Károly János: Fejér vármegye története 5. (Székesfejérvár, 1904)
A megye községeinek története - Pázmánd puszta - Perkáta
ségéért 1611-ben Bethlenfalvi gróf Thurzó György nádor és helytartótól kapja a veszprémmegyei Chatár és Bogár községeket. Közben leírták a zemplénmegyei Vitányt és Radványt, honnan a család előnevét is nyerte; de a családi irományokból az tűnik ki, hogy e birtokokhoz nem adományozás, hanem vétel útján jutottak. E birtokokat később gróf Károlyi Antalnak adják el. A leszármazási táblázatban Győry István nevével sehol sem találkozunk, a mint némely nemesi czimtárban tévesen emlegetik, hanem a XVII. és XVIII-ik században egyenes leszármazásban öt Ferencz következik, kik közül a negyedik kapja 1775. decz. 30-ik Mária Theréziától Perkátát és a Tolna megyei Tápét. A fentnevezett Győry Ferencz (IV.) mint Tolna megyei aljegyző kezdi működését, de nemsokára az udvari tanácsnál, mint fogalmazó működik, majd a királyi Helytartótanács titoknoka, később tanácsos. Odaadó, lelkiismeretes munkálkodásával minden állásában feltűnik, uralkodója kegyét megnyeri és rohamosan emelkedik a közpályán. A kezdetben Torontál, majd tolnamegyei főispánból csakhamar a királyi helytartótanács elnökének helyettese, végre valóságos belső titkos tanácsos lesz s mint ilyen nyeri először a Szt. István rend kis, később közép keresztjét. Többször működött, mint királyi biztos. A pécsi polgárság és uradalom között támadt zavarokat, később a Baranya, Tolna, Sümeg és Fejér megyében támadt jobbágy mozgalmakat eszélyes fellépésével és szigorával lecsendesítette, az ellentéteket elsimította.