Criticai Lapok, 2002 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 4-5. szám

nősz seriff holdkirály! Én vagyok a tűzemő! Én egy pircsike kis kídzsó vagyok!” És ismét a szövegnél tartunk, pedig nem szeretném lebecsülni a színészek és a rendező erőfeszí­téseit, hogy ebből a semmiben „tanyázó" textusból működő előadást gyúrtanak. Ta­lán az egyedüli üdvözítő irányba indultak: szituációba helyezték a mondatokat, felépí­tették a poénokat, a mini jeleneteket, és igyekeztek a nézők feszült várakozását az előadás zárásáig fenntartani, amikor végül nem derül ki, mi végre is az egész. Folyamatos látványosságban részesül a publikum, átlényegülnek a kopottas holmik, mozgásba lendülnek a kötelek, életre kelnek a szerek, finom életelixír készül. A második felvonás elejét a főzőcske foglalja le: Széles László kavargatja az ínycsiklandó falatokat (az életelixírt­), gyakorlottan sertepertél a tűzhely körül, és aztán barátságosan kínál­ja a nézőket is. A játék külső megfigyelőivel való kapcsolatkeresés szórványosan felbuk­kan még az előadásban, de inkább erőlte­tett, mint természetes gesztusként. Ez az egyetlen pont, ahol az alkotók próbálnak ki­törni a szöveg kényszereiből, túllépni a szö­veg határain, mégsem sikerül szervesen be­építeni a kiszólásokat, megszólításokat az előadásba. A probléma gyökere ismételten csak az alaphelyzet tisztázatlansága: miért vannak ők hárman pont ebben a játékte­remben, és kik vagyunk mi, akik nézzük? Színházat nézünk? Vagy privát játszado­zást? A néző publikum vagy egyszerű kukkoló felnőtt? Tisztázatlan kérdések, mert az előadás nem folyamatosan, csak nyomokban vesz tudomást nézőiről. Követ­kezetesség jellemzi a játék eljátszását, ám következetlenség a produkció színházi létét. Kárpáti Péter pályáján átmenetnek, ujj­­próbának, gőzeresztéknek lehetne értékelni a Nick Cartert, alaposan megdolgoztatja majd jövőbeni elemzőit. A tatabányai szín­ház számára azonban fordulópont volt ez a bemutató mint az új vezetés egyik első elő­adása. Ilyen megvilágításból nézve még több kérdés „nyomul elő", kérdőjelek erdeje támad hirtelen... Magamnak csendesen vá­laszolva szeretném azt gondolni, hogy csak kezdő fricska a produkció, fityisz a szakma orrára és hozzánk is szóló (kevésbé belterjes) előadások sora várja még a kíváncsiakat. SŐREGI MELINDA Szűcs Katalin főszerkesztő, CRITICAI LAPOK szerkesztősége 1051 Budapest Arany J. u. 27. Tisztelt Főszerkesztő Asszony! A CRITICAI LAPOK 2002/1-2 számában, Agárdi Péter: A kultúra hatalma vagy a hatalom kultúrája című cikkében a következő olvasható: „Két és fél éve már, hogy Csepeli György riasztó jelzéseket fogalmazott meg a kul­túra központosításával és visszaállamosításával kapcsolatban (Az elfelejtett kér­dés, Népszava, 1999. Vili. 18.), a tágan vett művelődés és a tömegkommunikáció intézményrendszere köréből. A folyamat máig tart, elegendő utalni a törvények semmibevételére, megsértésé­­re !...! De egy másik konfliktus is jól tükrözi (cseppben a tenger) a kulturális közállapo­tokat: Gödöllő polgármestere - törvényt is sértve - közhasznú társasággá alakít­tatja át a város országos hírű művelődési intézményét, a Petőfi Sándor Művelő­dési Központot, az ügyvezető igazgatói posztra vonatkozó pályázatot pedig úgy hirdeti meg, hogy azon értelemszerűen, szakmai önérzetére hallgatva nem indul az eddigi, kimagasló szakmai tekintéllyel rendelkező vezető. A konzervatív többségű önkormányzati testület egy szakirányú diplomával nem rendelkező, de szappanope­rai tévésztársága révén ismert, tehát „píárképes" színészt választ meg az intéz­mény élére. Amit Csepeli György 1999-ben még feltételes módban fogalmazott, a konzerva­tív yuppie-k agresszív „nyomulása" következtében 2001-ben immáron befejezett ténnyé vált: a kultúra hatalmát a hatalom kultúrája váltotta fel.” A Petőfi Sándor Művelődési Központ önkormányzati költségvetési szerv köz­hasznú társasággá való átszervezésének, az ezzel kapcsolatos ügyvezetői pá­lyáztatásnak törvénysértő polgármesteri intézkedésként való megbélyegzésével a cikk írója, annak közlésével pedig a folyóirat, nagy nyilvánosság előtt, valótlan tényt állít, híresztel. Agárdi Péter és általa a CRITICAI LAPOK megsértette Gödöl­lő város, a Képviselő-testület, a város polgármestere és a Petőfi Sándor Művelő­dési Központ Közhasznú Társaság jóhírnevét. A fentiekre tekintettel, hivatkozva a sajtóról szóló 1988. évi II. törvény 18-19.