Corvina, 1921 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1921-11-25 / 47. szám

A kirakat beosztásáról is legyen szabad egy-két szót szólani. Tapasztalati tény, hogy a kirakat közepe az, amely leginkább hangsúlyozandó és az itt elhelye­zett művek adják meg a kirakat karakterét. Ennek folytán az ide elhelyezendő művek kiválasztására különös gond fordítandó. Láttam ugyan már külföldön egy-két olyan kirakatot, amelynél — és itt meg­jegyezni kívánom, hogy ezekben a kirakatokban drága kötésű amatőr könyvek voltak — a súlypont a kirakat balsarkára helyeztetett és a kirakat közepe és jobb­sarka iparművészeti tárgyakkal, batikkendekkel stb. volt dekorálva, ezek azonban csak a szabályt megerő­sítő kivételek, melyeket csak oly üzlet engedhet meg magának, amelyben a kirakatot naponként rendezik és ahol a kirakatrendező fantáziája néha napján új utat is keres. Figyelemmel kell lenni továbbá arra, hogy a könyvek belső értéke és egymás melletti elhe­lyezése bizonyos harmóniában legyen. Nem lehet — h­a színhatások megengednék is — nehéz, tudományos műveket könnyű bellettrisztik­ával vagy vasúti olvas­mányokkal vegyesen, egy mezőben kombinálni. Ügye­lettel kell továbbá lenni arra, hogy az egész kirakat zárt egység legyen, miért is ízléssel és gonddal kell a kirakatot elzáró — az üzlettől elválasztó — falat, tehát a hátteret megfelelően kiképezni. Nem ajánlatos ide túlságosan világos, vagy nagyon tarka könyveket össze-vissza elhelyezni, mert ellenkező esetben az egész kirakat roppant nyugtalan lesz és a szemet vakítja. A leghatásosabb ezen hátulsó falat vagy bevonni sötét­színű szövettel, vagy metszetekkel dekorálni, vagy pedig sorozatos, nyugodt színű könyvekkel ellátni. * Egyáltalán a színhatásra ügyelni kell. A köny­veknél természetszerűleg nem lehet az elosztást — a tartalomra való tekintet nélkül — a kötések vagy borítékok színei alapján eszközölni, de ezen határon belül a tetszetős színharmóniákra a művészi kirakat­rendezésnél figyelni kell. Erről kár több szót veszte­getni, mert a színérzékkel úgy vagyunk, mint a zenei érzékkel. Vagy rendelkezik ezzel valaki, vagy nem. Megtanulni bajos. De a figyelmet erre is fel­akartam hívni és azt a tapasztalati tényt is le akartam szegezni, amint azt különben már előbb is említettem, hogy a háttér legyen fekete vagy szürke — az ú. n. semleges színek kerülendők — rikító pedig annál kevésbé legyen, mert ez nemcsak hogy a szemet bántja, hanem a figyelmet a könyvről elfordítja. * A kirakat világításáról annyit kívánok meg­jegyezni, hogy az egyenletes, nyugodt és nem vakító fényre nagy gondot kell fordítani. Egész hihetetlen, hogy a főváros néhány kirakatában a világító objektum milyen ügyetlenül van elhelyezve. * A már előadottakból is világosan kitűnik, hogy a kirakat az üzletnek egyik igen fontos, de nem külön­álló része. Ennek folytán a kirakat és az üzlet között összhangnak kell lennie. Művészi kirakat szemlélete után a vevőre felette rossz benyomást tesz, ha egy rendetlen és ápolatlan üzletbe lép be. A könyvesboltot, magát a kirakat folytatásaként kell felfogni. Az üzle­tekben elhelyezett asztalok mind külön-külön kis ki­rakatok. Ezeken is ízlésesen, csinosan és praktikusan kell a különböző kiadványokat elrendezni és a kirakat­rendezők ezeken az asztalokon