Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-10-27 / 43. szám
10. oldal Száz éves a Magyar Királyi Operaház Fáy István (Második rész) Az intézmény harminchat éven át intendatura volt, azaz kormánybiztos vezette, aki alatt az igazgatók és a művészeti vezetők működtek. Legismertebbek: gróf Keglevits István, gróf Zichy Géza, gróf Bánffy Miklós és báró Wlasits Gyula. Az igazgatók a nagy karmesterek, elméleti muzsikusok és rendezők sorából kerültek ki. Valamennyit nem sorolhatom fel, de a legnevezetesebbeket megemlítem: Erkel Ferenc, Hevesi Sándor, Kern Aurél, ifj. Ábrányi Emil, Kerner István, Radnay Miklós, Márkus lászló, Tóth Aladár, Nádasdy Kálmán. Erkel Ferencet, az alapítót nem számítva mindössze négy főzeneigazgatója volt a színháznak: Erkel Sándor, Kerner István, Rékay Nándor és Ferencsik János. Érdekes, hogy mind a négyen magyarok, mert nem szorultunk rá, hogy ezt a tisztséget külföldi nagyság töltse be. Viszont számos kiváló külföldi karmester állt a száz esztendő alatt szerződéses viszonyban a színházzal. Itt legelsősorban Gustav Mahlert és Artur Mikischt kell megemlíteni, akik a kilencvenes években és a századforduló a kor legnagyobb dirigensei voltak. Kettőjüknek volt köszönhető, hogy a Mozart és a Wagner kultuszt a legmagasabb nívóra fejlesztették Budapesten. Ezután következett Egizo Tango, kinek a nevéhez Bartók remekművének, a Kékszakállú herceg várának a bemutatója fűződik. Sergio Failloni Európa hírű volt a Niebelung Gyűrűje, a Tristan és Isolda, valamint Verdi tolmácsolásairól. Otto Klemperer Tóth Aladárnak segített újjáépíteni az 1945—1948 között politikai szempontokból vezetett és szétzüllesztett együttest, míg az utolsó húsz évben a híres Lamberto Gardelli remekel úgy az előadásokon, mint a dalszínház lemezfelvételein. Legjellemzőbb a magas színvonalra azoknak a világnagyságoknak a szereplése, akik nagyon megnézték mihez adják a nevüket. Különösen Furtwaengler, Kleiber, Weingartner, Knappertsbusch és Karajan szerepléseire gondolok. Az előadások magyarnyelvűek voltak, bár több nagy operaházban az eredeti nyelven énekelnek a stiláris igények biztosítására. A szerepek magyarul való megtanulása hosszú évtizedeken keresztül részben nagy szerencse volt, részben a kiváló művészekre nézve egyéni hátrány is. Mulasztás lenne, ha ezeknek a nagyjainknak nem állítanék emléket neveik felsorolásával: Anday Piroska, Basilides Mária, Gyenge Anna, Németh Mária, Réthy Eszter, Némethy Ella, Várady Júlia, Sass Sylvia, Kalmár Magda, Hamary Júlia, Andor Éva, Marton Éva, Pilinszky Zsigiond, Pataky Kálmán, Rosier Endre, Závodszky Zoltán, Ilosfalvy Róbert, Kónya Sándor, Svéd Sándor, Kelemen Zoltán, Melis György, Miller Lajos, Ernster Dezső, Kálmán Oszkár, Székely Mihály, Keréh Endre, Kováts Kolos és sokan mások. Száz esztendő alatt megfordult Budapesten csaknem minden világhírű énekművész. Semmitől úgy nem féltek, mint az operaházunkban való fellépéstől, mert köztudomásúan a magyar közönség és kritika volt a legszigorúbb a kontinensen. Ezzel magyarázható Enrico Caruso és Amelita Galli Curci katasztrofális bukása. Mint minden nagy operaháznál, itt is voltak dicsőséges korszakok és mélypontok, de ilyenkor mindig jött a rátermett vezető, aki megtalálta a kivezető utat. Az 1914-15-ös szezonban hét hónapig zárva volt a színház, míg végre márciusban a kiváló új igazgató Kern Aurél újra megnyitotta Erkel Bánk Bánjával, Környei Bélával, Maleczky Biankával, Fodor Arankával és Szende Ferenccel a főszerepekben. Az előadást a közönség és a sajtó nagy lelkesedéssel fogadta, mint új korszak kezdetét. 