Család és Iskola, 1965 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1965-03-01 / 3. szám

ő is csak mintegy mellékesen alkotta meg.) Verto — ez a latin ige azt jelenti: fordítok, forgatok; extra — azt je­lenti, hogy kint, kívül; intro pedig — be, befelé, szin­tén latinul. Az emberek általában ebbe a két nagy cso­portba sorolhatók — mondja Jung; vagy az jellemző rájuk, hogy a világ felé fordulnak, könnyen találnak és alakítanak ki kapcsolatokat, közvetlenek, vagy az, hogy magukba húzódnak, befelé tekintésre, elmélyülésre haj­lamosak. E. Kretschmer híres alkattanában először próbált meg a testalkat és a jellem között számszerű, pontosan le­mérhető összefüggéseket kimutatni. (Eredetileg a test­alkat és bizonyos elmebetegségek összefüggését tanul­mányozta.) Három alkattípust különböztetett meg: 1. Leptosom (könnyű testű); 2. Piknikus (zsíros, kövér); 3. Atlétikus (erős, izmos). Ügy találta, hogy az általa vizsgált emberek testalkata és kedélye, sőt mozgása között rendkívül szoros (hetven­­kilencven százalékos) összefüggés van. A piknikus em­ber zömök, jól táplált; nyílt, barátságos társaslény, az érzéki örömök kedvelője, kiegyensúlyozott, mozgása ke­­rekded, folyamatos, jól táncol, jól úszik. A leptosom magas, sovány, magábazárkózó, gátlásos, folytonos fe­szültségben és önmegfigyelésben él, érzékeny, kifelé való hidegsége sokszor csak látszat-érzéketlenség, gondolko­dása elemző, mély, elvont, mozgása darabos, óvatos. Az atlétikus válla és mellkasa fejlett, lassúság, nyugalom, erő és állhatatosság jellemzi, szélsőséges reakciókra ke­vésbé hajlik, magatartásában katonás. A tipológiák általában segítséget adhatnak nekünk abban, hogy gyerekeinket nagyobb türelemmel és na­­gyöbb megértéssel ítéljük meg; de több kárt hoznak mint hasznot olyan ember kezében, aki csak ráhúzza fo­galmaikat a többi emberre, hogy könnyen ítélhessen felőlük, ne okozzanak több gondot neki. Sem tiszta típusok nincsenek (és ezt maguk a típusrendszerek meg­alkotói hangoztatják a legerőteljesebben), sem pedig változhatatlan típusok. Az sem igaz. hogy egyik típus „jobb” volna mint a másik; az viszont igaz, hogy más­fajta bánásmód teremti meg egyiknek is, másiknak is a legjobb feltételeket, legjobb lehetőségeinek kibonta­koztatásához. Az extrovertált gyereket például, ha mindenáron sze­repelni akar, nem szabad durván leintenünk, vagy meg­szégyenítenünk, de nem is szabad alkalmat adnunk arra sem, hogy lépten-nyomon magát kellesse, affektáló maj­mocskává torzuljon. Az introvertáltat pedig nem szabad magárahagynunk azzal, hogy „ez úgyis mindig magában gubbaszt”; be kell vonnunk minden közös játékba, a család életébe, de lehetővé kell tennünk, hogy időn­ként félrevonuljon és nyugalomban művelhesse azt a foglalatosságot, amit ő keres magának. Ha tudjuk azt. hogy a kolerikus alkatot az ingerlé­kenység, az erős és kiegyensúlyozatlan magasabb ideg­­rendszeri működés, és nem egyszer az öntudatlan (az Kassai és budapesti énekes és muzsikus fiatalok barátsága ötvennégy 10—16 év kö­rüli csehszlovák fiú — a kassai Zeneiskola növen­dékei — komoly műsorral mutatkoztak be Budapes­ten. Eugen Suchon: Szlová­kiai képek című dramati­zált szimfonikus költemé­nyét magyar fordításban adták elő. Szőnyi Erzsébet: A szeszélyes királykisasz­­szony című meseoperáját pedig szlovák fordításban mutatták be. A kassai Zeneiskola nö­vendékeinek ének- és tánc­karát, valamint szólistáit a budapesti VI. kerületi Zeneiskola növendékeinek zenekara kísérte: . az éne­kesek Kassán készültek a februári fellépésre — a bu­dapesti gyerekek pedig itt­hon gyakorolták a kísére­tet. A budai József Attila Gimnázium kultúrtermé­nek színpadán léptek fel február 6-án. Budapesti zenei iskolai tanulók tavalyi látogatását viszonozták most kassai ta­nulótársaik. S. P. úgynevezett kéreg alatti) reakciók túlsúlya jellemzi, akkor másképpen fogjuk megítélni azt a vagányt, vagy csibész gyereket, akit környezete olyan helyzetbe sodort, hogy temperamentumának ezek a negatív vonásai vál­tak benne jellemzővé. Nem fogjuk