Corvina, 1896 (19. évfolyam, 1-36. szám)

1896-09-30 / 27. szám

1896 XLVIII. kötet. Em/im, tied, övé. II. (241 1.) XLIX. « Virradóra. (395 1.) L. « Föld felett és vh alatt. (291 1.) A véres kenyér. Sin­ger és Wolfner Budapesten. Egyetemes regénytár. XI. évf. 18. kötet. (8-r.) Bpest, 1896. Singer és Wolfner Egy-egy kötet 50 kr. 18. kötet. Warden Florence. A rejtélyes h­áz. Regény. For­dította Szigethyné Szalay Erzsike. Második kötet. (140 1.) König Vilmos dr. A tőzsdebíróság. (K. 8-r. 31 1.) Bpest. 1896. Singer és Wolfner. 30 kr. Telegdi K. Lajos Debrecenben. Baksay Dániel. Mennyei szövétnek. Vallásos olvasó- és ima­könyv. (I. 8-r. 653 1.) Debrecen, 1896. Telegdi K. Lajos. Kötve 2 frt. Toldi Lajos Budapesten. Fazekas Dániel. Ki akar egészséges lenni? (8-r. 32 1.) Bpest, 1893. Toldi Lajos. 1 frt. Fazekas Dániel. A természetes gyógyitási mód. (8-r. 110 1.) Bpest, 1896. Toldi Lajos. * 1 frt. Egervölgyi. 100 aranytanács. (K. 8-r. 100 1.) Bpest, 1896. Toldi Lajos. 50 kr. Wagner Alajos dr. Physika a középiskolák VII. és VIII. osz­tálya számára. Második kiadás. (8-r. VII. 380 1) Bpest, 1897. Toldi Lajos. 2 frt 40 kr. Vongrey Gusztáv Abauj-Szepsin. Kóta Sámuel. Vallásos­ erkölcsi olvasókönyv az ev. ref. elemi iskolák 11. oszt. számára.­­Pánczél Ferenc nyomán. (8-r. 40­­.) Abauj-Szepsi, 1890. Vongreg Gusztáv. Kötve 14 kr. Az ezredéves könyvkiállítás. Irta: Sebestyén Ede. II. A Franklin-Társulat. Években és érdemekben öreg, de előre fiatal őse a magyar könyvkereskedelemnek: légy üdvö­zölve nemzetünk nagy ünnepén! Te vagy az egyet­len* közöttünk, ki a múlt századdal együtt élt­e fiatalságát; te tanúja voltál ama kor vallási és nemzetiségi harcainak; te éltél a nekünk örökké felejthetetlen «Vitam et sanguinem »-korban, amikor a nemzet életét és vérét ajánlotta föl uralkodójának®, te tanuja és áldozata voltál annak az időnek, amikor a «kalapos király» elvette tőlünk a magyar nyelvet. Te láttad aztán az új század pirkadásán a magyar nyelvet is újra feltűnni, láttad Révai Miklós, Kazinczy Ferenc és kisded csapatjuk lelkes küzdé­sét a magyar nyelvért. Láttad a magyar irodalom föl­virágzását Csokonai, Berzsenyi, a két Kisfaludy, Vörösmarty és Petőfi keze nyomán. S amikor láng­ba borult ez az egész ország, tanúja és osztályosa voltál minden szenvedéseinek. A vértenger és a pusztuló tűz között is szilárdan megálltad helyedet, hogy a véres események hosszú sorát megszakító napon első lehess, ki a nagy örömhírt a nemzetnek tudtára adja. Elmultán a diadal mámorának, a lázas, izgalmas napokat követő csöndes rab­ság esztendeiben is mindig velünk voltál, odanyújtottad a raboknak az imakönyveket, amikből a nemzetért imádkoztak. Legnehezebb sorsunkban, legnagyobb nyomorúságunk közepett ott álltál mindenütt, ahol munkádra szükség volt, s nem engedted, hogy el­aludjon a nemzet, amikor legnagyobb szükség van ébrenlétére. Idegenből származtál, de a szenvedé­sek és megpróbáltatások nehéz és hosszú láncolata egybe fűzött velünk. S ahogy föláldoztad magadat ? Nem egészen. A szerk. COR­VINA 291 érettünk, a­mikor magad is alig hogy életben voltál, úgy megtaláltad méltó helyedet, amikor újból föl­derült a