Károly János: Fejér vármegye története 4. (Székesfejérvár, 1901)
A megye községeinek története - Hantos (Nagy, Kis és Közép)
Berza András, Kinti János, Jády János, Ács Ferencz, Szabó Mihály, Kis György, Essek Tóbiás, Bodoki János, Kovács István. 1720-ban : Tóthjuhász György, Magyar Juhász János, Tálas János, Izsó János, Kincses István, Udvaros Mihály, Kis Péter, Lukacskó Pál, Szabó János, Varga Márton, Tornoczy András, Contra József, Regi László, Szántó István, Tóth János, Kónya György, Szalai István, Torma István. HAJWOS (JS Nagy-Kis-és Közép-) Sárosd, Nagy- és Kis-Perkáta, Mélykút, Nagy-Venyim, Herczegfalva, Ménesmajor, Nagy- és Kis-Karácsony, Jakabszállás, Belső- és Külső-Kujtor Csabda. Megyénk déli részének azon területe , mely magába foglalja Sárosától keletnek indulva Kis- és Nagy-Perkátát, délnek fordulva Mélykutot, Nagy- Venyimet, Herczegfalvát, Ménesmajort, Nagy-Karácsonyt, innét északnyugot felé menve Kis-Karácsonyt, Hantost Jakabszállást, Belső- és Külső-Kajtort és Sárosdot, — ez a terület képezte az egykori fejérmegyei Kunságot, melynek miként a mai nevek is mutatják különféle szállásait, és a szállások kapitányait a hantosszéki kapitány kormányozta. Hantos volt tehát az egész fejérmegyei Kunságnak székhelye és központja. Erről a fenn körülirt egész területről már munkám I. kötetében írtam, 184—203. lapokon. Sajátságos nép volt ez a kun nép. Vad, kicsapongó és kegyetlen. Erkölcseiben ledér és szemérmetlen. A harczban pedig ép úgy ölték és tették fogolylyá a magyart, mint az idegen ellenséget. IV. Orbán pápa már 1264. júl. 14-én panaszolja