Orosz Ernő: Heves- és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai (Eger, 1906)
ELŐSZÓ. Még csak félszázaddal ezelőtt is oly társadalmi osztály uralta országunkat, melyre sok kiváltság és jog, de egyúttal azon súlyos és magasztos kötelesség is háramlott, hogy minden időben vérével és vagyonával áldozzék a haza oltárán s ezt a tatár, török hordák pusztításai, az osztrák politika beolvasztó törekvései daczára is egy évezreden át megtartsa a késő unokák számára. Ez az osztály volt a magyar nemesség. Ma már megszűntek kiváltságai, mert a haladó kor szellemétől, a szabadságszeretettől áthatva, önmaga mondott le róluk, de nem szűnt meg a kegyelet, melylyel az elődök iránt a hálás utókor viseltetik. S ez nem is fog megszűnni soha, mert a magyar embernek legsajátosabb erénye nem annyira a párját ritkító — vendégszeretet az élők iránt, mint inkább a legmélységesebb, legbensőbb — kegyelet a halottak iránt. Emlékezzünk régiekről ! E sokat szenvedett nemzetnek mindig volt elég oka reá, hogy a múlt emlékeit híven ápolgassa, annál több oka lehet reá válságos időben, a balsors csapásai közepette. Emlékezzünk tehát a régi nemes családokról, mert ezek eredetét, szereplését kutatni annyit tesz, mint a nemzet történelmi múltjával foglalkozni. Hiszen ezeréves fennállásunk minden mozzanatában ők — ezen családok kimagasló alakjai — voltak a vezérlő tényezők, aki tehát ezek valamelyikében saját vérbeli ősét ismeri fel, jogos hazafiúi büszkeséggel idézheti fel emlékét. Nekik szentelem én is e szerény könyvet, mely a hivatásbeli kötelesség teljesítésének jegyében lát napvilágot s mely — a rendelkezésemre állott egyéb kútfőkön kivül — a vármegyei levéltár családtörténeti anyagát teljesen felöleli. Az adatgyűjtéssel önmagamnak tartoztam, hivatalos állásomnak adóztam. Meg kellett ugyanis ismernem lehetőleg alaposan a vármegye összes családjait, hogy eredetüket, összeköttetéseiket illetőleg tisztán láthassák. Mert eddig az anyag szétszórtsága miatt nem alkothattam világos képet róluk. Hiszen ha valaki csak egy futólagos pillantást vet könyvembe, nevezetesen az idézett levéltári jelzetekbe, látni fogja, hogy még az egy és ugyanazon családot érdeklő adatokat is úgyszólván szemenként kellett a különböző évi — egyéb közigazgatási iratok közé sorozott — oklevelekből és jegyzőkönyvekből összeszedegetnem, csoportosítanom. Ez a csoportosítás pedig különösen oly elterjedt nevű családokra vonatkozólag, mint pl. Kis, Kovács, Nagy, Szabó stb., rendkívüli gondosságot igényelt, főleg ha meggondoljuk, hogy a nemességi igazolásoknál a családazonosságot !*