Corvina, 1903 (26. évfolyam, 1-36. szám)
1903-01-10 / 1. szám
36 CORVINA Kévai Mára előadása az áru-részletügyletekről szóló törvényjavaslat tárgyában tartott szaktanácskozmányon az Igazságügyminisztériumban 1903 január 5-én. Nagyméltóságú miniszter úr! Tisztelt szaktanácskozmány ! Az igazságügyi miniszter úr ő nagyméltósága a tegnapelőtti értekezleten Fritz Péter kamarai titkár úr előadása közben azt a kérdést vetette föl, hogy bár ő elvben nem ellenzi a könyvkereskedelem kivételét ezen javaslat dispositiói alól, mégis tudni szeretné, hogy miben lenne sérelmes ezen javaslat a könyvkereskedelmi részletfizetési üzlet forgalmára nézve és miért nem lehetne ezt az üzletágat a könyvkereskedőknek is ezen javaslat törvényerőre emelkedése után folytatni ? Talán illetékesnek tarthatom magamat arra, hogy a miniszter úr ő nagyméltósága jóindulatú kérdésére megfeleljek, annál is inkább, mert hiszen a Magyar Könyvkereskedők Egylete éppen abból a célból küldött ki engem ebbe a tanácskozásba, hogy ezt az álláspontot, t. i. az irodalmi és művészi munkáknak a javaslatból való kihagyását, képviseljem. Ezen álláspont folytán tisztán annak föltüntetésére lehetne szorítkoznom, hogy miben különbözik a könyvkereskedelmi részlet-üzlet minden többi árurészletüzlettől és annak bizonyítására, hogy azok a visszaélések, amelyekkel ezen javaslat indokoltatik, a könyvárusi részlet-üzletnél egyáltalában elő sem fordulhatnak , de éppen az igazságügyi miniszter úr ő nagyméltóságának a dolog velejét érintő kérdése kötelességemmé teszi magának a javaslatnak egyes dispositióival is foglalkozni, hogy világossá tehessem a könyvkiadóknak és könyvkereskedőknek, valamint az íróknak és művészeknek azt a meggyőződését, hogy az irodalom és művészet tárgyainak e javaslat alá foglalása egyrészt igazságtalanságot rejt magában, másrészt az irodalom és művészet tárgyaival való részlet-üzleti foglalkozást a solid cégekre nézve lehetetlenné teszi. Igazságtalanság volna azért, mert hiszen a könyvkereskedelemben azok a visszaélések, amelyeket a javaslat a jövőben megakadályozni óhajt, elő nem fordultak a múltban, és tényleg nem volna igazságos a könyvkereskedelmet ezen megbénító és korlátozó dispositiók alá vetni, melyekkel a javaslat a részletüzlet folytatását minden esetre megnehezíteni törekszik. Hogy pedig erre törekszik, azt — ha talán a javaslat szerzői nem concedálják is — a gyakorlati emberek, akik ezen üzletágat ismerik, a javaslatból föltétlenül következtetni fogják. És itt kénytelen vagyok tisztelettel talán kissé túlzottnak venni Nagy Ferenc úr ő méltóságának tegnapelőtt tett azon állítását, hogy t. i. az összes kereskedelmi testületek és körök ennek szabályozását úgy kívánták, ahogy előttünk van és hogy különösen a budapesti kereskedelmi kamara magát ezen javaslattal azonosította volna. Mert hiszen természetes, hogy amidőn a minisztérium részéről ezen javaslat a kereskedelmi kamarákhoz és testületekhez véleményadás végett megküldetik, azzal az indokolással, hogy egy ily törvény megalkotása, tekintettel a számos visszaélésre, múlhatatlanul szükséges, ezek a testületek készséggel járulnak ahhoz, hogy a kereskedelem testén rágódó betegségek kiküszöböltessenek. De abból, hogy maga a kereskedelem készséggel kezet nyújt ahhoz, hogy egy körében előforduló visszaélést törvényhozás útján megakadályozzon, nem következtethető az, hogy ők ezt a drákói szigorú törvényt óhajtanák, mely végeredményében nem a visszaéléseket fogja megszüntetni, hanem magát a sociális és közgazdasági szempontokból elsőrangú fontosságúnak elismert árú részletüzletet fogja lehetetlenné tenni. Az előttünk fekvő javaslat meggyőződésem szerint pedig azt fogja eredményezni, és e tekintetben magamévá teszem Elek Pál úrnak az Országos Iparegyesület nevében itt hangoztatott azt a meggyőződését, hogy ha ezen javaslat jelen formájában életbe lép, minden tisztességes kereskedő teljesen vissza fog vonulni a részlet üzlettől. Mielőtt ezen meggyőződésem bizonyítására rátérnék, két dologra óhajtok rámutatni. Az egyik az, hogy magának a javaslatnak indokolása és maga a javaslat között óriási eltérés van. Az indokolás a legnagyobb mérvű jóindulattal viseltetik az áru-részletügylet iránt, felismeri annak sociálpolitikai és közgazdasági jelentőségét, sőt kiemeli azt is, hogy bár fordultak elő visszaélések azon kikötések folytán, melyeket az eladók tettek, de nem állíthatni azt, hogy az eladók az efféle kikötésekből kifolyó jogaikkal általánosságban visszaéltek volna. Az indokolás elismeri, hogy a részletüzlet ellen felmerült panaszok általában túlzottak és egyszersmind constatálja, hogy a jelzett visszaélések hazánkban legnagyobb mértékben a részletüzletek egy speciális fajánál az értékpapírokra vonatkozólag — mutatkoztak és váltak tűrhetetlenekké. Ellentmondás van tehát a javaslat indokolása és maga a javaslat között, annyiban, hogy míg az indokolás más téren látja a visszaélések nagy tömegét, mint ahol azt maga a javaslat tanálni óhajtja; míg az indokolás feltétlenül jogosnak találja, sőt a mi gazdasági életünkben határozottan szükségesnek is látja az áru-részletüzletet, addig a javaslat a maga dispositióival — a kereskedők véleménye szerint — teljesen aláveti és nem hogy kinövéseit szabályozná, de egyenesen kiadja ezen üzletágat az insolid elemek kizsákmányolásának. A másik dolog, amire ebből kifolyólag rá akarok mutatni, — visszatérve Nagy Ferenc úr e méltóságának előadására, — az, hogy a kereskedelmi testületek, midőn nekik 1899-ben ezen javaslat véleményadás végett megküldetett, fölterjesztéseikben a sérelmes dispositiókra rámutattak, de azok a vélemények egyáltalában eddigelé a javaslat azon szövegében, mely előttünk fekszik, még figyelembe nem vétettek. Az előttünk fekvő javaslat ugyanis ugyanaz az első tervezet, mely 1899-ben készült, és így tehát jóhiszemű tévedésben van Nagy Ferenc úr ő méltósága, midőn azt hangoztatja, hogy a javaslat az elhangzott kívánságokat figyelembe vette. Hiszem és bízom az igazságügyi miniszter úr ő nagyméltósága igazságérzetében, hogy eme véleményeket figyelembe fogja venni, épen úgy, mint ahogy remélem, hogy a jelenlegi szaktanácskozás objectív kívánságai és eredményei a végleges javaslatban kifejezésre fognak jutni. * * * 1903