§­­ában, a Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény) 79.§-ában, valamint a pol­gári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 342.§-ában foglaltakra, sajtó­helyreigazításként kérem az alábbi közlemény közzétételét: „A CRITICAI LAPOK 2002/1-2 számában, Agárdi Péter: A kultúra hatalma vagy a hatalom kultúrája című cikkében valótlan tényeket állított, amikor a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ átszervezését és az azzal összefüggő ügyveze­tői pályázati kiírást törvénysértő polgármesteri intézkedésnek minősítette. A va­lóság, a cikk állításaival szemben a következő: Gödöllő Város Képviselőtestülete, egy éves előkészítő munka nyomán, külső szakértői véleményekre alapozva, az Államháztartási Törvény és a Kulturális Törvény követelményeinek betartásával a városi közművelődési intézmény műkö­désének folyamatosságát biztosítva, az elődszervezet nevének megtartásával, Pe­tőfi Sándor Művelődési Központ Közhasznú Társaság néven alapított, 180/2001. (XI. 15.) számú önkormányzati határozattal, a megszűnő költségvetési szerv he­lyett közhasznú társaságot. Az átszervezési folyamat során az ügyvezetői tiszt­ségre a Munka Törvénykönyve szabályai szerint, a képviselőtestület nyilvános pályázatot írt ki, és az önkormányzat Kulturális, Oktatási és Ifjúsági Bizottsága által legalkalmasabbnak minősített pályázat alapján döntött az ügyvezető meg­bízásáról. A Petőfi Sándor Művelődési Központ Közhasznú Társaságot a Pest Me­gyei Bíróság, mint cégbíróság Cg. 13-14-000120/4. számú végzésével kiemelten közhasznú szervezetként nyilvántartásba vette. ” Felhívom Főszerkesztő Asszony figyelmét, hogy amennyiben a sajtó-helyreigazí­tásnak a fentiek szerint nem tenne eleget, kénytelen lennék az ügyben - nagy nyilvánosság előtt megvalósított rágalmazás alapos gyanúja miatti feljelentésem mellett - sajtó-helyreigazítási pert kezdeményezni. Gödöllő, 2002. március 18. 31 Helyreigazítás Dr. Gémesi György helyreigazítási ké­relmét, amellyel az alább olvasható le­vélben szerkesztőségünkhöz fordult, e helyt közöljük. „A CRITICAI LAPOK 2002/1-2 számá­ban, Agárdi Péter: A kultúra hatalma vagy a hatalom kultúrája című cikkében valótlan tényeket állított, amikor a gö­döllői Petőfi Sándor Művelődési Központ átszervezését és az azzal összefüggő ügyvezetői pályázati kiírást törvénysértő polgármesteri intézkedésnek minősítette. A valóság, a cikk állításaival szemben a kö­vetkező: Gödöllő Város Képviselő-testülete, egy éves előkészítő munka nyomán, külső szakértői véleményekre alapozva, az Államháztartási Törvény és a Kulturális Törvény követelmé­nyeinek betartásával a városi közművelődé­si intézmény működésének folyamatossá­gát biztosítva, az elődszervezet nevének megtartásával, Petőfi Sándor Művelődési Központ Közhasznú Társaság néven alapí­tott, 180/2001. (XI. 15.) számú önkor­mányzati határozattal, a megszűnő költ­ségvetési szerv helyett közhasznú társasá­got. Az átszervezési folyamat során az ügyvezetői tisztségre a Munka Törvény­­könyve szabályai szerint, a Képviselő-tes­tület nyilvános pályázatot írt ki, és az ön­­kormányzat Kulturális, Oktatási és Ifjú­sági Bizottsága által legalkalmasabbnak minősített pályázat alapján döntött az ügyvezető megbízásáról. A Petőfi Sándor Művelődési Központ Közhasznú Társasá­got a Pest Megyei Bíróság, mint cégbíró­ság Cg. 13-14-000120/4. számú végzésé­vel kiemelten közhasznú szervezetként nyilvántartásba vette." TÁRSADALOM-KRITICAI LAPOK

Next