Ceglédi Ujság, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-16 / 24. szám

Cegléd, 1907. XVII. évfolyam. — 24-ik szám. Vasárnap, junius 16. _ VI . ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre .... 6 korona. Négy hóra .... 2 korona. Egyes szám ára 14 fillér. 7i ' ' ^tv POLITIKAI HETILAP MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP REGGEL . Előfizetéseket és hirdetési dijakat, to­­­vábbá a lap hirdetéseit a kiadóhivatal, I. ker., Rákóci-utca 100. sz. alatt veszi fel. Nyik­tér garmond sora 1 korona. 11 Suprema lex. Kedves Uram öcsém! Tisztelt képvi­selő Ur ! Köszönöm megtisztelő levelek melyben az én véleményemet kéred Andrássynak a Vajda-ügyben elfoglalt álláspontjáról. (Ügy-nek írtad s igy írom én is, mióta ügy.-nek nevezik azt is, ha az ember a szemtelen legyet elhessegeti, vagy a kalapjára pottyant férget lepattintja. Hát én Andrássy egyéniségét igen tisztelem, képességét nagyrabecsülöm és mindig hálás érzéssel gondolok vissza arra, hogy a nemzeti küzdelem idejében híven teljesítette honfiúi kötelességét. Mindezeknél fogva sokra tartom véle­ményét. Most mégis külön véleményem van. Megmondom, hogy miért. Míg a régi Rómát a császári hatalom növekedésével egyre terjedő erkölcste­lenség meg nem buktatta, míg a köz­társaság fénykorát élte, egy jelmondata volt minden római polgárnak: „salus rerpublicae suprema lex.“ Legfőbb tör­vény a köztársaság jóléte, üdve. Ez jut eszembe most, amikor olvasom­­Andrássy véleményét, mely szerint ő azért helyteleníti Vajda kifricskázását, mert ez által a képviselői jogon, a ház­szabályokon és a törvényen esett sére­lem, holott éppen ezeket védelmeztük a nemzeti küzdelem idejében. Ismerem én is azt az elvet, hogy a törvények közt nem szabad olyan meg­különböztetést tenni, mely szerint egyik a másiknál előbbvaló. De nem akarok jobb törvénytudó lenni, mint a római köztársaság fénykorának polgárai, akik pedig ismerték a suprema lexet. Előt­tem is van egy legfőbb törvény, mely­­lyel szemben minden más törvény csak alárendelt jelentőségű. Mert igaz ugyan, hogy a magyar büntető törvény tiltja, halállal bünteti a gyilkosságot. De hát ki fog azért engem elítélni, ha előre megfontolt elhatározással harcba megyek, hogy megöljem hazám ellenségét ? Vagy jól van : Vajdáékkal szemben nem viselünk háborút. De törvényünk a tettleges bántalmazást is tiltja, ha az önbíráskodás. Nos , ha egy ripők Voj­­voda engem leköp, ki ítél el engem azért, ha én a ripőköt arcul ütöm a helyett, hogy „előkelő“ hidegvérrel le­törülvén arcomról a gyalázatot, elsétál­nék a büntető bírósághoz ! Vajda úr cinikus vakmerőséggel e nemzet arcába köpött. Akkor kitették szűrét a gaz­dláhnak. Elment Bécsbe panaszkodni, árulkodni. Mikor ott ele­gendőképpen fölbiztatták , beült ismét a parlamentbe nagy bátorsággal, mint egy bepálinkázott oláh. Ezt az alakot ki kellett lökni a tör­vényhozásból. Házszabály ide, házsza­bály oda, törvény ide, törvény oda, legfőbb törvény a magyar nemzet be­csülete, sértetlensége ! Ez követelte meg annak az oláhnak kilökését. Tudom, hogy ez nem elintézési mód. Azt is tu­dom, hogy ezt állandósítani nem szabad. De amíg a magyar törvényhozásnak ilyen tagjai lehetnek, amíg a magyar nemzetet, annak törvényhozásában így támadhatják meg, büntetlenül, mert nincs törvény, mely e lázadó bitangoknak, e bécsi bérenceknek nyakát szegje , addig ott és úgy kell e meggyalázott nemzet­nek elégtételt szerezni, ahol és aho­gyan lehet. Ezt követeli a legfőbb törvény: a salus reipublicae ! Más kérdés az : hogyan lehet — mert kell — a jövőben megakadályozni a Vajda-féle merényleteket és annak And­rássy által elítélt természetes, sőt jogos következményeit. De hát ez már nem tartozik e levelem keretébe. Nem is szükséges magyaráznom. Tudom én is, tudjátok ti is, legjobban pedig Andrássy tudja, aki azzal a kötelezettséggel vál­lalt tárcát, hogy alkotmányunk biztosí­tásáról gondoskodni fog. Az alkotmány­­biztosítékok közt kell arról föltétlenül gondoskodni, hogy