Csíkvári Antal (szerk.): Csongrád vármegye - Vármegyei Szociográfiák 1. (Budapest, 1938)

Csongrád vármegye II. rész. Megyei városok és községek

1897 június 12-én az áttelepítésre vonatkozó szer­ződést 588 algyői lakos írta alá. Az őrgróf nemes intenciója szerint az adományozott 300 k.­holdat csak házhelynek jelölték, amelyet Vigh Gyula ura­dalmi mérnök 602, egyenként 544 négyszögöles házhelyre osztott fel. Az algyőiek előtt anyagi előnynek akarták magyarázni a jótéteményt. Egyes lázító gazdák rábeszélésére a szerződést felmond­ták és visszaköltöztek az árvíztől romban heverő Alg­yőre. Vádaskodásukat a régi jobbágyság vissza­állítására alapozták. A következő évben felépült az ottmaradt 74 család háza. Már 1880-ban saját köz­ségi elöljáróságot kapott Sándorfalva, amelyhez a részben felépült Algyő falu mint külterület tarto­zott. 1880-ban épült a számvevői és pénztárosi lak és így Sándorfalva lett az őrgrófi hitbizományi uradalom központja. Nagy számban jöttek Szeged­ről az árvízkárosultak, akik szintén ingyen kaptak házhelyet, úgy hogy számuk 2 év múlva már a belterületi lakosság 60%-át alkotta. Algyő külön­válásával a határ annyira megszűkült, hogy az eddig is jóindulattal viseltető őrgróftól kértek segítséget. A házhelyes sándorfalvai lakosok 600 k. h. szántóföldet kaptak haszonbérbe 3 holdas parcellákban. A hitbizomány ura ugyanakkor na­gyobb legelőterületet is engedélyezett szintén ha­szonbérbe. A község gyors fejlődésnek indult. 1889- ben gyógyszertárt állítottak fel, 1894-ben csendőr­­őrsöt rendeltek ki, 1904-ben megalakult az önkéntes tűzoltóegyesület. 1900-ban nagyon sokan Sitér községbe költöztek, annak reményében, hogy nevetsé­ges áron földbirtokokat vásárolhatnak. A hiú ábránd miatt elköltözött lakosság egy része csalódottan tért vissza a községbe, ahol nyugodt megélhetése volt. Sándorfalva 2261 kat. hold terü­letén 1880-ban 3394, 1890-ben 3780, 1900-ban 4132, 1910-ben 4960, 1920-ban 5639 lakó élt. Anyanyelv szerint 99,5%-ban magyar. A világháborúig né­hány német és szerb lakott itt. A világháborúban a község 215 kiváló polgára az utókor kegyeletét érdemelte ki hősi halálával. Emléküket a róm. kat. templom falába épített márványtábla őrzi. 671 frontszolgálatot teljesített polgára közül 12-őt avat­tak vitézzé. A község összlakossága 1930-ban 5676, 36-tal több mint 1920-ban. A lélekszám természetes sza­porodása azonban 559 főre rúgott ebben az évtized­ben, 523 lelket tehát munkáscsaládok elvándorlá­sával vesztett el a község. Bodorszék 93 főnyi lako­sával együtt 1933-ban 5770-re emelkedett a lélek­szám. A lakosság 16 idegenajkú leszámításával ma­gyar anyanyelvű. Vallási tekintetben 5642 lakosa r. kat., 5 g. kat., 66 ref., 12 ág. ev., 3 g. kel., 42 izr. vallású. A r. kat. hivők anyaegyházat alkotnak, a mely a községgel egyidőben szerveztetett. Kegyura őrgróf Pallavicini Alfonz. Templomát 1882-ben építette őrgróf Pallavicini Sándor. A róm. kat. egyházközség hívei több vallásos és kulturális egye­sületet alkotnak lelkipásztoruk vezetése mellett. Ezek a Sándorfalvi R. Kát. Kör, amelynek célja, hogy a katolikusságot összetartsa, a katolikus ön­tudatot növelje. A vezetőség évente többször tart kulturális és vallásos tárgyú előadásokat, amelyek igen látogatottak, azonkívül háziipari tanfolyamot tart minden télen. A