1920-25 között a helyzet olyan kritikussá vált, hogy számoltak a színház végleges csődjével. Ekkor vette át Rudnay Miklós, a Zeneművészeti Főiskola tanára az igazgatást és nemcsak a művészeti nívót állította vissza, hanem a gazdasági főnök Csávolszky Vince segítségével bevezette a bérletrendszert, mely mérsékelt helyáraival biztosította a táblás házakat és sokkal kisebb állami szubvenciót igényelt, mint az előző évtizedekben. Munkája a nemzet vérkeringésébe kapcsolódott azáltal, hogy az operairodalom remekeit bemutatta magyar nyelven, ösztönözte a zeneszerzőket, végül megmutatta Európának hogy a csonka Magyarország bármelyik nyugati zenei intézménynyel felveszi a versenyt. A második világháború után 1948-ig Komáromi Pál nem tett mást, mint pártutasításokat hajtott végre. Tehetségéből viszont nem is tellett többre. Ez volt a „Szenny-korszak”, amikor az ének és zeneművészeket pártszempontok szerint osztályozták, sajnos Palló Imre, az „üzemi bizottság” elnökének jóváhagyásával. E sötét időszakból a legnagyobb magyar zeneesztéta, Tóth Aladár mentette meg a még menthetőt és építette újjá operaházunkat az anarchia évei után. Említettem írásom első részében, hogy egy élvonalbeli dalszínház egyetlen értékmérője: milyen feladatokat képes megoldani saját erejéből és milyen nívón. Azok a művek, melyek a legnagyobb súllyal esnek a latba: Mozart, Beethoven (Fidelio), Wagner, Verdi, R. Strauss, Muszorgszkij, Debussy és Bartók remekei, minden szezonban műsoron voltak és vannak. A magyar énekművészet egyéni teljesítményekben, stiláris egységben, karmesteri tolmácsolásban, rendezésben, remek díszleteivel és kosztümjeivel — amelyeket Oláh Gusztáv kezdeményezett — mindig Európa egyik legjobbja volt. Ezt az utolsó húsz évben lemezre vett előadások is bizonyítják. A nyelvhatárokat áttört világhírességeket felsoroltam. Nem teszem ezt a többivel, mert ha 10-15 énekes nevét megemlíteném, méltatlanságot követnék el azokkal szemben, akiknek a művészetét helyszűke miatt nincs módomban méltatni. Ha végignézünk a száz esztendőn, minden elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy kultúránknak ebédelgetett és féltve őrzött reprezentatív intézménye nagy büszkeségünk volt és az ma is és tárgyilagossággal megállapítható, hogy a világ legelső tíz dalszínházának egyike. Kívánjuk, hogy ha szerencsétlenül eldugva is, de még nagyon sokáig álljon a Hajós és Délszínház utca sikátorszerű, levegőtlenségében és a jövőben is szerezzen anynyi dicsőséget a magyar kultúrának, mint az elmúlt száz esztendő folyamán. Megjelent: ifj. Fekete István Hajótörött nemzedék című korrajza. Ezt írja a szerző a könyv előszavában: „Olyan formában próbáltam megörökíteni a történteket, hogy senkit ne botránkoztassak meg a szereplők parlagi nyelvezetével és erkölcstelen tetteivel. Tessék-lássék törekvésem persze nem járt túlzott sikerrel, mert valójában nem is akartam kimosdatni az eseményeket. Irodalmi stílust, és ,virágnyelvet’ használva megközelítőleg sem tudtam volna visszaadni azt az erkölcsi és világnézeti nihilizmust, amiben az 1945-ös úgynevezett felszabadulás’ után hazánk lakosságának jelentős százaléka élt." „Magyarországról 1956. december 4-én disszidáltam, mint fasiszta ellenforradalmár’. Azóta némileg rehabilitáltak, és ,idegenbe szakadt hazánkfiává’ nemesedtem a rendszer szemében." Ez a mű nyerte el a Nyisztor Zoltán Irodalmi pályázat egyik első díját. Megrendelhető: Vörösváry Publishing Co. Limited Könyvosztálya, 412 Bloor St., West, Toronto, Ontario, M5S 1X5, Kanada. A 446 oldalas keménykötésű könyv ára: $ 15.00, szállítási és csomagolási költség: $ 2.00. * 1 Párizs, ó Párizs. ZPír __.