Kocsis Gyula (szerk.): A Ceglédi Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Kör évkönyve, 1987
Surányi Dezső: Hányszor járt Cegléden Petőfi Sándor?
berényen át ér újra Ceglédre. A füredi réven való átkelést Ferenczi Zoltán említi először a három kötetes monográfiájában. "Átkelvén a tiszai révnél, Jászberényen, Cegléden át a szülőföldének fogadott Kiskunságba érvén, Szabadszállásra tért be, melyet mióta 1838 augusztusában Selmecre ment, nem látott." /I. köt. 263. o./ A versek keletkezési idejével, körülményeivel felesleges ceglédi összefüggést keresni, mert nincs, legalábbis a datálások alapján. A kőrösladányi határról írja Petőfi : Puszta föld ez, ahol most járok, Istenért sem látni világot. Rajta bokor nincsen, ahol a fülemile-madár szólana. Az este is felhős, fekete Puszta föld ez, ahol most járok...........1847. jan. 1. Az időjárás nem javult /ezen utazás során/, s közben Petőfi bundáját dohányzacskóra cserélte el. A Medárd-napi esőzés megérkezett: "Csűrön vizes vagyok. Még megérem, Hogy végre hallá változom..." "Minő az út!...de vájjon itt ez? Vagy fekete kovász talán? Mely ha kisül, leszen belőle kenyér az ördög asztalán..." Utazás az Alföldön 1847. jun. 11. Szekerező költőnket a ceglédi róna nem ihlette meg, bár június 13-án éjszaka Pestre érve, a pihenő napokon összesen kilenc verset írt, s az egyik érdekes aktualitást rejt. Az időhöz c. versről van szó, s abba a csokorba tartozik, amely