Corvina, 1921 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1921-04-15 / 15. szám

XLIV. évfolyam-Budapest, 1921 április 15. 15. szám. CORVINA A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVKERESKEDŐK, ZENEMŰKIADÓK ÉS ZENEMŰKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. Budapest, IV., Veres Pálné-utca 30. szám 1. em. Telefon József 5—95. A lap szellemi részére vonatkozó küldemények, valamint a hirdetések a fenti címre küldendők SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Bárd Gyula, a zeneműkiadó és zeneműkereskedő, Lantos Adolf, a bpesli könyvkereskedő, Dr. Szántó Andor, a könyvkiadó szakosztály megbízásából,­­ Megjelenik hetenként egyszer, pénteken . HIRDETÉSEINK DÍJA: 1 egész oldal: 980 korona. Fél oldal: 500 korona. Negyed oldal:320 korona.Nyolcad oldal: 180 korona Kishirdetéseink dija petit-soronként 7 korona, a vastagabban szedett sorok díja: 12 korona. V/. adóügyek rendkívüli, súlyos aktualitása állásfoglalásra és beható megbeszélésre késztette Egyesületünket is. Éppen most, amikor az igen súlyos gazdasági válságban már erősen benne is vagyunk s e válság szinte mindenkinek exisztenciáját megingatta, kell majd a rendkívül fel­szaporodott adóterheket leróni. Az adóügyek tárgyalására Egyesületünk április 10-ikén tartott tagértekezletet Benkő Gyula elnöklete alatt, amelynek során dr. György Ernő titkárunk ismer­tette behatóan az aktuális kérdésnek szakmánkat érintő vonatkozásait. Előadásában mindenekelőtt ismerteti a most történt adókivetéseknél — az 1917—19. évekre szóló III. kereseti adó, hadinyereség, vagyon- és jövedelemadó kivetéseknél — szerzett tapasztalatokat. Megállapít­ható, hogy e kivetéseknél a könyvkereskedelmet, anyagi helyzetét, jövedelmi viszonyait általában igen helyte­lenül ítélték meg. A kivetések többnyire oly magas összegben történtek, hogy azoknak a mai rossz konjunk­túrában történő kiegyenlítése csak az üzleti tőke egy jelentős részének lelikvidálásával válik lehetségessé. A könyvszakma sohasem jutott rendkívüli konjunktu­rális előnyökhöz, mindig megszabott bolti árakkal dol­gozott s így megközelítőleg sem ért el oly anyagi engedményeket, mint a legtöbb más kereskedelmi üzletág. Meggyőződése, hogy az aránytalanul magas kivetések jórészt a szakma általános viszonyai felől való tájékozatlanság folytán következtek be. A hely­zetet pedig sú­lyosbítja az, hogy az elsőfokú kivetés alapján már be kell az adót fizetni s a felebbezés csak birtokon kívül történhetne. Indítványozza ennélfogva, hogy az Egyesület forduljon sürgős felterjesztéssel a pénzügyminisztériumhoz, hogy az elsőfokú kivetés alapján előírt adók behajtására haladék adassék s hogy az eljáró adófelszólamlási bizottságok száma meg­felelően emeltessék. Javasolja továbbá, hogy az elmúlt évekre visszamenőleg állítson össze az Egyesület egy összefoglaló helyzetképet a könyvkereskedelem általá­nos üzleti viszonyairól,­­így hogy azt mindegyik tag­­­társ fellebbezésének mellékletekép nyújthassa be pénz­ügyi hatóságokhoz. Ismer­teti továbbá a folyamatban lévő adókivetési munkálatokat. Megemlíti, hogy az alkalmazottak által fizetendő IV. osztályú kereseti adó kivetésnél a «kivétel­képen engedélyezett drágasági pótlékok» adómentes­ségét a pénzügyminisztérium elismerte. E tétel tehát a bevallás kitöltésénél külön rovatba állítandó be. A vagyonváltság összeírási munkálatainál elsősorban a tűzbiztosítási kötvény adatai szolgálnak alapul. Ennek hiányában másodsorban a leltári bevallás alkalmazandó. Kivételes, indokolt esetben rá lehet térni a személyi bevallásra, melynél az összes aktívák és passivák tekin­tetbe jönnek. A vagyonváltság mérvének megállapítá­sánál kiemeli azt, hogy talán semmiféle szakmánál sincs annyi értéke veszített leltári tárgy, mint éppen a könyvkereskedelemben. A leltár esetleges értékesítése is csak aránytalanul nagy veszteséggel válnék lehet­ségessé. Továbbá nagy értéket képviselnek minden üzletben a bizományi könyvek, amelyeket a váltság likvidálásánál nem leh­et figyelembe venni. Indokolt, szerény kívánságnak mutatkozik e­­szerint az, hogy a könyvkereskedelem árukészleténél a kimutatott vagyon­értéknek nem egy­harmada, hanem fele legyen le­vonható a váltságösszeg kiszámításánál. Indítványozza, hogy az elmondottak alapján részletesen kidolgozott előterjesztéseket küldöttségileg juttassák el Hegedűs Lóránt pénzügyminiszterhez, aki nemcsak a pénzügyi, hanem a kulturális szempontokat is kellő belátással fogja mérlegelni. Dick Manó, Németh József, Politzer Adolf, Faragó Zsigmond és Benkő Gyula hozzászólása alapján az érte­kezlet az összes előterjesztett indítványokat egyhangúlag elfogadja s a javaslatok elkészítésére és előterjesztésére bizottságot küld, melybe Benkő Gyula, Rényi Károly,­Faragó Zsigmond, Németh József, Dick Manó és Sema­dam Kálmán választottak. М^'^VА MV^V^WWM ^VAVMVAVA^ v­^vVvVvV Jegyzőkönyv felvétetett a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők, Zeneműkiadók és Zeneműkereskedők zenemű-szakosztá­lyának 1921 március 19-ikén megtartott közgyűléséről. Jelen voltak­: Bárd Ferenc, Bárd Gyula, Németh József, Rimmer Gyula, Rozsnyai Károly, Rozsnyai Róbert, Schimkó Gyula, Sugár Jenő, Szegő Jenő, Zala Mór. Bárd Ferenc elnök. Amidőn első ízben van sze­rencsém a zeneműkereskedői szakosztály évi közgyű­lését az új alakulásban megnyitni, mindenekelőtt szí­vélyesen üdvözlöm az összegyűlt kartársakat. Ha összehasonlítjuk a zeneműkereskedői egyesület működését új alakulásában a régivel, el kell ismernünk, hogy az egyesület működése már a most lefolyt első évben is jóval eredményesebb volt a réginél. Amíg a régi egyesületi élet részint az anyagiak­hiányában, részint pedig az alig néhány taggal kép­viseltek közömbössége folytán meglehetősen nehéz­kesen működött, egyesületünk jelenlegi formájában a mostani nehéz viszonyok dacára is úgy kifelé, mint befelé, úgy a hatóságokkal, mint a külföldi egyesüle­tekkel szemben kellő súlylyal léphetett fel. A­z­által, hogy a rokon könyvkereskedői szak­mával szorosabb együttműködést létesítettünk és velük párhuzamosan a márka­árfolyam ingadozását heti egy­séges átszámítás megállapításával stabilizáltuk, az

Next