________ Szőke Klári tartott esküvő után itt is tartanak egyet. A magyarországi esküvőre (pontosabban Baján) csak a menyasszony, a húga és barátnője ment el... Az esküvő után a barátnő hazatért Franciaországba, hozott egy csomó fényképet a fiatalokról (a bajai templom előtt) az új rokonokról, s mesélt hosszan a nagy lakodalomról, hogy bizony bánhatják, hogy nem mentek el, mert azok a „magyarok” nagyon kedves emberek, s igen tudnak mulatni. A fiatal pár jön a megbeszélt időre, lehet itt is készülni a lakodalomra. S aztán már minden készen volt és a fiatalok csak nem érkeztek. Az itteniek idegeskedni kezdtek, s a magyar hatóságtól felvilágosítást kértek, hol vannak a fiatalok? Azok közölték, hogy már egy hete átlépték a magyar határt Jugoszlávia felé. Nagy volt a rémület, már régen itt kellene lenniük! Most, már a francia hatóságok érdeklődtek a jugoszlávoknél, mi van velük, hiszen két tőzsgyökeres franciáról is szó van, a fiatal asszonyról és húgáról. A jugoszlávok válasza: Nem tudnak róluk. Most már az egész francia hírközlés ezzel az esettel foglalkozott. A televízióban bemutatták a magyarországi esküvő fényképeit, s újból eszükbe jutott a „vasfüggönyt” emlegetni. A huszonnyolc éves francia tanítónő Patrícia, beleszeretett egy magyar fiúba és augusztusban házasságot kötöttek Magyarországon. Amikor ezt a hírt először hallottam, fölkaptam a fejem és eltűnődtem. Most aztán mi lesz, gondoltam, Magyarországra telepedik ez a francia lány, vagy a fiút kiengedik? Egyik sem történt, s mivel nem történt, egyre többet foglalkozott az esettel a francia hírközlés. Megtudtuk a részleteket. A francia lány szülei és családja úgy döntött, hogy nem mennek el a messzi Magyarországra, ahol úgysem értenék az új rokonokat, hanem majd az ott meg Miután a második hét is elmúlt, hirtelen betoppant az asszonyka és húga. No, azonnal riportra !... A fiatal aszszony zokogott. Elmondta, hogy a férje nem kapott kiutazási engedélyt Magyarországon, ezért ők a húgával betették a csomagtartóba, s úgy szándékoztak kihozni a szabad Nyugatra. A magyar határvámnál sikerült is, de a jugoszlávok elkapták őket és fogdába vitték mindhármukat. Két hét után őket elengedték, de a férjét ottfogták. Ilyen szomorúan végződött a magyar házasság, mígnem egyszercsak, szeptember 19-én nagy örömet láthattunk a francia televízióban. Megérkezett az ifjú férj felesége ölelő karjaiba! Most aztán tűnődhetünk, miért voltak a jugoszlávok olyan nagylelkűek a franciákkal, hogy idetoloncolták a fiút és nem Magyarországra? Talán éppen a hazugságukon fogták meg őket, hogy a franciák kérdésére „nem tudtak róluk”? S az a két hét dutyi, ha idekint szellőztetnék kellemetlen botrány lenne... Mindenesetre ez a kis tanmese ismét ráirányította a figyelmet a rabságban élőkre. Bár, ilyen kérdéseket is hallok: „Ugyan miért kellett azt a fiút eldugni a csomagtartóba? Hiszen számtalan magyar ismerősöm utazik odavissza és soha semmi bajuk?” (!) Itt meg kell jegyeznem, hogy akinek baja esett arról itt nem tudnak. Mindenesetre, jól besegített az emigráció hazautazó rétege a kavarodás és a homály terjesztéséhez. Nem lesz referendum a halálbüntetés kérdésében Azok, akik azt hitték és remélték, hogy Brian Mulroney, Kanada új konzervatív miniszterelnöke, erőskezű és kérlelhetetlen lesz a halálbüntetés kérdésében, tévedtek. A közelmúltban történt rendőrgyilkosságokkal kapcsolatban a