Család és Iskola, 1960 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
A Aligha volt még pártkongreszsszus, amelyen oly jelentős szerepet kapott volna az ifjúság nevelésének gondja, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt decemberi, VII. kongresszusán. Aki beható figyelemmel kísérte a kongreszszus tanácskozásait, meggyőződhetett arról, hogy a kettőzött figyelem oka nem egyszerűen a kidolgozás alatt álló iskolareform, hanem maga az a tény, hogy az iskola, a jövő nemzedék nevelése mindjobban a társadalom ügyévé lesz. Felesleges lenne itt csupán megismételni, összefoglalni a kongreszszuson elhangzott útmutatásokat. Inkább arra kell felhívnunk a figyelmet, ami alapgondolata volt szinte minden egyes, az ifjúság problémáival foglalkozó megállapításnak, s amin végeredményben a fiatalság szocialista nevelésének sikere nyugszik. S ez a legfontosabb, kétségtelenül az iskola, a szülői ház és minden, az ifjúsággal foglalkozó társadalmi szerv, intézmény cselekvési egysége, összeforrottsága a szocialista nevelés sikeréért. S hogy milyenné kívánjuk formálni ennek az összefogásnak a segítségével hazánk minden fiatalját, találóan jellemezte ezt kongresszusi felszólalásában Komócsin Zoltán, a KISZ központi bizottságának titkára: „A mi társadalmunk tipikus fiatal alakja ... a rendesen dolgozó, tettre kész, az újért lelkesedő, a közösségért áldozni tudó, egyéni magatartásában, fellépésében helyesen viselkedő, tanulni, új és új ismereteket szerezni kész fiatal.Akad-e szülő, aki nem ilyennek álmodta meg gyermekét! Igen, a szülők szándéka, akarata ma már mind kevésbé ütközik az iskoláéval, a társadaloméval. De hogy milyen úton haladjunk az azonos cél felé — ebben már gyakran eltérnek a vélemények, annyira, hogy sokszor már a helyes célkitűzés is visszájára fordul, a szülő akaratlanul is fékezi vagy éppen szembefordítja gyermekét azokkal, akik javát akarják. A nevelési elvek és módszerek tisztázása, ezek megvitatása, elfogadtatása a szülőkkel — ez okból különösképpen fontos feladat. S hogy pontosabban érzékeltessük, mit is akartunk elmondani az imént, tegyük érzékletesebbé mondanivalónkat talán egy nagyon is időszerű példával. A kongresszuson is szó esett arról, hogy ifjúságunk körében vannak még olyanok, akiknek tudatában az „én” még elhomályosítja a „mi” fogalmát. Hogyne lennének ilyenek, hiszen olyan társadalomban nőttek fel, amelyben az „én” és a „mi”, — a régi társadalom még erősen élő individualizmusa és a szocialista társadalom kollektivizmusa — mondhatni élet-halálharcot vív egymással. Mindenki tudja, hogy ma már csak elvétve akadnak szülők, akik tudatosan, mintegy életelvként nevelik gyermekeikbe az önzés, a csak maguknak élés szellemét. De hogy nagyrészükben akaratlanul is él még az önzés, a visszahúzódás a közösségi munkától, a közösségi célok, áldozatok vállalásától — ezt aligha tagadja bárki is. Keresnünk kell tehát — az iskolával együtt — az utat, hogy a gyermekben a jó előjelű egyéni képességeket minél inkább felszínre hozzuk. S az „én”-t így olyan morális tartalmúvá neveljük, hogy az a visszahúzó, egoista ösztönöket, éppen a közösségben akár áldozatosan is résztvevő természetűvé formálhassa át. Nem az egyén — de az egoizmus ellen kell küzdenünk. ~[Z Kádár János, a Központi Bizottsság beszámolójában iskola- JL. reformunk alapelveként hangsúlyozta: „Iskoláinkat az oktatás világnézeti tartalmát illetően következetesen szocialistává kell tennünk." S hogy mit értünk ezen, arra világos választ adott a beszámoló és a kongresszusi felszólalások is. Ifjúságunkat fel akarjuk vértezni a korszerű műveltséggel — ez nem nélkülözheti a tananyagok marxistaleninista szellemű oktatását , s emellett a politechnikai képzéssel kívánjuk biztosítani technikai műveltségét. Ezek együttvéve hozzák közelebb az iskolát az élethez. Meggyőződéssel valljuk, hogy ezzel a célkitűzéssel a legtöbb szülő egyetért. Különben a gyakorlat is ezt mutatja, hiszen ma már nemcsak helyeslik a diákság politechnikai képzését, hanem anyagiakban is áldoznak érte De sok szülőnek még ma is ferde felfogása van a fizikai munkáról, lenézi azt, méltatlannak tartja a középiskolás diákhoz. Megfeledkezik arról hogy milyen nagyszerű emberi tulajdonságokat fejleszt ki a fiatalokban a fizikai munka, az üzemi, munkáskörnyezet, a közösségben a közösségért végzett, munka. A szocialista társadalom embere azt vallja, amit a kongresszusi felszólalások is hangsúlyoztak. „Az igazi boldogság csak a közösségben, a közösségért folytatott harc útján érhető el.” S ha ezt ma nem érti meg a múlt önző világszemléletétől áthatott szülő, megérti majd gyermeke. Talán előbb, mint ő. Ám akkor már eltávolodik tőle.. De ha már ma megérti a szülő, hogy a közösségért végzett munka veszi teljessé, harmonikussá az ember életét, bontakoztatja ki benne a legszebb emberi tulajdonságokat, akkor már ma oda áll az iskola mellé, gyermeke mellé, és segít a közös nevelési célok megvalósításában. Ifjúságunk mindenkor nagyot, szépet akart tenni, alkotni. S a ma ifjúsága, a mocsarakat lecsapoló, a gátakat építő fiatalok már értik, tudják, hogy az igazi nagy tett a közösségért végzett munka. Akadna-e szülő, aki eloltaná gyermekében a nagy tett tüzéből fakadó ifjúi lángolást, megfosztaná az igazi boldogságtól? Márpedig a szocialista iskola közösségi munkára nevel. Közösségi embert formál nemcsak a műhelyben végzett munkával, az ifjúság hősi vállalkozásaival, az osztályközösségben egymás segítségével, hanem tantervének, tankönyveinek, minden egyes órájának marxista-leninista világnézettől áthatott szellemével is. S akkor lesz gazdagon gyümölcsöző az ifjúság tudásának gyarapítása, emberségének kiteljesítése érdekében hozott áldozatunk, ha a pedagógus, a szülő, az ifjúsági szervezetek vezetőinek keze és szava széttéphetetlen láncként fonódik egybe. Egységben, egyetértésben gyermekeinkért, úgy, ahogyan ezt az MSZMP VII. kongresszusa kérte a szülőktől, a pedagógusoktól, az ifjúsági vezetőktől. faragó Jenő Ebben az esztendőben X.-ik évfolyamába lép a CSALÁD ÉS ISKOLA. — Egy évtized van mögöttünk—s most az új évvel ismét megújulunk. — ,,Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba — mondja az antik bölcs, Hérakleitosz. S hozzátehetjük, az oly nagyon mai költővel Christian Morgensternnel. ..Ha elmulasztod a világot minden nap újból felfedezni, úgy naponta elveszítesz belőle valamit.'' — Mindig új a világ, s mindig új az ember. E mindig új világot kívánja szolgálni a CSALÁD ÉS ISKOLA, a folyton megújuló ember. — Ezzel köszöntjük kedves Olvasóinkat a fordulón, s kívánunk jó új esztendőt.