Corvina, 1907 (30. évfolyam, 1-36. szám)

1907-01-20 / 2. szám

10 COR V­I­N­A beli kódexében zsinati rendeletekkel, latin misés­könyvvel, egy benedekrendi szerzetestől írt kor­jegyzetekkel, naptárral és kótás énekekkel együtt foglaltatik. Ez is, mint a már előbb is felsorolt verses maradványok nagyobb része codexben, vagyis írott könyvben maradt ránk. A codexeket vagy fel­fedezőjük, vagy írójuk, vagy azon hely szerint nevezték el, a­hol találták. A «Halotti Beszéd»-et 1770-ben fedezte fel Pray György jezsuita történet­író egy, a XIII. század elején írott codexben, a­melyet azóta Pray-codexnek nevezünk. Ezt az egész nyelvemléket még ugyanez évben Sajnovits János tudós jezsuita ki is adta a «Demonstratio idioma hungarorum et lapponum idem esse» czímű nyelv­tudományi művében ; Révai Miklós pedig egy neve­zetes nyelvészeti magyarázatot írt hozzá. A 174 hártyalevelű codex 1813-ig a pozsonyi káptalan tulajdona volt, valószínűleg Pázmány Péter aján­dékából ; ez évben került a M. N. Múzeum könyv­tárába s jelenleg ott őriztetik. Második e korbeli emléke irodalmunknak a XIII. század harmadik negyedéből származó, a «Halotti Beszéd» után legközelebbi időből való­­ Gyulafehérvári Gloszszák» -nak nevezett nyelvemlék, a­melyet Varjú Elemér a gyulafehérvári könyv­tárban 1898-ban fedezett fel. A codex latin szent­beszédeket tartalmaz, de három helyen rímes magyar sorokba foglalva megőrizte a Krisztus dicséretére, áldozatára és szenvedésére vonatkozó beszéd vezér­gondolatait. A felfedező szerint a codex írója Wata­chai János szt. Ferenczrendi szerzetes, íratásának ideje 1299—1310. Harmadik emlékünk neve a «Königsbergi töre­déke, egy ének első része Mária szeplőtlenségéről, mely a Königsbergi könyvtár egy XIV. századbeli codexének táblájára van írva és 1863-ban fedezte fel Toldy Ferencz ; második részét pedig ugyanazon codex táblájából 1894-ben fejtette ki a könyvtár igazgatósága. A «­Halotti Beszéd», «Gyulafehérvári Gloszszák» és a «Königsbergi Töredék» nyitják meg tehát a keresztény középkori magyar egyházi irodalom gaz­dag sorozatát, a­melyben bibliafordításokat, szent­beszédeket, elmélkedéseket, legendákat s régi egy­házi himnuszok fordításait találjuk. Ezen kor­beli magyar íróink előtt a biblia, Voraginei Jakab XIII. századbeli dömös szerzetes és genuai érsek «Legenda Aurea» czímű legenda gyűjteménye Temes­vári Pelbárt XV. századbeli nagyhírű Ferenczrendi szerzetes, egyházi szónokunk «Stellárium» és «Pome­rium» czímű,Európaszerte nagyrabecsült szentbeszéd­gyűjteményei s végre a régi katholikus himnuszok voltak a legfőbb források, a­melyekből vagy fordí­tottak, vagy egyes részeket átdolgoztak, vagy csak eszméket kölcsönöztek. A nemzeti szellemet és közérzést azonban a leghívebben és legelevenebben a deák krónikák fejezik ki. Ezek a krónikák sokat merítettek idegen forrásokból, de sokat a nemzeti hagyományból és énekmodák regéiből is. Legrégibb közöttük Béla király névtelen jegyzőjének «Gesta Hungarorum » - a, mely valószínűleg III. Béla király korából való. A magyarság eredetét és a honfoglalás történetét beszéli el, azután a vezérek korát Szent Istvánig. A második Kézai Simon krónikája, mely 1282-ig terjed ; ebben a krónikában először jelenik meg a hun történet és