Kovács József Hontalan: Arany metszésű augusztus. Garanciák (Pécs, 1995)
Kovács József Hontalan költő, Mohácson él. Művei: Ismeretlen cigány ének - versek 1991. Pörgő ezüsttallér - versek 1993. Széles Szavam nem tollpihe. Nagyon nehéz tud lenni egy szó. Gellérthegy nehéz. Magyarul beszélek és írok. Földbolygó és emberiségnyelven. Sírtunk a feleségemmel, amikor szavaimat mondtam Petőfiről. A pontos szavakat nem kell lefordítani. Értik. Bármilyen nyelven gondolkozol. Van nyelvem, tehát különleges lény vagyok. Otthon lenni a legszebb emberi tulajdonság. Ilyen szempontból soha is nem voltam árva. Ami majd takar. Édesanyaföldhant. Hontalan úr írt. Irtja a rosszat. Ami rossz, az ellen fel kell szólalni, mondta Mahandász Karamcsand Gandhi. Mindenki olyan szavakat kap, amilyeneket megérdemel. S azt kell folytatni, ami jó. Mert ami jó, az szép. S ami szép, annak örül az ember. A seb begyógyul, a szó megmarad. Magára maradt ország. Csak lötyögök ide-oda. Szókaraván. Meg kell küzdeni a szóért. Sebalkony. Mondatkőbánya. Észkijáratbejárat. Ez az a közösség, amiből származom és jövőm táplálkozni fog. Kicsit, nagyon kifordítva Attila urat. Ez kiad egy embert. Bozótirtás, bozótvágó kés nélkül. Úgy lopok, hogy adok. Múltjövőönzés. Az egész együtt. Szép részletekből. Ahogyan az éjszaka és a nappal cserélgeti egymást. Bölcsőkoporsó. Eötvös utcai hajnalok, reggelek. Előre rakott szavak. Mint a falevelek, tiszták. Tisztulásújítás. Hárfa és cimbalom. Nehéz vagyok, mint a szó. Tenyéréspontos szamurájkard szavakat görgetek magam előtt, írtam. S ez nem is olyan különleges. Széles. Szépségszüret. Vigyázok szavaimra.