végezzék elemi iskolai tanulmányaikat. Itt kísérletezhetnek egy-egy ügyesebb csoportosítással, egy-egy tetszetősebb elrendezéssel, szóval a kirakatrendezés elemeivel. * Egy külföldi nagy Sortiment vezetője mutatta nekem egyszer, hogy kirakatainak mikénti rendezésé­ről az egész szezonra előre rendszeres programmot állít fel. A karácsonyi, újévi, húsvéti és a nyári utazási kirakatokon kívül programmba vette az aktuális ki­rakatokat is, így például emlékszem egy Grillparzer­kirakatra, egy Goethe-kirakatra (Goethe halálának év­fordulóján), egy a városában tartott kutyakiállítás alkalmával rendezett szak­kirakatra, ugyancsak football­match-el kapcsolatos kirakatra, mely utóbbinak oly sikere volt, hogy erről maga a Börsenblatt is meg­emlékezett. A kirakat közepén egy football-labda volt elhelyezve egy emelvényen és körülötte igen hatásosan és ügyesen csoportosíttattak a szak­könyvek. * Végül meg akarok emlékezni néhány olyan, a sab­lontól eltérő művészi, kirakatról, amelyet magam is láttam, így láttam egy kirakatot könyvtárszobának berendezve. Köröskörül könyvtári állványok, a sarkokon függönnyel dekorálva, mintha a függöny a polcok elől húzatott volna el, a jobboldalon egy hatalmas föld­gömb állott a földön, amellett a kirakat egész széles­ségében dolgozó asztal, melyen értékes könyvek foglal­tak helyet csukott és nyitott állapotban, az asztal előtt kis támla nélküli székek, melyeken igen ügyesen és szembeötlően helyeztettek el értékes kiadványok. Emlékezem egy igen előkelő lipcsei antiquarius kiraka­tára, amely egy XV-ik századbeli tudós dolgozó­szobáját ábrázolta igen korhűen és a legszebb köny­veket nagyon szemléltetővé tette a legmegfelelőbb miliőben. Sz. A. Kiadói jogi kérdések. Kulturális életünk viszonylagos visszamaradott­ságának egyik bizonyítéka az is, hogy szerzői és kiadói jogunk aránylag kis irodalommal, igen kevés számú bírói döntés alá kerülő jogesettel rendelkezik. Ha döntvénytárainkat átlapozzuk, alig találunk szerzői vagy kiadói jogi döntéseket. Fontos elvi kérdések, amilyenek pl. a német bírói gyakorlatban és jogiroda­lomban beható megvitatás és döntés tárgyát képezik, nálunk alig fordulnak elő. Ennek hátránya mutatkozik azután abban, hogy a közvetlenül érdekeltek, így kiadóink is, nem mélyednek el ügyleteik gyakorlatilag is igen nagy jelentőséggel bíró jogi vonatkozásaiba és talán nem is ismerik eléggé azokat a problémákat, amelyek pedig mindennapi foglkozási körükben a leg­ketőbb fontossággal bírnak. Még a szerző jognál is elhanyagoltabb ága jogunk­nak a kiadói jog, amely a szerző és kiadó egymáshoz való viszonyában felmerülő kérdéseket szabályozza. Egy-két újabb bírói döntés kapcsán a kiadói jognak néhány fon­tosabb kérdésével kívánunk alábbiakban foglalkozni. Egyik legérdekesebb és legfontosabb kérdése kiadói jogunknak az, hogy mennyiben hatottak az utolsó évek rendkívüli viszonyai, váratlan és előre nem látható gazdasági eltolódásai a kiadói jog körébe eső szerző­dések teljesítésére. Vagyis, hogy a kiadó, aki megvett egy munkát, hogy azt többszörözze és forgalomba hozza, vagy megvette valamely munkának több kiadását, úgy hogy a kereskedelmi törvény 522. §. szerint az előbbi kiadás elkelte után az új kiadást kellene azonnal eszközöltetnie, mennyiben hivatkozhatik arra, hogy a 1921

Next