makacsnak és meg­átalkodottnak ítélni, ha még a nevelő otthonban vagy munkahelyén is indulatkitörésekkel keseríti el környe­zetét; tudnunk kell, hogy csak a folyamatos, állandó nyugalom és a biztonság oldhatja békéssé ezt a tem­peramentumot. Másik példa: a házi munkában a leptosom alkatú gye­rek különösen olyan tevékenységekben ügyes és meg­bízható, ami hosszabb időn át szívós kitartást igényel, míg az atlétikus a rövid ideig tartó nehéz munkát végzi szívesebben. Játék közben ne csak futásban és ugrásban mérjük össze a gyerekek erejét, amiben a piknikusok majdnem mindig lemaradnak, hanem például úszás­ban és kötélhúzásban is, sőt: népi táncfigurák elsajátí­tásában, amiben a piknikus gyerekek különösen ügye­sek. Gyerekeink testi alkatával függ össze az a kíván­ság is, hogy ne keserítsük mértéktelen etetéssel például a leptosom gyereket és ne hajszoljuk esetleg neurózisba (lányos mamák!) a netán piknikus alkatú kislányokat fogyasztással, vagy kövérségük állandó emlegetésével. Nagyot tévedhetünk akkor is, ha a megfélemlített, gátolt gyereket összetévesztjük a természettől csönde­sebb (melankolikus, irvtrovertált, leptosom) gyerekkel. A csöndes gyerek éppen úgy játszik, mint hangosabb tár­sai, ha szólnak hozzá természetesen felel; a megfélem­lített gyerek azonban alig válaszol, sokszor tétlen. A megfélemlítettség persze tisztán környezeti hatás, semmi köze alkathoz, vérmérséklethez. S végül szóljunk néhány szót a legmodernebb típus­­tanról, az amerikai W. H. Sheldon nagy tudományos apparátussal és pontossággal felépített tipológiájáról. Sheldon sok ezer vizsgálat és számítás alapján a leg­utóbbi évtizedekben alakította ki •típustanát. Három típust különböztet meg (az embrionális csíralemezektől kezdődő testi felépítés és az emberi tulajdonságjegyek statisztikus összefüggései alapján): 1. Viscerotóniás (zsi­geri ...), 2. Somatotóniás (testi...) és 3. Cerebrotóniás (agyi...). A viszcerotóniás alkat néhány jellemző jegye például: a testi kényelem szeretete, a táplálkozás örö­meinek kedvelése, az udvariassági szertartások kedve­lése, a közösség szeretete, az emberekkel való érintke­zésben válogatás nélküli nyájasság, önelégedettség, pi­­hentség, mély alvás, jellegtelenség a fellépésben, szoron­gatott helyzetben és zűrzavarokban másokra támaszko­dás, a gyermek és a család szeretete. A szomatotóniás alkat ennek megfelelő jegyei: a fizikai teljesítmények kedvelése, a testmozgás örömeinek igénylése, vakmerő viselkedés, fizikai bátorság a harcban, a versengésben való agresszivitás, érzéketlenség a fájdalom iránt, nyug­talanság, feltűnés kedvelése, magabiztos fellépés, szo­rongatott helyzetben és zűrzavarban önálló cselekvés, a fiatalság céljai és törekvései iránti vonzódás. A cereb­rotóniás alkat ezeknek megfelelő jegyei: a szervezet élettani funkcióinak (például emésztés,' kiválasztás) in­tenzitása, nélkülözések vállalása és hajlam az aszké­­zisra, az arc és a szemmozgások feletti uralom, a közös­ségtől való félelem, az emberekkel való érintkezésben feszélyezett magatartás, fokozott érzékenység a fájdalom iránt, állandó fáradtság, felületes alvás, a magatartásban és fellépésben fiatalosság, figyelmesség, szorongatott helyzetben és zűrzavarban egyedülmaradás, az élet végső nagy kérdései iránti vonzódás, rajongás. A tipológiák mégoly beható Ismerete sem tesz képessé arra, hogy pusztán e rendszerek alapján egy embert iga­zán megismerjünk és megítéljünk. Még nehezebb a foly­tonos alakulásban és változásban levő gyermeket vala­melyik merev tipológiai osztályba besorolni. De azt lát­nunk kell, hogy milyen összefüggések lehetségesek egyes tulajdonságok, sőt esetleg tulajdonságok és testi fel­építés között, s ebből nagyon óvatosan arra is következ­tethetünk, hogy milyen körülmények biztosíthatják gye­rekeink számára a legkedvezőbb feltételeket felnevelke­désükhöz, s esetleg arra, hogy hajlamaik és képességeik milyen pályára teszik alkalmatlanná, vagy tán éppen különösen alkalmassá ókét. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék