Ranner Gizella (szerk.): Indiától-hazáig. Anyanyelvünk ölelésében (Budapest, 2002)

Erdős István: A cigányzene hőskora és összefüggése a nyelvvel, a polgárosodással

sötét évtizedeken át jószerével csak a muzsika, a tánc emlékeztet, biztat milliók körében. Mert a magyar cigánymuzsika igenis mil­lióké! Újra meg újra nagy érzelemmel szólít: csak járd a táncot, csak vedd fel a zsinóros ruhát, a gyöngyös pártát, csak bizakodj! Vörösmarty szava, Erkel zenéje, Liszt zsenialitása a XIX. század Magyarországában csak a felső tízezeré, csak egy hajszálvékony értelmiségi és művészi rétegé, s csak általuk közvetítve üzenhetett majd a millennium korában, mondjuk a Hunyadi László lefejezési áriája. A magasművészetek nagy értékű csúcsteljesítményei igencsak messze estek az élet hétköznapi valóságától, míg a cigánymuzsika, ha mesterek szintjén tudott megszólalni, művészi élmény volt, megrendítő érzelmű volt, és végtelenül populáris, végtelenül sokszorozható hatású... Fényt vitt grófok, bárók esté­lyeibe, és szolgalegények, pesti cselédlányok, iparosok világába is. Bihari, Patikárius, Rácz Pali, Berkes Lajos, Dankó Pista, Czinka Panna hatása a maga korában igenis egyenrangú legna­gyobb muzsikusaink, íróink, költőink hatásával. S mégis: ha Vörösmarty nem örökítette volna meg kedves muzsikusát, a Vén cigány című nagy versében, jószerével semmi sem emlékeztetne ma a cigánymuzsika hőskorára, hőfokára, világhírére... Engedtük, hagytuk, hogy a cigányzene virtuóz művészei, egész Európában királyok, hercegek és nagy művészek által egyaránt csodált zseniális prímásai egyszerűen kitörlődjenek a magyar történelemből, a magyar művelődés, kultúra jelentős értékeinek köréből. Azt természetesen bőségesen elemezték a kutatók, hány jeles cigánybanda került mégis dobra, Podmaniczky-típusú bárói birtok, milyen hatása volt a XIX. század második felében a cigányzenének, a kávéházi életformá­nak, a szertelen mulatozásnak a magyar­ dzsentri kialakulásában, és kártékony­ modell kínálkozásában... Természetesen, ha valós jelenségről esik szó, mindezek felvetése nem is lenne nagy baj a cigányzene megítélése körül, ha a lényeg szerinti evidencia volna a közfelfogásban, hogy ez a muzsika milyen gigantikus erővel 94

Next