Palásthy Pál: A Palásthyak III. (Budapest, 1891.)
Előszó
Minden okmányhely azonban, hol a család emlékei hevernek, nem vétetett igénybe. A győri, a váczi káptalan hiteleshelyének okmánytára szándékosan érintetlen maradt; a beszterczei káptalan őrizetében levő turóczi prépostság okmányai csak névről emlittetnek; az abaujmegyei, Kassa, Eperjes, Korpona, Zsólyom városi levéltárak egészen elmaradnak, ugyszinte Palásthy Mária, Bartakovich Auguszt özvegyének birtokában levő családi okmányok is, melyeket édes atyja, Palásthy Victor után örökbe vett, függő pecsétes hártyán írottakkal vegyítve, későn jutván tudomásomra: szemem elé, kezeim alá nem kerültek. Aki váratlanul feltűnt, várva le is tűnik: mindenikünknek ez az osztályrésze. A nemes családnak hazánk több tájain lakó tagjai, kik e kötetek adatain elmélkedni fognak, kérem, búcsúszó gyanánt fogadják: tiszteletre érdemes, akit a nemzet feje, az apostoli király nemesit; nagyobb tisztelet illeti azt, kit az Isten nemesit, mert az a nevet. Ez magát a személyt, a lelket nemesíti, a kér, erkölcs tökélyeinek fokain magasra, magasabbra emelve. A nemes név alatt feltűnő nemes szív, nemes lélek, kedves összhangzás, nemes név, nem nemes élet, utálatos elenmondás. Ez minden emelkedésnek, minden sülyedésnek jelzője, titkotfejtő kitevője . . . egyes embernél, családnál, egész nemzetnél. Esztergom, 1891. Szent-István király ünnepnapján.