Corvina, 1903 (26. évfolyam, 1-36. szám)

1903-01-10 / 1. szám

36 COR­V­INA K­é­vai Mára elő­adása az áru-részletügyle­tekről szóló törvényjavaslat tárgyában tartott szaktanácskozmányon az Igazságügyminiszté­riumban 1903 január 5-én. Nagyméltóságú miniszter úr! Tisztelt szaktanácsk­ozmány ! Az igazságügyi miniszter úr ő nagyméltósága a tegnapelőtti értekezleten Fritz Péter kamarai titkár úr előadása közben azt a kérdést vetette föl, hogy bár ő elvben nem ellenzi a könyvkereskedelem ki­vételét ezen javaslat dispositiói alól, mégis tudni szeretné, hogy miben lenne sérelmes ezen javaslat a könyvkereskedelmi részletfizetési üzlet forgalmára nézve és miért nem lehetne ezt az üzletágat a könyv­kereskedőknek is ezen javaslat törvényerőre emel­kedése után folytatni ? Talán illetékesnek tarthatom magamat arra, hogy a miniszter úr ő nagyméltósága jóindulatú kérdésére megfeleljek, annál is inkább, mert hiszen a Magyar Könyvkereskedők Egylete éppen abból a célból küldött ki engem ebbe a tanácskozásba, hogy ezt az álláspontot, t. i. az irodalmi és művészi mun­káknak a javaslatból való kihagyását, képviseljem. Ezen álláspont folytán tisztán annak föl­tünte­tésére lehetne szorítkoznom, hogy miben különbözik a könyvkereskedelmi részlet-üzlet minden többi áru­részletüzlettől és annak bizonyítására, hogy azok a visszaélések, amelyekkel ezen javaslat indokol­tatik, a könyvárusi részlet-üzletnél egyáltalában elő sem fordulhatnak , de éppen az igazságügyi miniszter úr ő nagyméltóságának a dolog velejét érintő kér­dése kötelességemmé teszi magának a javaslatnak egyes dispositióival is foglalkozni, hogy világossá tehessem a könyvkiadóknak és könyvkereskedőknek, valamint az íróknak és művészeknek azt a meg­győződését, hogy az irodalom és művészet tárgyai­nak e javaslat alá foglalása egyrészt igazságtalan­ságot rejt magában, másrészt az irodalom és művészet tárgyaival való részlet-üzleti foglalkozást a solid cégekre nézve lehetetlenné teszi. Igazságtalanság volna azért, mert hiszen a könyvkereskedelemben azok a visszaélések, amelyeket a javaslat a jövőben megakadályozni óhajt, elő nem fordultak a múltban, és tényleg nem volna igazságos a könyvkereskedelmet ezen megbénító és korlátozó dispositiók alá vetni, melyekkel a javaslat a részlet­üzlet folytatását minden esetre megnehezíteni törekszik. Hogy pedig erre törekszik, azt — ha talán a javaslat szerzői nem concedálják is — a gyakor­lati emberek, akik ezen üzletágat ismerik, a javas­latból föltétlenül következtetni fogják. És itt kénytelen vagyok tisztelettel talán kissé túlzottnak venni Nagy Ferenc úr ő méltóságának tegnapelőtt tett azon állítását, hogy t. i. az összes kereskedelmi testületek és körök ennek szabályozását úgy kívánták, ahogy előttünk van és hogy különösen a budapesti kereskedelmi kamara magát ezen javas­lattal azonosította volna. Mert hiszen természe­tes, hogy amidőn a minisztérium részéről ezen javaslat a kereskedelmi kamarákhoz és testületekhez véleményadás végett megküldetik, azzal az indoko­lással, hogy egy ily törvény megalkotása, tekin­tettel a számos visszaélésre, múlhatatlanul szüksé­ges, ezek a testületek készséggel járulnak ahhoz, hogy a kereskedelem testén rágódó betegségek kiküszöböltessenek. De abból, hogy maga a keres­kedelem készséggel kezet nyújt ahhoz, hogy egy körében előforduló visszaélést törvényhozás útján megakadályozzon, nem következtethető az, hogy ők ezt a drákói szigorú törvényt óhajtanák, mely vég­eredményében nem a visszaéléseket fogja megszüntetni, hanem magát a sociális és közgazdasági szempon­tokból elsőrangú fontosságúnak elismert árú részlet­üzletet fogja lehetetlenné tenni. Az előttünk fekvő javaslat meggyőződésem szerint pedig azt fogja eredményezni, és e tekintet­ben magamévá teszem Elek Pál úrnak az Országos Iparegyesület nevében itt hangoztatott azt a meg­győződését,­ hogy ha ezen javaslat jelen formájában életbe lép, minden tisztességes kereskedő teljesen vissza fog vonulni a részlet üzlettől. Mielőtt ezen meggyőződésem bizonyítására rá­térnék, két dologra óhajtok rámutatni. Az egyik az, hogy magának a javaslatnak indokolása és maga a javaslat között óriási eltérés van. Az indo­kolás a legnagyobb mérvű jóindulattal viseltetik az áru-részletügylet iránt, felismeri annak sociál­politikai és közgazdasági jelentőségét, sőt kiemeli azt is, hogy bár fordultak elő visszaélések azon kikötések folytán, melyeket az eladók tettek, de nem állíthatni azt, hogy az eladók az efféle kikö­tésekből kifolyó jogaikkal általánosságban vissza­éltek volna. Az indokolás elismeri, hogy a részletüzlet ellen felmerült panaszok általában túlzottak és egy­szersmind constatálja, hogy a jelzett visszaélések hazánkban legnagyobb mértékben a részletüzletek egy speciális fajánál az értékpapírokra vonat­kozólag — mutatkoztak és váltak tűrhetetlenekké. Ellentmondás van tehát a javaslat indokolása és maga a javaslat között, annyiban, hogy míg az indokolás más téren látja a visszaélések nagy tömegét, mint ahol azt maga a javaslat tanálni óhajtja; míg az indokolás feltétlenül jogosnak találja, sőt a mi gazdasági életünkben határozottan szükségesnek is látja az áru-részletüzletet, addig a javaslat a maga dispositióival — a kereskedők véleménye szerint — teljesen aláveti és nem hogy kinövéseit szabályozná, de egyenesen kiadja ezen üzletágat az insolid elemek kizsákmányolásának. A másik dolog, amire ebből kifolyólag rá akarok mutatni, — visszatérve Nagy Ferenc úr e méltóságának előadására, — az, hogy a kereskedelmi testületek, midőn nekik 1899-ben ezen javaslat véleményadás végett megküldetett, fölterjesztéseikben a sérelmes dispositiókra rámutattak, de azok a vélemények egyáltalában eddigelé a javaslat azon szövegében, mely előttünk fekszik, még figyelembe nem vétettek. Az előttünk fekvő javaslat ugyanis ugyanaz az első tervezet, mely 1899-ben készült, és így tehát jóhiszemű tévedésben van Nagy Fe­renc úr ő méltósága, midőn azt hangoztatja, hogy a javaslat az elhangzott kívánságokat figyelembe vette. Hiszem és bízom az igazságügyi miniszter úr ő nagyméltósága igazságérzetében, hogy eme véle­ményeket figyelembe fogja venni, épen úgy, mint ahogy remélem, hogy a jelenlegi szaktanácskozás objectív kívánságai és eredményei a végleges javas­latban kifejezésre fognak jutni. * * * 1903

Next