Corvina, 1921 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1921-11-25 / 47. szám
A kirakat beosztásáról is legyen szabad egy-két szót szólani. Tapasztalati tény, hogy a kirakat közepe az, amely leginkább hangsúlyozandó és az itt elhelyezett művek adják meg a kirakat karakterét. Ennek folytán az ide elhelyezendő művek kiválasztására különös gond fordítandó. Láttam ugyan már külföldön egy-két olyan kirakatot, amelynél — és itt megjegyezni kívánom, hogy ezekben a kirakatokban drága kötésű amatőr könyvek voltak — a súlypont a kirakat balsarkára helyeztetett és a kirakat közepe és jobbsarka iparművészeti tárgyakkal, batikkendekkel stb. volt dekorálva, ezek azonban csak a szabályt megerősítő kivételek, melyeket csak oly üzlet engedhet meg magának, amelyben a kirakatot naponként rendezik és ahol a kirakatrendező fantáziája néha napján új utat is keres. Figyelemmel kell lenni továbbá arra, hogy a könyvek belső értéke és egymás melletti elhelyezése bizonyos harmóniában legyen. Nem lehet — ha színhatások megengednék is — nehéz, tudományos műveket könnyű bellettrisztikával vagy vasúti olvasmányokkal vegyesen, egy mezőben kombinálni. Ügyelettel kell továbbá lenni arra, hogy az egész kirakat zárt egység legyen, miért is ízléssel és gonddal kell a kirakatot elzáró — az üzlettől elválasztó — falat, tehát a hátteret megfelelően kiképezni. Nem ajánlatos ide túlságosan világos, vagy nagyon tarka könyveket össze-vissza elhelyezni, mert ellenkező esetben az egész kirakat roppant nyugtalan lesz és a szemet vakítja. A leghatásosabb ezen hátulsó falat vagy bevonni sötétszínű szövettel, vagy metszetekkel dekorálni, vagy pedig sorozatos, nyugodt színű könyvekkel ellátni. * Egyáltalán a színhatásra ügyelni kell. A könyveknél természetszerűleg nem lehet az elosztást — a tartalomra való tekintet nélkül — a kötések vagy borítékok színei alapján eszközölni, de ezen határon belül a tetszetős színharmóniákra a művészi kirakatrendezésnél figyelni kell. Erről kár több szót vesztegetni, mert a színérzékkel úgy vagyunk, mint a zenei érzékkel. Vagy rendelkezik ezzel valaki, vagy nem. Megtanulni bajos. De a figyelmet erre is felakartam hívni és azt a tapasztalati tényt is le akartam szegezni, amint azt különben már előbb is említettem, hogy a háttér legyen fekete vagy szürke — az ú. n. semleges színek kerülendők — rikító pedig annál kevésbé legyen, mert ez nemcsak hogy a szemet bántja, hanem a figyelmet a könyvről elfordítja. * A kirakat világításáról annyit kívánok megjegyezni, hogy az egyenletes, nyugodt és nem vakító fényre nagy gondot kell fordítani. Egész hihetetlen, hogy a főváros néhány kirakatában a világító objektum milyen ügyetlenül van elhelyezve. * A már előadottakból is világosan kitűnik, hogy a kirakat az üzletnek egyik igen fontos, de nem különálló része. Ennek folytán a kirakat és az üzlet között összhangnak kell lennie. Művészi kirakat szemlélete után a vevőre felette rossz benyomást tesz, ha egy rendetlen és ápolatlan üzletbe lép be. A könyvesboltot, magát a kirakat folytatásaként kell felfogni. Az üzletekben elhelyezett asztalok mind külön-külön kis kirakatok. Ezeken is ízlésesen, csinosan és praktikusan kell a különböző kiadványokat elrendezni és a kirakatrendezők ezeken az asztalokon végezzék elemi iskolai tanulmányaikat. Itt kísérletezhetnek egy-egy ügyesebb csoportosítással, egy-egy tetszetősebb elrendezéssel, szóval a kirakatrendezés elemeivel. * Egy külföldi nagy Sortiment vezetője mutatta nekem egyszer, hogy kirakatainak mikénti rendezéséről az egész szezonra előre rendszeres programmot állít fel. A karácsonyi, újévi, húsvéti és a nyári utazási kirakatokon kívül programmba vette az aktuális kirakatokat is, így például emlékszem egy Grillparzerkirakatra, egy Goethe-kirakatra (Goethe halálának évfordulóján), egy a városában tartott kutyakiállítás alkalmával rendezett szakkirakatra, ugyancsak footballmatch-el kapcsolatos kirakatra, mely utóbbinak oly sikere volt, hogy erről maga a Börsenblatt is megemlékezett. A kirakat közepén egy football-labda volt elhelyezve egy emelvényen és körülötte igen hatásosan és ügyesen csoportosíttattak a szakkönyvek. * Végül meg akarok emlékezni néhány olyan, a sablontól eltérő művészi, kirakatról, amelyet magam is láttam, így láttam egy kirakatot könyvtárszobának berendezve. Köröskörül könyvtári állványok, a sarkokon függönnyel dekorálva, mintha a függöny a polcok elől húzatott volna el, a jobboldalon egy hatalmas földgömb állott a földön, amellett a kirakat egész szélességében dolgozó asztal, melyen értékes könyvek foglaltak helyet csukott és nyitott állapotban, az asztal előtt kis támla nélküli székek, melyeken igen ügyesen és szembeötlően helyeztettek el értékes kiadványok. Emlékezem egy igen előkelő lipcsei antiquarius kirakatára, amely egy XV-ik századbeli tudós dolgozószobáját ábrázolta igen korhűen és a legszebb könyveket nagyon szemléltetővé tette a legmegfelelőbb miliőben. Sz. A. Kiadói jogi kérdések. Kulturális életünk viszonylagos visszamaradottságának egyik bizonyítéka az is, hogy szerzői és kiadói jogunk aránylag kis irodalommal, igen kevés számú bírói döntés alá kerülő jogesettel rendelkezik. Ha döntvénytárainkat átlapozzuk, alig találunk szerzői vagy kiadói jogi döntéseket. Fontos elvi kérdések, amilyenek pl. a német bírói gyakorlatban és jogirodalomban beható megvitatás és döntés tárgyát képezik, nálunk alig fordulnak elő. Ennek hátránya mutatkozik azután abban, hogy a közvetlenül érdekeltek, így kiadóink is, nem mélyednek el ügyleteik gyakorlatilag is igen nagy jelentőséggel bíró jogi vonatkozásaiba és talán nem is ismerik eléggé azokat a problémákat, amelyek pedig mindennapi foglkozási körükben a legketőbb fontossággal bírnak. Még a szerző jognál is elhanyagoltabb ága jogunknak a kiadói jog, amely a szerző és kiadó egymáshoz való viszonyában felmerülő kérdéseket szabályozza. Egy-két újabb bírói döntés kapcsán a kiadói jognak néhány fontosabb kérdésével kívánunk alábbiakban foglalkozni. Egyik legérdekesebb és legfontosabb kérdése kiadói jogunknak az, hogy mennyiben hatottak az utolsó évek rendkívüli viszonyai, váratlan és előre nem látható gazdasági eltolódásai a kiadói jog körébe eső szerződések teljesítésére. Vagyis, hogy a kiadó, aki megvett egy munkát, hogy azt többszörözze és forgalomba hozza, vagy megvette valamely munkának több kiadását, úgy hogy a kereskedelmi törvény 522. §. szerint az előbbi kiadás elkelte után az új kiadást kellene azonnal eszközöltetnie, mennyiben hivatkozhatik arra, hogy a 1921