szabadságnak mindeneknél fényesebb napja i s mindnyájan hozzáfogtunk, hogy hosszas pihené­sünk (keserves pihenés !) mulasztásait rendbehozzuk. Fölszabadult karjaiddal serényen munkához fogtál és mindenütt áldás fakadt kezeid nyomán. Ma egy egész ország bámulja műveidet, amelyek nemcsak lelked nemességéről tesznek tanulbizonyságot, ha­nem kezednek mesteri voltáról és elmédnek élessé­géről is. . ... . . . Években és érdemekben öreg, de előre fiatal őse a magyar könyvkereskedelemnek: légy üdvözölve nemzetünk nagy ünnepén ! . . . A Franklin-Társulat üzletének eredete, mondja a krónika, 1715-re vihető vissza. Bölcsője Pozsony­ban, a magyar országgyűlés székhelyén állott. Megalapítója Royer János Pál, salzburgi származású nyomdász volt, ki a fenti évben telepedett le Pozsony­ban. Royer valószínűleg az akkori salzburgi protes­táns üldözések elől menekült a szabadelvűbb Magyar­országba, noha protestáns ember létére itt is elég baja akadt, mert a nagyszombati jezsuita­ nyomda nagy akadályokat gördített nyomdász minőségben való letelepedése elé, s csakis ezek elhárítása és kitartó küzdelmek után, vagyis 1720-ban nyerhette meg a helytartóságtól a szabadalmat a nyomda­ipar üzemére. Nyomdája hamar föllendült s III. Károly király Rogert külön privilégiummal tün­tette ki. 1730-ban már megvásárolhatta a puchói Chrastina-féle nyomdát, kibővítvén egy üzletét az ország egyik legnagyobb nyomdájává, melynek Resten fiók üzlete is volt. Meghalt 1737-ben. Az ő örököseitől vette meg az üzletet 1750-ben Landerer János Mihály, ** bajor származású budai nyomdász, ki Mária Teréziától kapta meg a privi­légiumot a maga és utódai számára. Ennek veze­tése alatt emelkedett az üzlet az ország legnagyobb és legtekintélyesebb nyomdájává és kiadó üzletévé. Ő volt az, ki a Landerer-családot köztiszteletben állott tekintélyes patriciusságra emelte s akinek II. József császár a műveltség terjesztése körüli nagy érdemeiért a magyar nemességet és a «füskuti» praedicatumot adományozta, mely kitüntetésért Landerer 42.000 frtot készpénzben legott lefizetett. Már elődje Rog­er s utána Landerer adták ki a pozsonyi országgyűlés alkotta latin nyelvű tör­vényeket (Articuli diaetales Posonienses). E mellett azonban Landerer bámulatos vállalkozási szellemet tanúsított a magyar irodalom fejlesztésében, s alig volt korának kimagaslóbb irodalmi terméke, mely nem az ő kiadásából került volna ki. Elvégre is kicsiny lett neki a határszéli Pozsony az irodalom intenzív terjesztésére s 1775-ben megvette a kassai jezsuita­ nyomdát, 1784-ben pedig a rokona Landerer Katalin által bérben birt Royer-féle pesti fióküzletet. Most már három helyről szolgálta az irodalmat és nyomdászatot, éles észszel, nagy erélylyel és körül-, tekintéssel egész 1795-ig, amikor 70 éves korában * A Bayer és Landerer cég történetét szóról-szóra a Franklin-Társulat jegyzékének előszava után adom. ** Született Budán 1725-ben, mint Landerer János budai nyomdász egyik fia. Az apa 1723-ban Budán nyitott nyomdát, az elsőt a törökök kivonulása után. Ő volt a család magyar­országi megalapítója, de üzlete (ma a Bagó Márton-féle) na­gyobb jelentőségre soha sem emelkedett.

Next