sajtó és a nagyközönség egy része országos népszavazást (referendumot) követelt a halálbüntetés kérdésében. Ezzel kapcsolatban a miniszterelnöki sajtóiroda a következő nyilatkozatot bocsátotta ki: — A miniszterelnöknek nincs szándékában referendumot elrendelnie a halálbüntetés kérdésében. Mr. Mulroney véleménye az, hogy Kanadának megválasztott parlamenti képviselői vannak, akiknek a feladata többek között az, hogy törvényeket hozzanak, amennyiben új törvények szükségesek. A referendum nem helyettesítheti a szokásos parlamenti törvényhozási eljárást. A miniszterelnök nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy később esetleg ebben a kérdésben olyan parlamenti szavazásra kerüljön a sor, ahol a képviselők mindegyike pártállásától függetlenül, lelkiismereti meggyőződése szerint, szavazhat majd. Erre azonban a közeljövőben nem kerül sor, mert Kanadának jelenleg ennél sokkal fontosabb és közeli megoldásra váró problémái vannak. Ezenkívül, a miniszterelnök nincs meggyőződve arról, hogy a halálbüntetés törvényes visszaállítása szükségszerűen a gyilkosságok számának csökkenéséhez vezetne. John Turner, a hivatalos ellenzék vezetőjének ezzel kapcsolatos nyilatkozata: — A Liberális Párt ellenzi a referendumot és az estleges parlamenti szavazást a halálbüntetésre vonatkozóan, mindenekelőtt azért, mert véleményünk az, hogy a halálbüntetés lehetőségének a bevezetése nem oldaná meg a gyilkosságok kérdését. Jelenleg, egy 1976-os federális törvény értelmében, az előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság maximális büntetése 25 éves szabadságvesztés és ebben az esetben nem lehetséges feltételes szabadlábra helyezés (parole) és nem hisszük, hogy a halálbüntetés lehetőségének a bevezetése bármiféle változást is hozna. Ed Broadbent, az NDP vezetőjének a véleménye : " A legutóbbi rendőrgyilkosok példája bizonyítja, hogy olyan személyek követték el a gyilkosságokat, akiknek az esetében személyesen a halálbüntetés nem szolgált volna elrettentő például. A rendőrség most bosszúért liheg, — mondotta Broadbent és sohasem ilyen agreszszív, amikor nem rendőröket, hanem polgári személyeket gyilkolnak meg. Ebből az agresszív magatartásból önként kínálkozik a következtetés: egy könyvelő, vagy egy kisgyerek élete kevésbé értékes, mint egy rendőr élete. A rendőröknek tudomásul kell venniük, hogy életük semmivel sem értékesebb a társadalom és a moralitás szempontjából, mint egy polgári személy élete. Mélységesen sajnálom a meggyilkolt rendőröket és mélységesen sajnálom mindazokat a polgári személyeket, akiket meggyilkoltak és nem hiszem, hogy a halálbüntetés visszaállítása (a halálbüntetést egyébként a civilizált országok nagy részében eltörölték) választ jelentene a kanadai nagyvárosokban történő gyilkosságokra, — mondotta az NDP vezére. 99 Clark udvarolt • Shultz elkerülte a „savas eső problémát George Shultz, amerikai külügyminiszter, a közelmúltban feleségével együtt, hivatalos látogatást tett Kanadában, ahol a torontói King Edward Hotelben két napig tartó megbeszélést folytatott Joe Clark, kanadai külügyminiszterrel. Mr. Clark a megbeszélések alkalmával mindent megtett, hogy az amerikai külügyminisztert biztosítsa afelől, hogy Kanada — a Trudeau-adminisztrációval szemben — valóban Amerika-barát. — Amerika és Kanada között új kapcsolatok útja nyílt meg — mondta a kanadai külügymi- joe Clark külügyminiszter. " Bizonyos miniszter közölte Bryan Mackaseyvel és Eugenelentéteket el fogunk simítani és országaink kapcsolata barátságos és baráti lesz. A két