Rudnay Béla: A Zsámbokréthyak (Budapest, 1908.)

Előszó

ELŐSZÖ­­ zönségre nézve, még a magyar nyelvű oklevelek nagy hal­maza is a nem szakemberre nézve fárasztó és értelmetlen. Az olvasóra az sem valami vonzó, ha csak leszármazási és a birtokviszonyokra vonatkozó adatokat kap. Mindezek figyelembevételével azok példáját tartom kö­vetendőnek, kik a található anyagot lehető részletesen igye­keznek feldolgozni; persze sajnos, hogy őseink leginkább csak a birtokjogokra vonatkozó okleveleket gyűjtötték, mert ezek gyűjtésére a viszonyok kényszerítették , a többi levélre nem helyeztek súlyt. Ne kívánjuk azt, hogy az ily monográfiákhoz vaskos oklevél kötetek csatoltassanak, ilyenekkel nagyon felemel­jük a kiadási költségeket és nehezítjük a könyv eladását; elégedjünk meg azzal, ha a munkával néhány, a feldolgozott tárgyra nézve fontosabb oklevél adatik ki. Egyet azonban feltétlenül követeljünk meg és pedig az oklevelek anyagának hűséges, lelkiismeretes feldolgozását, a történteket sem szépítve, sem rontva, a levelek tartalmát az igazsághoz híven kell visszaadni. Még csak annyit jegyzek meg, hogy a saját levéltáram­ból vett oklevelek régi kezelési jegyeire való hivatkozás ma már felesleges, mert a levelek évszám szerint vannak ren­dezve ; az ezen levéltárból vett fontosabb adatokat tartalmazó­­okleveleket más alkalommal fogom közzé tenni. Alsózsember 1908. évi május hóban. Rudnay Béla.

Next