Corvina, 1920 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1920-07-30 / 30. szám

XLIII. évfolyam. Budapest, 1920 junius 10. 30. szám. CORVINA A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVKERESKEDŐK, ZENEMŰKIADÓK ÉS ZENEMŰKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL . Budapest, IV., Veres Pálné­ utca 30. szám I. em. Telefán József 5—95. A lap szellemi részére vonatkozó küldemények, valamint a hirdetések a fenti címre küldendők SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Bárd Gyula, a zeneműkiadó és zeneműkereskedő, Lantos Adolf, a bpesti könyvkereskedő, Dr. Szántó Andor, a könyvkiadó szakosztály megbízásából,­­ Megjelenik hetenként egyszer, pénteken . HIRDETÉSEINK DIJA: 1 egész oldal: 480 korona. Fél oldal: 300 korona. Negyed oldal : 170 korona. Nyolcad oldal: 90 korona. Kishirdetéseink dija pestt­ soronként 5-60 korona, a vastagabban szedett sorok díja : 7-20 korona. Az ötvenéves Ath­enaeum, 1868—1918. Elkésve jelent meg ez az értékes és bennünket annyira érdeklő mű,a­ mely már a külső megjelenését illetőleg is nemes ízlésre vall. Hazánk egyik leg­nagyobb kiadóvállalatának és nyomdai műintézetének történetét írja meg Szabó László egyetemi m. tanár, a kiváló író, oly modorban, mely megfelel annak az előkelő szellemnek, mely ezt az intézetet és működését az egész ötven éven át jellemezte. Nem reklámra haj­hászik, hanem nemes egyszerűséggel előadja, mit tett az Athenaeum ötven év alatt. És sok mindent tett. Az előadási mód megfelel annak a módszernek, melyet a legelőkelőbb külföldi kiadók szoktak alkalmazni jubiláris történetük m­egjelentetések alkalmából. Bevezetésül előadja az Athenaeum rövid törté­netét. E fejezetben nem egy igen érdekes kultúrtörténeti adatra akadunk. Jellemző, hogy az 1868-ban meg­alakult társaság, melynek célja volt magyar köny­veket kiadni, az alakulásról szóló jegyzőkönyvét német nyelven íratta, dacára, hogy az alapításban részt vettek Jókai Mór és báró Kemény Zsigmond is. E jegyző­könyv tanúsága szerint célja volt irodalmi vállalatok által az irodalmat gyarapítani és a nyomdai műipart mellékágaival együtt emelni. E kettős célnak minden tekintetben megfelelt, miről a történetnek további fejezetei tanúskodnak. A további fejezetek az Athenaeum hírlapkiadó működése, — Petőfi, Madách, Jókai, Arany és az Athe­naeum, — Kossuth Lajos iratainak kiadása, — Az Athenaeum, az Akadémia és a Kisfaludy-Társaság, — Az Athenaeum irodalomtörténeti kiadványai, — Az Athenaeum történettudományi kiadványai, — Az Athe­naeum egyéb tudományos kiadványai, — Az Athe­naeum gyűjteményes vállalatai, — Az Athenaeum szépirodalmi kiadványai, — Az Athenaeum ifjúsági kiadványai, — Az Athenaeum háborús kiadványai, — Az Athenaeum összeköttetései francia írókkal, — Az Athenaeum könyveinek művészi dísze. Sajnos, nincs terünk minden egyes fejezettel külön foglalkozni, bár minden egyes fejezet külön-külön megmutatja, hogy mily­ nagy és úttörő tevékenységet fejtett ki az Athenaeum a magyar könyvkiadás terén. Tudott áldozatot hozni a magyar kultúráért s ha anyagilag nem is találta meg mindig — bizonyára nem is kereste — a számadását, büszkeséggel tekint­het vissza minden egyes ténykedésére. Mégis egy tekintetben hiányosnak tartjuk e művet. Hogy Ranschburg Viktor érdemeit nem kívánta a könyv különös módon kiemelni, annak oka valószínűleg abban keresendő, hogy­­ a vállalat kötelékéből időközben ki­lépett. De hogy miért nem tartotta hely­énvalónak, hogy Schwarz Felix vezérigazgató kimagasló személyiségét, dacára a könyvön végighúzódó nemes szerénységnek, megfelelően beállítsa, annál kevésbbé értjük, mert nem­csak a szakmánknak, de a magyar gazdasági életnek is kérdés, hogy hány Schwarz Felixje van. A művet sikerült könyvtárunk részére megsze­rezni és ott az érdeklődök rendelkezésére áll. társulat *) Athenaeum, ötven év egy irodalmi és nyomdai életéből. Irta : dr. Szabó László. Közérdekű válaszok. Egyesületünk irodájához és a «Cor­vina» szerkesztőségéhez utolsó időben kartársaink közül számosan fordultak hasonló kérdésekkel, melyekre a választ közérdekű voltukra való tekintettel az érdeklődőknek itt adjuk meg. Mi tekintendő tankönyvnek ? A felár felszámítha­tása szempontjából több kérdés érkezett hozzánk abban az irányban, hogy milyen könyveket kell voltaképpen tankönyvnek tekinteni? A válaszunk e részben csak az lehet, hogy tankönyvnek minden kétséget kizáró módon csakis oly könyvek tekinthetők, melyeket mint tankönyveket a val­lás- és közoktatásügyi ministé­rium approbált s egyben azok árát is előírta. Termé­szetesen már ennek a felsőbb helyről jövő ármegálla­pításnak a következménye az, hogy ily könyveknél a könyvkereskedői forgalomban egyébként szokásos felár nem számítható fel. Nem esnek e szerint azonban a tankönyv fogalma alá az itt tárgyalt vonatkozásban az egyetemen, vagy egyéb főiskolákon használatban lévő könyvek. A szótárak közül is csak azokat lehet, mint tankönyveket kezelni, amelyek az appróbálással el vannak látva és amelyeknek ára a ministerium által állapíttatott meg. * A könyvmegrendelési lap portája. A «Corviná»-ban is közöltük volt a kereskedelmi ministériumnak egye­sületünkhöz intézett leiratát, melyben kifejezetten ki van mondva, hogy a könyvmegrendelési lapok a nyom­tatványokra előírt portával láttandók el. Sajnálattal és csodálkozással értesülünk most arról, hogy egyes postai közegek a reájuk nézve kötelező hatálylyal biró miniszteri rendeletben foglaltakat nem ismerve — meg­bírságolják az előírásszerűleg felbélyegzett könyv­megrendelő lapokat. Tájékoztatásul itt közöljük a kereskedelmi minisztérium 1822/16—1920. K. M. számú rendeletének a könyvmegrendelő lapokra vonatkozó részét egész terjedelmében: «A könyvmegrendelőlap sohasem képezett külön postai küldeményfajt, hanem mindig a nyomtatvány­küldemények csoportjába tartozott. Kedvezménye abban áll, hogy míg a nyomtatványokba (űrlapokba) csak általános érdekű bejegyzéseket szabad tenni, addig a

Next