Körnek saját székháza van, ahol saját helyiségein kívül otthont talál a B. Kát. Legény- és Leányegylet, amelyek szintén tartanak műkedvelő és kulturális célú előadásokat. Köz­­oktatásügyi intézetei 1 állami kisdedóvó, 3 állami mindennapi népiskola, 2 általános és 1 gazdasági továbbképző. A kisdedóvó kb. 100 gyermeket gon­doz. Az elemi iskolák közül 1 belterületi, 2 tanyai iskola. A 3 iskolában 6 fiú-, 6 leány és 16 vegyes­osztályban 15 tanteremben 20 tanerő végzi az okta­tást. A tanulók száma 804. Az általános tovább­képző tanulóinak száma 68, a gazdasági tovább­képzőé 256. Kulturális egyesületei a Sándorfalvai Olvasókör, az Iparoskör, az Iparosok Ifjúsági Köre, a Daloskör, a Mansz helyi csoportja, a Ho­mokpusztai és a Szaporcai helyi Gazdálkodók Olvasóköre. Az egyesületeknek csaknem mindegyi­kében van könyvtár, azonkívül Népkönyvtár is van a helyiségben. Az iskolán kívüli népművelési bizott­ság vasárnaponként tartott előadásai nagy nép­szerűségnek örvendenek. A község orvost és 2 bábát alkalmaz. Egy magánorvos és egy magánbába is lakik a helyiség­ben. Gyógyszertár van helyben, közkórház Szege­den. Hat artézikérz vize szolgáltatja az ivóvizet, a távolabbi tanyákon pedig ásott kutak. Az anya- és csecsemővédelmet az Országos Stefánia Szövetség helybeli 105. sz. védőintézete látja el, amely kiter­jeszti működési körét Algyőre is. A lakosság főfoglalkozása a földművelés. A 4343 főnyi őstermelő között 1828 kereső és 251 el­tartott. Az önálló gazdák száma 818, segítő család­tagjaiké 323, eltartottaiké 1652. Gazdasági cseléd 101 és gazdasági munkás 1452 lakosa (Bodorszék adatai nélkül). Az iparosok száma 584, a kereske­delemmel és hitelellátással foglalkozók 148, a köz­lekedési alkalmazottaké 47, a közszolgálati és sza­­badfoglalkozásúaké 139, a napszámosoké 95, a nyugdíjasoké 102, a házi cselédeké 88. A község területe 5892 h. hold, amelyből 3042 hold szántó, 173 h. kert, 484 h. rét, 172 h. szőlő, 1204 h. legelő, 228 h. erdő, 9 h. nádas és földadó alá nem esik 482 h. hold. Az egyes birtoktestek kö­zül egy sem haladja meg az ezer holdat, nagybirtok tehát nincs a területen. Legnagyobb birtoktest, 827 k. hold, őrgróf Pallavicini Alfonz tulajdonában van, 651 hold Sándorfalva községé, 300 hold a község Legeltetési Társulatáé és 190 hold a Szegedi Ármentesítő Társulaté. Két 50—100 holdas birtok 116 holdat, a 180 öt-ötvenholdas 1866 holdat és a 659 öt holdon aluli törpebirtok 1651 holdat foglal el határából. Az egy holdon aluli birtokok száma 745, összterületük 210 k. hold. A földbirtokreform során a sándorfalviak a szomszédos sövényházi Pallavicini uradalomból kaptak 2001 holdat. Össze­sen 878 igénylő jutott fejenként 1—3—5 holdas birtokrészhez. A földéhség ezzel nem szűnt meg, mert sok igénylő nem jutott földhöz, akinek jutott, az is többre számított s így a földéhség örökös marad. A belterületi lakosoknak alig van saját földjük, úgyszólván mindenkinek van kisebb-na­­gyobb hosszúlejáratú bérlete az uradalomtól, még az értelmiségnek is. A bérelt földek területe kb. 3000 k. hold. A szomszédos mindszent-algyői ura­dalomnak ezen kívül is nagy hatása van a köz­ségre, mert a lakosság túlnyomó része ott keresi meg a kenyerét, azonkívül a gazdák az újításokat ott tanulják el. A tanyai lakosság azonban saját MV 5 'III 65 |||.

Next