Criticai Lapok, 2002 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4-5. szám
nősz seriff holdkirály! Én vagyok a tűzemő! Én egy pircsike kis kídzsó vagyok!” És ismét a szövegnél tartunk, pedig nem szeretném lebecsülni a színészek és a rendező erőfeszítéseit, hogy ebből a semmiben „tanyázó" textusból működő előadást gyúrtanak. Talán az egyedüli üdvözítő irányba indultak: szituációba helyezték a mondatokat, felépítették a poénokat, a mini jeleneteket, és igyekeztek a nézők feszült várakozását az előadás zárásáig fenntartani, amikor végül nem derül ki, mi végre is az egész. Folyamatos látványosságban részesül a publikum, átlényegülnek a kopottas holmik, mozgásba lendülnek a kötelek, életre kelnek a szerek, finom életelixír készül. A második felvonás elejét a főzőcske foglalja le: Széles László kavargatja az ínycsiklandó falatokat (az életelixírt), gyakorlottan sertepertél a tűzhely körül, és aztán barátságosan kínálja a nézőket is. A játék külső megfigyelőivel való kapcsolatkeresés szórványosan felbukkan még az előadásban, de inkább erőltetett, mint természetes gesztusként. Ez az egyetlen pont, ahol az alkotók próbálnak kitörni a szöveg kényszereiből, túllépni a szöveg határain, mégsem sikerül szervesen beépíteni a kiszólásokat, megszólításokat az előadásba. A probléma gyökere ismételten csak az alaphelyzet tisztázatlansága: miért vannak ők hárman pont ebben a játékteremben, és kik vagyunk mi, akik nézzük? Színházat nézünk? Vagy privát játszadozást? A néző publikum vagy egyszerű kukkoló felnőtt? Tisztázatlan kérdések, mert az előadás nem folyamatosan, csak nyomokban vesz tudomást nézőiről. Következetesség jellemzi a játék eljátszását, ám következetlenség a produkció színházi létét. Kárpáti Péter pályáján átmenetnek, ujjpróbának, gőzeresztéknek lehetne értékelni a Nick Cartert, alaposan megdolgoztatja majd jövőbeni elemzőit. A tatabányai színház számára azonban fordulópont volt ez a bemutató mint az új vezetés egyik első előadása. Ilyen megvilágításból nézve még több kérdés „nyomul elő", kérdőjelek erdeje támad hirtelen... Magamnak csendesen válaszolva szeretném azt gondolni, hogy csak kezdő fricska a produkció, fityisz a szakma orrára és hozzánk is szóló (kevésbé belterjes) előadások sora várja még a kíváncsiakat. SŐREGI MELINDA Szűcs Katalin főszerkesztő, CRITICAI LAPOK szerkesztősége 1051 Budapest Arany J. u. 27. Tisztelt Főszerkesztő Asszony! A CRITICAI LAPOK 2002/1-2 számában, Agárdi Péter: A kultúra hatalma vagy a hatalom kultúrája című cikkében a következő olvasható: „Két és fél éve már, hogy Csepeli György riasztó jelzéseket fogalmazott meg a kultúra központosításával és visszaállamosításával kapcsolatban (Az elfelejtett kérdés, Népszava, 1999. Vili. 18.), a tágan vett művelődés és a tömegkommunikáció intézményrendszere köréből. A folyamat máig tart, elegendő utalni a törvények semmibevételére, megsértésére !...! De egy másik konfliktus is jól tükrözi (cseppben a tenger) a kulturális közállapotokat: Gödöllő polgármestere - törvényt is sértve - közhasznú társasággá alakíttatja át a város országos hírű művelődési intézményét, a Petőfi Sándor Művelődési Központot, az ügyvezető igazgatói posztra vonatkozó pályázatot pedig úgy hirdeti meg, hogy azon értelemszerűen, szakmai önérzetére hallgatva nem indul az eddigi, kimagasló szakmai tekintéllyel rendelkező vezető. A konzervatív többségű önkormányzati testület egy szakirányú diplomával nem rendelkező, de szappanoperai tévésztársága révén ismert, tehát „píárképes" színészt választ meg az intézmény élére. Amit Csepeli György 1999-ben még feltételes módban fogalmazott, a konzervatív yuppie-k agresszív „nyomulása" következtében 2001-ben immáron befejezett ténnyé vált: a kultúra hatalmát a hatalom kultúrája váltotta fel.” A Petőfi Sándor Művelődési Központ önkormányzati költségvetési szerv közhasznú társasággá való átszervezésének, az ezzel kapcsolatos ügyvezetői pályáztatásnak törvénysértő polgármesteri intézkedésként való megbélyegzésével a cikk írója, annak közlésével pedig a folyóirat, nagy nyilvánosság előtt, valótlan tényt állít, híresztel. Agárdi Péter és általa a CRITICAI LAPOK megsértette Gödöllő város, a Képviselő-testület, a város polgármestere és a Petőfi Sándor Művelődési Központ Közhasznú Társaság jóhírnevét. A fentiekre tekintettel, hivatkozva a sajtóról szóló 1988. évi II. törvény 18-19.