a magyar nemzetet saját parlamentjében meg ne gyaláz- T 4 1 C á, A traktus leánya. — Elbeszélés. — Irta : Forgács Endre. (6) Jó későn nyugodtak le a papok. Talán éjfél felé is járt az idő. A hold melegen tekintett le a csillagos augusztusi égboltozatról s ezüs­tös ponyvát borított a vadasi parókiára. Mély álom vette ölébe a három tisztelendőt, de a Zsuzsika bátyja nem aludt. Amint a hajnal megpercent, fölkelt s óvatosan, nesz nélkül felöltözött. Az apjával hált egy szobában. Le­veleket rakott az asztalra. Kimenőben meg­látta, hogy az apja keze felül van a takarón, oda lépett s azt megcsókolta. Aztán távozott. Mikor az Iharos-ligetbe ért, a nap akkor lé­pett át a hegyeken s egyenesen belegázolt a Sajóba, amelynek a habjain erre az érintésre aranyos pikkelyek támadtak. Füvek emelgették harmatos fejecskéjüket. A radnai várhegy hom­loka sugárban fürdött. Mert vár állott itt hajdan. Husszita cseh vezérek : Valgatha és Komorócy építették 1458-ban kezdve a radnai és galgóci várat. Heltai írja: „Komorócy és Valgatha újonnan két kastélyt építtetett vala a hegyek között és azokból bátran tolvajlanak messze földre. Mátyás király mikoron megbékélték vala Fridrik császárral, hadat indíta a kóborló cseh latrok ellen. Rozgonyi Sebestyén megszállá Vadnát. Hogy először megszáguldá a kastélyt, künn találá a cseheket a két hadnagyokkal. Mikor Valgatha látta volna, hogy serényen kez­dették a kastélynak vívását, kétségbe esik és hátul kiszökellék a kastélyból és Galgócba szaladt. Mikoron Rozgonyi Sebestyén vívta volna három óráig a kastélyt, annakutána meg­veve azt.“ Ezek azonban megint nem ide tartozandók. Minket csak az érdekel, hogy az Iharos-ligeten mintha két pisztolylövés dördült volna el a harmatos reggeli levegőben. Az esperes úr meg a főjegyző mindjárt a reggelizés után befogattak és nem valami szí­vélyes bucsuzkodással hagyták oda a vadasi parókiát. Azonban a kapuban szembe jött velük a Truskovszky uraság hintója, egyenesen a­­ lelkészlak udvarára. A hintóról csak leemelték a Zsuzsika bátyját mint egy halottat, oldalából vér szivárog elő, arca holt halavány. Úgy viszi az orvos meg a Truskovszky uraság inasa be­­ a parókiába. Az esperes is leszáll társával és visszamennek egy percre. Hogy micsoda jajgatás és sírásba kezdett a tisztelendő asszony és a leánya, hogyan lehes­sen azt nekem leírni ? ... Az esperes úr is megszánta és azt mondta, hogy csak sírjon komám asszony. Aki sír az már a Krisztus mellett van. A könny tisztítja a lelket, mint a­­ víz a szennyest. Azonban az orvos eltiltott­­ mindenféle hangos siránkozást. Arra a kérdésre, hogy mi lesz a fiatal­emberrel, azt felelte, hogy ha sikerül a golyót kivenni, akkor meg­marad, ha nem , nem. A népek hamar megtudták az esetet. Körül sokadozták a parókiát, olyik asszony sírt is, lassan suttogva adták egymásnak a szót, hogy a Truskovszky nagyságos úr meglőtte a pap fiát páros viaskodásban, hogy verje meg az Isten az egészségét. Az esperes és a főjegyző eltávoztak. A se­besülthöz senkinek sem szabad közelíteni, még a szülőknek sem. Ott van a fiatal ember azon a vékony mesgyén, mely az élet és halál bi­rodalmát elválasztja. Faradék András bezárkó­zik a múzeumába és ott feddezik az ő istené­vel: „Békességet vártunk, de nincs semmi jó­ gyógyulásnak idejét, de ime itt van, a rette­gés.“ (Jer. 14. 19.) „Minden öröm alkonyra szállt, a föld vigassága elköltözött.“ (Ésa 24. 11.) „Feljött a halál a mi ablakainkra.“ (Jer. 9. 21.) „Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését.“ (Jer. 10. 23.) „Lelkem meghanyatlott, napjaim el­fogynak, vár rám a sír.“ (Jób 10. 23.) „Elme­gyek az éjféli homálynak földébe, amely olyan, mint a halál árnyékának sürü sötétsége, hol nincs rend és a világosság olyan, mint a sürü sötétség.“ (Júb. 10. 22.) Azonban ha az egész bibliát elmondja is a tisztelendő, attól sem jön ki a golyó a fia se­béből, két napon át élet s halál közt lebegett az ifjú. Csak akkor sikerült a golyót eltávoli­ •W­AWWWWWAWWW •

Next