Csíkvári Antal (szerk.): Csongrád vármegye - Vármegyei Szociográfiák 1. (Budapest, 1938)
Csongrád vármegye I. rész - A vármegye társadalomrajza és általános ismertetése
dékén feküdt. Végül siettették a Tisza-szabályozás gyakorlati megvalósítását a 18. század végén és a 19. század elején sűrűn egymást követő árvizek, így különösen az 1844. és 1845. évi rendkívüli tiszai árvizek nagy kártételei. Ezeknek a csapásoknak hatása alatt indult meg ugyanis a Tisza-szabályozás megvalósításának komoly munkája. Ezeknek a árvizeknek lezajlása után bízta meg József nádor Vásárhelyi Pál mérnököt a Tisza-szabályozás és a Tisza-völgy ármentesítési tervének elkészítésével s a terv elkészülte után lépett akcióba annak megvalósítása érdekében gróf Széchenyi István is, aki rögtön belátta azt is, hogy e nagyszabású terv megvalósítását az államtól várni nem lehet. Ezért a folyók völgyeinek birtokosságát kapacitálta arra, hogy társulatokba tömörülve, saját erejükből hajtsák végre az ármentesítés nagy munkáját. így történt, hogy az ármentesítést az árterekben érdekelt birtokosok saját költségükön hozták létre, az államtól csupán annyi támogatást élvezve, hogy a szabályozás (ármentesítés) tervét elkészíttette és ebből a Tisza és nagyobb mellékfolyói medrének szabályozását a saját költségén hajtotta végre. Nagy lendületet adott a kérdés előhaladásának, hogy gróf Széchenyi István kezdeményezésére 1846 január hó 20-án megalakult a Tiszavölgyi Társulat, amely azután a Tiszavölgy ármentesítése érdekében szükséges munkák irányítója lett, míg magát a tényleges munkát saját területeik védelmére az egymásután megalakult ármentesítő társulatok érdekeltségei hajtották végre a saját erejükből. Az ármentesítő társulatok természetesen nem alakultak meg mindenütt egyszerre az egész Tisza völgyében, sőt az összes társulatok megalakulása csak igen hosszú idő lefolyása alatt történt meg. Ebből legyen elég itt annyit megemlíteni, hogy a Tisza völgyében elsőnek a mai Alsószabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat alakult meg „Tiszadobi Társulat“ néven 1846 augusztus hó 26-án s ennél a társulatnál vette valóságos kezdetét a tiszai védtöltések építése is azzal a kapavágással, amelyet gróf Széchenyi István 1846 augusztus hó 27-én Tiszadobon tett, míg ezzel szemben a legújabbtiszai társulat a „Délborsodi Tiszai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat“ csak 1935 június hó 15-én alakult meg. Sajnos, a Tisza szabályozásának 1846-ban nagy lendülettel megindított munkáját 1848-ban ismét a fegyverzaj váltotta fel. A munka félbeszakadt és csak 1878-ban indult meg újból, amikor a politikai viszonyok ismét alkalmasakká váltak a munka folytatására. A lökést a munka újrafelvételére az időközben lezajlott 1855. évi árvízkor, majd az 1870-es évek elején jelentkezett árvízbajok adták meg, amikor is az akkor még alacsony és gyenge töltéseket az árvizek áthágták és sok helyütt szétszaggatták. A Tiszavölgyi Társulat — amely az 1848-i események bekövetkeztekor működését beszüntette — 1878-ban újra megalakult s akkor annak közreműködésével egymásután jöttek létre azok a törvények, amelyek egyrészt a társulatok megszervezését és működését (1884: XIV. te., 1885: XXIII. te.) szabályozzák, másrészt pedig azok anyagi támogatását célozzák (1881:XLII., 1889:XXIX. törvénycikkek). Hogy a Tisza kiöntései Csongrád vármegye területét sem kímélték meg, szinte önmagától értődik. Hiszen ha figyelembe vesszük, hogy a Tisza a forrás vidékéről nagy eséssel (km-kint 50—60 cm) indul, azután pedig esése folyton fogy és folyásának azon a szakaszán, amely Csongrád vármegye területébe esik, esése km-kint már csak 3 cm; tudva azt, hogy a folyóvíz sebessége a folyó esésétől függ — minden különösebb hidraulikai tudás nélkül is megérthetjük, hogy azt a víztömeget, amely a folyó forrásvidékéről rohanó gyorsasággal zuhan le a sík vidékre, a folyónak az a szakasza, ahol már alig-alig van esése, a folyó medrében tovább vezetni nem képes, hanem a víz a mederből kicsap és a folyót környező vidéken terül szét. Már említettük, hogy az ármentesítő társulatok korántsem keletkeztek egyszerre, hanem aszerint, amint egyes vidékek birtokosai elérkezettnek látták az időt, hogy a folyó garázdálkodásának véget vessenek, csak hosszabb idő leforgása alatt alakultak meg egyenkint s egyik-másik csak az idők folyása alatt, többféle átalakulás után, kapta meg jelenlegi ártéri területét és jelenlegi szervezetét. Csongrád vármegye területén is — mint sok más helyen — a Tisza elöntései ellen a védekezést előbb csak egyes magánosok, leginkább uradalmak kísérelték meg, amely kísérletek eleinte csak egyes kisebb területek, úgynevezett öblözetek megvédésére szorítkoztak s csak azután nőttek a megvédett területek mind nagyobbra és nagyobbra azáltal, hogy a szomszédok mind szélesebb és szélesebb körben szövetkeztek a védelemre. A társulatok alakulása az 1871:XXXIX. tc. keletkezése nyomán vett nagyobb lendületet, miután t. i. ez a törvény a társulatok szervezetét és működését, nemkülönben megalakulásuk módozatait és lehetőségeit már eléggé részletesen szabályozza. Mint eme törvény alapján megszervezett társulatok, a Tiszavölgyi Társulat központi bizottságának jelentése szerint Csongrád vármegye területén 1879-ben a következő „vízszabályozási társulatok“ működtek: A) a Tisza jobbpartján: 1. az Alsóréti magánöblözet, amelynek védelmező gátja id. gróf Károlyi István tulajdona lévén, az öblözet ügyeinek rendezését és a gát felügyeletét az uradalmi tisztség látta el, mindössze a gátmunkáknál alkalmaztatott mérnök időközönként és szükség szerint. Az öblözet árterületének kiterjedése 2643-műhold volt, 2. a Csany-perc sorai ármentesítő társulat 15393 hold árterülettel, 3. a Porcsora-szegedi Tisza-szabályozó társulat 34178 (1200 négyszögöles) hold árterülettel, B) a Tisza balpartján, 4. a Bökény-mindszenti Tisza-szabályozó társulat 20266 (1200 négyszögöles) hold árterülettel.