Hegedűs Sándor: Cigányábrázolás a magyar költészetben (Piliscsaba, 2000)
Adomán hurcolva
„Mondák, a cigányok bezzeg megijedtek! Udvaron keresztül olyan futást tettek, hogy három ugrásra az utcán termettek. ” Gvadányi az Egy szánkózásnak leírása című művében egy viszonylag szerencsés végű balesetet szed versbe. A szánkóval a jégre tévedt társaság egyik járművébe a cigányzenekar tagjait ültetik. Pont alattuk szakad be a jég. Kikecmergésüket a szerző roppant mulatságosnak tartja, s ekként tálalja: .......Azok nótafái éppen meg nem áztak, Mert mint két szemekre, azokra vigyáztak. De anyját mindenik annak káromlotta, Ki szánkázni jégen, első javaslatta." Arany János (1817-1882) szelíd humora új fazonra igazítja az adomás-kedvű versfaragók szokásait. Tőle kezdődően a pocskondiázás, a durvaság száműzötté válik. Régi adoma címen írja verssé a vén cigány történetét, aki egyre fagyoskodván, hirtelen indulatra gerjed, s a bujkáló napot fenyegeti meg, ilyeténképp: „Bujkálj, bujkálj!... Majd sütnél, de kinek...?” A történet már korábban is izgatta, hiszen Jókaihoz címzéssel közel másfél évtizeddel korábban - egy más fogalmazású változatban, nem közlési szándékkal - ugyanezt az adomát papírra vetette már kollégájának (közreadva: az Akadémiai papírszeletek közt). A Végpontban egy másik adomát citál: „.. .Az én ágaskodásom Nem ér egy fa kovát: Csak a cigány vagyok, ki «Bíztatja a lovát». ” A bajusz című versében Szűcs György gazda cigányok általi rászedését meséli el, humorba oltva. A nagyidai cigányokban is egy közismert cigányanekdotát dolgozott fel. Az anekdota első ismert írásos változata 1726-ból, Thuróczi László jezsuita pátertől származik, aki prózában, az Ungaria suis cum regibusban adta közre. Közvetlen irodalmi előzménye a Csőri Ferke vezetése alatt várvédő harcra kelő cigányok történetének Garay János (1812-1853) által megénekelt vers változata, A nagyidai vajda című költemény is. Garay csak az adoma-poénra helyezi a hangsúlyt: a Szapolyai-erődöt (a Zápolyák nagyidai várát) ostromló ellent háromszor is visszaverő cigányok feje, örömében utána kiáltva kikotyogja a visszavonulóknak, hogy a védők ellőtték már összes puskaporukat. Arany ugyanezt a cselekményt számos cigány karakter megfestésével egészítette ki. A nagyidai cigányok második énekében (adoma az adomában) Csimaz cigány lólopásának leírása is egy közismert történetet emel be a kenyérszövegbe. Csimaz konokul tagadja a lopást, noha tetten érték a nyeregben. Szentül állítja, félreértés az egész: „Hátul mennék, de rúg; elől mennék, harap; Átugrani könnyebb, sokkal is hamarabb. 88