Bráz Béla: A nagycsepcsényi és muthnai Vladár-család története és leszármazása (Turócszentmárton, 1907.)
A mű ismertetése
A mű ismertetése. A régmúlt ős emlékei iránt lelkesülő emberben él az a lelkes vágy, hogy őseinek egykori lakhelyét és múltját megismerje s lelke táplálkozva az ősök emlékeinek dicsőségéből, szive szeretettel lángoljon nemzeti létének szent ügye iránt. Az elhunytak élete az utódok emlékezetében folytatódik. Olvassuk el történetünk lapjain az ősöknek akár a harc mezején, akár a béke munkájában teljesitett közérdekű nemes szolgálatait s megújul bennünk a vágy nyomdokaikba lépni s nemes példáikat követni. Szép eszme a gazdag történeti múlt emlékeinek fölelevenitése. Amik a századok gyors röptében elmúltak s némán fekszenek a köz- vagy magánokmányok hiteles lapjain, ezeket életrekelteni s ezzel az ősök kegyeletét az utódokban élénkebbé tenni: ez volt hő vágya és célja e mű írójának. Erkölcsi érzés, kegyeletes hála s hazafias buzgóság indította egykor Vladár Károly turócmegyei hites ügyvédet s nagycsepcséni földbirtokost arra, hogy az 1825 -1831 évek között, az egykor terebélyes fává nőtt Vladár-család történeti múltját, mint maga mondja, kizárólag a család számára latin nyelven megírja. Miután a klassikai nyelv uralma letűnt, ez a szép s valóban becses mű majdnem százados por leple alá került, mig végre az 1905-ik évben az írónak fiában, Vladár Károly nagycsepcséni földbirtokosban felébredt a vágy e műnek egész tartalmát bővebben megismertetni s azt egyes lelkes családtagok támogatása mellett lefordittatta. A műnek a család traditiója tekintetéből való érdekessége, valamint általános történeti becse felkelte a figyelmet a családtagokban s ezek közt különösen Tomcsányi Móric szül. Vladár Mária úrnőben. 1*