külügyminiszter megbeszélésének egyik fő pontja, természetesen, az úgynevezett savas eső (acid rain) volt. A kanadai kormány hosszú idő óta követeli, hogy az amerikaiak vezessenek be különböző védőintézkedéseket a savas eső ellen, amelynek Amerikából történő átterjedése komoly ipari károkat és közegészségügyi problémát jelent Kanadában. Mr. Shultz azonban elkerülte a savas eső problémáját a következő érveléssel: " A jelenleginél sokkal jelentősebb tudományos kutatásra van szükség annak eldöntéséhez, hogy milyen káros hatásai vannak a savas esőnek, mielőtt a probléma megoldására jelentős pénzösszeget fordítanánk. Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak, a Chicago és Környéke Szerkesztősége r«T « MASTERCRAFT Electronics Inc. Custom Electronic Systems • Burglar & Fire Alams Central Station/Police Hook Up Master Antenna & Closed Circuit T.V. Telephone & Intercom Systems Apartment Intercom — Call Systems Díjtalan árajánlat Magyarul is beszélünk. IVÁN GÁTI 998-8406 P.O.Box 517 Glenview, 111. 60025 Good bye Bryce, Good bye Eugene! sa után közvetlenül, kijelölte őket. A két kinevezés egyébként alighanem a Trudeau—Turner megegyezés legellentmondóbb kinevezése volt. Mr. Mackasey, aki egy ideig liberális miniszter volt, hosszú ideig állt vád alatt állítólagos korrupció miatt és végülis, a bíróság, bizonyítékok hiányában, felmentette. Mr. Whelan, a Trudeau adminisztráció földművelésügyi minisztere, egybehangzó vélemények szerint a Trudeau kormány legostobább tagja volt. Mr. Mackasey valamikor liberális munkaügyi miniszter volt és kinevezése értelmében Kanada portugáliai nagykövete lett volna. Mr. Whelant a távozó Trudeau adminisztráció az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Bizottságához jelölte ki kanadai nagykövetül. Ez a UN szervezet az olasz fővárosban, Rómában, állomásozik. Célja tanácsadás Whelannal, hogy a konzervatív kormány nem hajlandó őket arra a diplomáciai posztra elküldeni, amelyre a Trudeau adminisztráció, a miniszterelnök lemond.A találkozás záróbankettjén az amerikai külügyminiszter számára bizonyos problémát jelentett az, amikor Maureen McTeer ügyvéd, Joe Clark külügyminiszter felesége, igyekezett megmagyarázni neki, hogy ámbár Mr. Clark felesége, nem viseli a nevét. George Shultz, aki jelentős arab olajkapcsolatai és nem jelentéktelen magánvagyona ellenére kispolgár, (vagy talán éppen ezért?) szemmelláthatóan nem értette a dolgot és változatlanul Mrs. Clarknak nevezte Maureen McTeert, arra vonatkozóan, hogy a fejlett ipari országok miképpen segítsék mezőgazdaságilag a fejlődésében elmaradt országokat. A két kinevezés érdekessége az, hogy Mr. Makasey még sohasem járt Portugáliában és Mr. Whelennak semmiféle gyakorlata nincs arra vonatkozóan, hogy a gazdaságilag fejletlen országok hogyan élnek, de ez Trudeaunál egyáltalán nem számított. Bryce Mackasey nyilatkozata az újságírók előtt: — A kinevezés visszavonása ellenére, feleségemmel együtt Portugáliába utazunk néhány hétre. Bizonyára érdekes ország. Mr. Whelan: — A kinevezés váratlan megvonása kellemetlenül érintett. Most valamiféle állás után kell néznem. (A dolog aligha lesz könnyű: a munkaadók általában valamilyen előzetes gyakorlatot kívánnak és Mr. Whelan egyetlen gyakorlata az, hogy évekig földművelésügyi miniszter volt — minden előzetes gyakorlat nélkül.) COMPLETE ALTERATIONS REMODELING—RESTYLINO Férfi női ésgyermekruhák: Átalakítás Javítás Bartos Katherine Előzetes bejelentés szükséges. Tel: 463-4898 FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!