Szeremlei Samu: Hód-Mező-Vásárhely története 5. A közmivelődés története 1526-1848. II. (Hódmezővásárhely, 1913)
A közmivelődés története 1526-1884. Második rész - 18. Hatóságaink
A TÖRÖK, ERDÉLYI ÉS A MAGYARHONI HATÓSÁGOK. 473 Ez volt a katonai kormányzat kerete, mely az egyébként figyelemre is alig méltatott közigazgatást is magába foglalta. Ennek dolga inkább a török földesúrra (iszpáhi) nézett volna, kik közt a hódított birtokokat (tímár) felosztották, de úgy, hogy azok egy részét a török császárnak hagyták fel (khász). A várost eleintén a Szegeden lakó Dsafer bég bírta, ki annak ügyes-bajos dolgait is intézte. Nemsokára azonban khásszá tették Vásárhelyt is, melyet a hozzátartozó falvakkal együtt a török kincstár a többet ígérőnek adott ki haszonbérbe. Mint fentebb láttuk, 1566—7-ben maga a város volt a bérlő. Törvénykezés tekintetében a török a külön bírósági kerületeket (náhie, kaza) állította fel. Ilyenek voltak vidékünkön Bács, Kalocsa, Szeged s Vásárhely. A székhelyen, hol egyszersmind török csapatok is tanyáztak, lakott a biró (kádi) és annak helyettese vagy segéde (anaib), kik a peres felek közt törvényt tettek, miért a nyertes féltől követelték a fizetést.12 Minthogy azonban nálunk vár nem volt , török csapatok sem tartózkodhattak állandóan, ezért a vásárhelyi náhie nem sokáig állhatott fenn. Az erdélyi közigazgatásról nincs mit beszélni. Megyéink meghivattak ugyan Fráter György országgyűléseire, de a fejedelmek az alföldet török birtoknak tekintették, habár egyébként eleget buzgólkodtak az itteni birtokok adományozgatásában. Különben pedig Bethlen Gábort kivéve, úgyszólva semmi ügyelettel sem voltak azok közbiztonságára s míg egyébként kifogyhatatlanok voltak más hódoltsági helyek háborgatásai miatt a török előtt való panaszkodásban, rólunk e részben sem ők, sem az erdélyi országgyűlések említést sem tettek. Ez utóbbiak egyébként hallgatással tudomásul vették, hogy itt a magyarhoni törvények maradtak életben s mikor példa behozott mértékekről határoztak, ezek érvényét sem terjesztették ki ránk. Ily módon a török lévén a tényleges birtokos és a valóságos úr e vidéken, itt sem a magyar földesuraknak, sem az azok által képezett vármegyének nem lehetett hatósága. Csongrád, Csanádmegyék szervezete már 1547-ben elenyészett, alispánt, főispánt, szolgabirót 1552—8-ig nem is találunk. Később egy néhány tisztviselőt a gyulai vár oltalma alatt ismét neveztek, de ennek bukásával mind 1 Borovszky, II. 222. 2 Vélics, Defterek LXXXVIII—L. 11. I. köt., V. ö. II. köt. 94. 1. 3 Csánky B., Bornemisza B. gyulai kapitánysága. Megjel. Békésm. rég. évk. VIII. 68. 216.