Könyves Tóth Kálmán: A gróf Degenfeld család története (Debrecen, 1893)
Az ősök
eredetileg íratott a Tegenfeldek Helvécziában igen tekintélyes családot alkottak. Ősi váruk Habsburghoz nem messze feküdt. Már 850-ből történeti okmány bizonyítja, hogy Degenfeld Konrád a lausanne-i püspököt Dávidot, mivel ez túlságosan erőszakoskodott, megtámadván, életétől megfosztotta, mi miatt aztán sokáig üldöztetett. Degenfeld Ulrik churi hírneves püspök volt, ki a korabeli német császárok kegyével dicsekedhetett. Méltóságairól azonban 1179 ben lemondván, mint egyszerű barát fejezte be életét. Degenfeld Gerongust, mivel a pápa ellenére a Hohenstaufok pártjára állott, II-ik Incze egyházi átokkal sújtotta, a mire ez azzal válaszolt, hogy egy báseli zárdát lerontott. A 13-ik században a sváb földön tűnik föl a család. Konrád 1257-ben Weissensteinhoz közel épített várat.E vár romjai még máig is láthatók. Egy másik Konrád Parricida János sváb herczeg tanácsosa volt. Ez a János herczeg meggyilkolta nagybátyját, Albert császárt 1308-ban. Tanácsosa, Tegenfeld — mint a helvét krónikás írja— nyomtalanul eltűnt. A Degenfeld-féle levéltári okmányok szerint ez a Konrád nem lett volna részes a merényletben. Ámde a bárói rangot utódai mégis elvesztették. Egyik unokája Jeromos III. Lipót osztrák herczegnek titkos tanácsosa gyanánt emlittetik s három fia a sempachi véres csatában esett el. A leszármazást biztosan csak III. Konrádtól lehet vezetni, ki 1360-ban a Degenfeld várat s falut nyerte hűbérül. Neje Wöllwarth Dorottya volt. Egyik unokája 1156-ban az ő fiának Mártonnak apjától Zyllenhard Vilmostól 8000 forintért szerezte meg Eybachot E régi vár ma romokban hever, elpusztittatván a harminczéves hadjárat alkalmával. Mártonnak egyik fiát Vilmost 1468-ban III-ik Frigyes császár a római Tiberis hídon ütötte föl aranysarkantyús lovaggá. Csaknem 100 éves korában halt meg 1533-ban. Hét gyermeke még ő előtte halt el s egyetlen fia, II. Márton lett a család alapitójává. A konstanczi egyházmegyében már mint fölszentelt pap működött. Pápai engedélyével feloldoztatván, Plieningen Orsolyával lépett házasságra. Későbben a protestáns vallásra térvén át, új egyházának buzgó bajnoka gyanánt