Corvina, 1907 (30. évfolyam, 1-36. szám)
1907-01-20 / 2. szám
10 COR VINA beli kódexében zsinati rendeletekkel, latin miséskönyvvel, egy benedekrendi szerzetestől írt korjegyzetekkel, naptárral és kótás énekekkel együtt foglaltatik. Ez is, mint a már előbb is felsorolt verses maradványok nagyobb része codexben, vagyis írott könyvben maradt ránk. A codexeket vagy felfedezőjük, vagy írójuk, vagy azon hely szerint nevezték el, ahol találták. A «Halotti Beszéd»-et 1770-ben fedezte fel Pray György jezsuita történetíró egy, a XIII. század elején írott codexben, amelyet azóta Pray-codexnek nevezünk. Ezt az egész nyelvemléket még ugyanez évben Sajnovits János tudós jezsuita ki is adta a «Demonstratio idioma hungarorum et lapponum idem esse» czímű nyelvtudományi művében ; Révai Miklós pedig egy nevezetes nyelvészeti magyarázatot írt hozzá. A 174 hártyalevelű codex 1813-ig a pozsonyi káptalan tulajdona volt, valószínűleg Pázmány Péter ajándékából ; ez évben került a M. N. Múzeum könyvtárába s jelenleg ott őriztetik. Második e korbeli emléke irodalmunknak a XIII. század harmadik negyedéből származó, a «Halotti Beszéd» után legközelebbi időből való Gyulafehérvári Gloszszák» -nak nevezett nyelvemlék, amelyet Varjú Elemér a gyulafehérvári könyvtárban 1898-ban fedezett fel. A codex latin szentbeszédeket tartalmaz, de három helyen rímes magyar sorokba foglalva megőrizte a Krisztus dicséretére, áldozatára és szenvedésére vonatkozó beszéd vezérgondolatait. A felfedező szerint a codex írója Watachai János szt. Ferenczrendi szerzetes, íratásának ideje 1299—1310. Harmadik emlékünk neve a «Königsbergi töredéke, egy ének első része Mária szeplőtlenségéről, mely a Königsbergi könyvtár egy XIV. századbeli codexének táblájára van írva és 1863-ban fedezte fel Toldy Ferencz ; második részét pedig ugyanazon codex táblájából 1894-ben fejtette ki a könyvtár igazgatósága. A «Halotti Beszéd», «Gyulafehérvári Gloszszák» és a «Königsbergi Töredék» nyitják meg tehát a keresztény középkori magyar egyházi irodalom gazdag sorozatát, amelyben bibliafordításokat, szentbeszédeket, elmélkedéseket, legendákat s régi egyházi himnuszok fordításait találjuk. Ezen korbeli magyar íróink előtt a biblia, Voraginei Jakab XIII. századbeli dömös szerzetes és genuai érsek «Legenda Aurea» czímű legenda gyűjteménye Temesvári Pelbárt XV. századbeli nagyhírű Ferenczrendi szerzetes, egyházi szónokunk «Stellárium» és «Pomerium» czímű,Európaszerte nagyrabecsült szentbeszédgyűjteményei s végre a régi katholikus himnuszok voltak a legfőbb források, amelyekből vagy fordítottak, vagy egyes részeket átdolgoztak, vagy csak eszméket kölcsönöztek. A nemzeti szellemet és közérzést azonban a leghívebben és legelevenebben a deák krónikák fejezik ki. Ezek a krónikák sokat merítettek idegen forrásokból, de sokat a nemzeti hagyományból és énekmodák regéiből is. Legrégibb közöttük Béla király névtelen jegyzőjének «Gesta Hungarorum » - a, mely valószínűleg III. Béla király korából való. A magyarság eredetét és a honfoglalás történetét beszéli el, azután a vezérek korát Szent Istvánig. A második Kézai Simon krónikája, mely 1282-ig terjed ; ebben a krónikában először jelenik meg a hun történet és