monda, mint a magyarok történeté­nek első korszaka, egész gazdagságában. A harma­dik Nagy Lajos idejéből 1358-ból való és Károly Róbertig terjedő «Bécsi Krónika» ; végül a nemzeti krónika családfájának egyéb ágait mellőzve, az utolsót, Turóczi János krónikáját említjük, melyet Mátyás korában írt és Szabács megvételéig terjed. Turóczi könyve már 1488-ban nyomtatásban is meg­jelent Augsburgban, fametszetekkel díszítve. A középkor vége felé nemcsak a tárgyalt iro­dalmi termékekben nyilvánul nemzetünk műveltsége, hanem hatalmas táplálékot nyer abból a nagy mozga­lomból, a­melyet a renaissance nevével szoktunk jelölni, s a­mely az újkor hajnalhasadását mutatja. Vitéz János nagyváradi püspök az első író, a­ki először kísérlette meg nálunk a régi klasszikusok munkáit nemcsak külsőségeiben, nyelvében és szer­kezetében, hanem benső szellemében is utánozni. Az egész korszaknak azonban a legfényesebb jelen­sége Mátyás király könyvtára a­­Corvinán, a­melyet Budán állított fel és mintegy 3—4000 kötetből állott. Ebben a díszes pompában felülmúlhatatlanul álló könyvtárban a humanisták írásain kívül Brassa­cianus német tudós szerint ott volt a cyrenaei Theodo­ratus teljes zsoltármagyarázata. Aranyszájú szent János, Athanasius, Cyrillus, Nazianzi Gergely, Nagy Vazul és mások munkái. Minden kötet a király czímerével és sok becses miniatűr képpel volt díszítve. Ezek a Corvinák Mátyás halála után részben európai fejedelmek és főpapok birtokába jutottak, részben pedig elpusztultak az 1660-ban a budai basa lakhelyéül lefoglalt királyi palotában támadt tűz miatt. Ez idő szerint mintegy 130 darab Corvin kódexet és két ősnyomtatványt ismerünk, a­melyek Mátyás király könyvtárának példányai voltak. A Corvinák közül 28 darab van hazánkban a M. N. Múzeum és a M. T. Egyetemi könyvtárban ; ugyan­ennyi Bécsben, a többi pedig különböző külföldi könyvtáraknak képezi a legbecsesebb kéziratait. «Alig mult húsz éve — írja Toldy Ferencz, — hogy a mozgó betűket használó nyomdászat életbe lépett és csak öt ország, t. i. Német-, Olasz-, Franczia­hon, Németalföld és Svájcz bírt nyomtató műhelye­ket; midőn a király egyik rokona, Geréb László, budai prépost és al­ancellár azt Magyarországban honosítandó, németországi születésű Hess Andrást Olaszországból, hol ezen mesterséget tanulta, annak gyakorlására Budára hívta meg. Első munkája, melyet véghez vitt az úgynevezett budai krónika : «Cronica Hung­arume. Egyéb nyomtatványai közül, ha voltak, valók még : «Magni Basilii de legendis poetis libellus» Leonardus Aretinus fordítása szerint. Hihető, hogy a halál vetett véget a­­derék férfiú munkájának, mert sem Budán, sem a külföldön azontúl semmi nyoma. S így a hazai írók és könyv­kiadók, milyek ez időben számosan keletkeztek, kénytelenek voltak kiadásaikat külföldön eszkö­zölni.» Ugyanezen időben ajándékozák meg a pálos­rend vázsonyi kolostorának tagjai Magyar Benigna asszonyt, Kinizsi Pál özvegyét, az első magyar imád­ságos könyvvel (1494). A vázsonyi kolostorból került ki Fráter M. kezei alól a Czech-kódex is, melynek első része, Szt. Brigitta imádságai és Szt. Bernát doctor imádságai után következik a híres Salve mundi salutare átdolgozása, a középkori magyar lyra gyöngye. (Folytatjuk.) 1907

Next