ezen elhatározását 100 czeglédi polgár a város zászlója alatt személyesen vitte el Turinba Kossuth Lajoshoz, az élő tiltakozáshoz, ki mindhalálig ostorozója volt annak a felfogásnak, amely belenyugodt a magyar haza állami életének eltiprásába és az öncélúsági gondolatnak elejtésébe. Kossuth Lajos úgy Választottunk. Szépen, csendesen, rendben, fegyelmezetten, az érzelmeknek minden eleven nyilvánítása nélkül, szinte álmos egyhangúságban zajlott le, — helyesebben mondva múltak el — a választások. A régi mozgalmas kortesnótáktól zajos választási jeleneteknek semmi nyoma, semmi jele sem volt. Jöttek-mentek, itt-amott csoportokba verődtek az emberek s fürkészgették egymás tekintetét és ebből, valamint az itt-amott reejtett szavakból, az urnák elé járulók külsejéből találgatták : vájjon ki győz ? Városunkban a választás illetve a szavazás vasárnap reggel 8 órakor kezdődvén, hétfőn este 9 órakor ért véget. Már hétfőn délután ugyancsak amúgy gyér számmal jelentkeztek a szavazók, mert hiszen a szavazóknak mintegy 70080°/6-a már vasárnap leszavazott.