§ában, a Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény) 79.§-ában, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 342.§-ában foglaltakra, sajtóhelyreigazításként kérem az alábbi közlemény közzétételét: „A CRITICAI LAPOK 2002/1-2 számában, Agárdi Péter: A kultúra hatalma vagy a hatalom kultúrája című cikkében valótlan tényeket állított, amikor a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ átszervezését és az azzal összefüggő ügyvezetői pályázati kiírást törvénysértő polgármesteri intézkedésnek minősítette. A valóság, a cikk állításaival szemben a következő: Gödöllő Város Képviselőtestülete, egy éves előkészítő munka nyomán, külső szakértői véleményekre alapozva, az Államháztartási Törvény és a Kulturális Törvény követelményeinek betartásával a városi közművelődési intézmény működésének folyamatosságát biztosítva, az elődszervezet nevének megtartásával, Petőfi Sándor Művelődési Központ Közhasznú Társaság néven alapított, 180/2001. (XI. 15.) számú önkormányzati határozattal, a megszűnő költségvetési szerv helyett közhasznú társaságot. Az átszervezési folyamat során az ügyvezetői tisztségre a Munka Törvénykönyve szabályai szerint, a képviselőtestület nyilvános pályázatot írt ki, és az önkormányzat Kulturális, Oktatási és Ifjúsági Bizottsága által legalkalmasabbnak minősített pályázat alapján döntött az ügyvezető megbízásáról. A Petőfi Sándor Művelődési Központ Közhasznú Társaságot a Pest Megyei Bíróság, mint cégbíróság Cg. 13-14-000120/4. számú végzésével kiemelten közhasznú szervezetként nyilvántartásba vette. ” Felhívom Főszerkesztő Asszony figyelmét, hogy amennyiben a sajtó-helyreigazításnak a fentiek szerint nem tenne eleget, kénytelen lennék az ügyben - nagy nyilvánosság előtt megvalósított rágalmazás alapos gyanúja miatti feljelentésem mellett - sajtó-helyreigazítási pert kezdeményezni. Gödöllő, 2002. március 18. 31 Helyreigazítás Dr. Gémesi György helyreigazítási kérelmét, amellyel az alább olvasható levélben szerkesztőségünkhöz fordult, e helyt közöljük. „A CRITICAI LAPOK 2002/1-2 számában, Agárdi Péter: A kultúra hatalma vagy a hatalom kultúrája című cikkében valótlan tényeket állított, amikor a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ átszervezését és az azzal összefüggő ügyvezetői pályázati kiírást törvénysértő polgármesteri intézkedésnek minősítette. A valóság, a cikk állításaival szemben a következő: Gödöllő Város Képviselő-testülete, egy éves előkészítő munka nyomán, külső szakértői véleményekre alapozva, az Államháztartási Törvény és a Kulturális Törvény követelményeinek betartásával a városi közművelődési intézmény működésének folyamatosságát biztosítva, az elődszervezet nevének megtartásával, Petőfi Sándor Művelődési Központ Közhasznú Társaság néven alapított, 180/2001. (XI. 15.) számú önkormányzati határozattal, a megszűnő költségvetési szerv helyett közhasznú társaságot. Az átszervezési folyamat során az ügyvezetői tisztségre a Munka Törvénykönyve szabályai szerint, a Képviselő-testület nyilvános pályázatot írt ki, és az önkormányzat Kulturális, Oktatási és Ifjúsági Bizottsága által legalkalmasabbnak minősített pályázat alapján döntött az ügyvezető megbízásáról. A Petőfi Sándor Művelődési Központ Közhasznú Társaságot a Pest Megyei Bíróság, mint cégbíróság Cg. 13-14-000120/4. számú végzésével kiemelten közhasznú szervezetként nyilvántartásba vette." TÁRSADALOM-KRITICAI LAPOK