monda, mint a magyarok történetének első korszaka, egész gazdagságában. A harmadik Nagy Lajos idejéből 1358-ból való és Károly Róbertig terjedő «Bécsi Krónika» ; végül a nemzeti krónika családfájának egyéb ágait mellőzve, az utolsót, Turóczi János krónikáját említjük, melyet Mátyás korában írt és Szabács megvételéig terjed. Turóczi könyve már 1488-ban nyomtatásban is megjelent Augsburgban, fametszetekkel díszítve. A középkor vége felé nemcsak a tárgyalt irodalmi termékekben nyilvánul nemzetünk műveltsége, hanem hatalmas táplálékot nyer abból a nagy mozgalomból, amelyet a renaissance nevével szoktunk jelölni, s amely az újkor hajnalhasadását mutatja. Vitéz János nagyváradi püspök az első író, aki először kísérlette meg nálunk a régi klasszikusok munkáit nemcsak külsőségeiben, nyelvében és szerkezetében, hanem benső szellemében is utánozni. Az egész korszaknak azonban a legfényesebb jelensége Mátyás király könyvtára aCorvinán, amelyet Budán állított fel és mintegy 3—4000 kötetből állott. Ebben a díszes pompában felülmúlhatatlanul álló könyvtárban a humanisták írásain kívül Brassacianus német tudós szerint ott volt a cyrenaei Theodoratus teljes zsoltármagyarázata. Aranyszájú szent János, Athanasius, Cyrillus, Nazianzi Gergely, Nagy Vazul és mások munkái. Minden kötet a király czímerével és sok becses miniatűr képpel volt díszítve. Ezek a Corvinák Mátyás halála után részben európai fejedelmek és főpapok birtokába jutottak, részben pedig elpusztultak az 1660-ban a budai basa lakhelyéül lefoglalt királyi palotában támadt tűz miatt. Ez idő szerint mintegy 130 darab Corvin kódexet és két ősnyomtatványt ismerünk, amelyek Mátyás király könyvtárának példányai voltak. A Corvinák közül 28 darab van hazánkban a M. N. Múzeum és a M. T. Egyetemi könyvtárban ; ugyanennyi Bécsben, a többi pedig különböző külföldi könyvtáraknak képezi a legbecsesebb kéziratait. «Alig mult húsz éve — írja Toldy Ferencz, — hogy a mozgó betűket használó nyomdászat életbe lépett és csak öt ország, t. i. Német-, Olasz-, Francziahon, Németalföld és Svájcz bírt nyomtató műhelyeket; midőn a király egyik rokona, Geréb László, budai prépost és alancellár azt Magyarországban honosítandó, németországi születésű Hess Andrást Olaszországból, hol ezen mesterséget tanulta, annak gyakorlására Budára hívta meg. Első munkája, melyet véghez vitt az úgynevezett budai krónika : «Cronica Hungarume. Egyéb nyomtatványai közül, ha voltak, valók még : «Magni Basilii de legendis poetis libellus» Leonardus Aretinus fordítása szerint. Hihető, hogy a halál vetett véget aderék férfiú munkájának, mert sem Budán, sem a külföldön azontúl semmi nyoma. S így a hazai írók és könyvkiadók, milyek ez időben számosan keletkeztek, kénytelenek voltak kiadásaikat külföldön eszközölni.» Ugyanezen időben ajándékozák meg a pálosrend vázsonyi kolostorának tagjai Magyar Benigna asszonyt, Kinizsi Pál özvegyét, az első magyar imádságos könyvvel (1494). A vázsonyi kolostorból került ki Fráter M. kezei alól a Czech-kódex is, melynek első része, Szt. Brigitta imádságai és Szt. Bernát doctor imádságai után következik a híres Salve mundi salutare átdolgozása, a középkori magyar lyra gyöngye. (Folytatjuk.) 1907