Szabó Ferenc (szerk.): Hódmezőváráshely története 2. A polgári forradalomtól az Őszirózsás forradalomig 1. 1848-1918 (Hódmezővásárhely, 1993)
A polgári forradalomtól az önálló törvényhatósági jog elnyeréséig (1848-1873) - II. Szabó Ferenc: Közigazgatás és várospolitika (1849-1872)
tanács tekintélyét érdemben erősítő vitának a város és a grófok közötti tárgyalások formájában történő megoldására éppen az ellentétek csúcspontján történtek az első lépések. Keresztes polgármester engedélyt szerzett arra, hogy 18 „értelmesebb és vagyonosabb” lakost tanácskozásra összehívjon. Véleményük ismeretében tapogatózó lépések indultak, jó ideig hiába. 1851 nyarán az uradalom egyoldalú intézkedéssel a városi haszonbérlő friss kaszálású, boglyákba rakott szénáját elvitette. A város „viszonzásul” az uradalmi rétházakon termett szénát, az uradalmi haszonbérlő boglyait vitette el.181 Őrlősy főszolgabíró minden esetben az uradalommal játszott össze, a lakosság állattartó többségének érdekeivel szemben. Az elmérgesedett vitában 1852 május-júniusában következett be a kedvező fordulat, arra a hírre, hogy a Nagyrétet a Károlyiak hosszabb időre bécsi nagykereskedőknek akarják bérbeadni, kiszárítás és hasznosítás céljából. A hír valószínűleg kitalált volt. Károlyi Lajos gróf tárgyalási hajlandóságot mutató levele után mégis visszatértek az előző évben kiformált feltételekhez. A községválasztmány és Horváth László uradalmi ügyész 1852. augusztus 1- jén megegyezésre jutottak. A szeptember elején már helytartótanácsi jóváhagyással ellátott szerződést november végén meg is valósították. A megegyezés alapján a város a Nagyrét kopáncsi oldalán 7300 holdat kapott, a szükséges hozzávezető útterületekkel. A kapott területbe számítva a Hód-tó egy része is a városé lett. A birtokba vett rétet a város 1853-tól hét személynek haszonbérbe adta, akik rövidesen tiltakoztak a magas vízállás miatt.182 Az uradalom a megosztás után a tulajdonában maradt nagyréti részeket szintén haszonbérbe adta, az árendátorok pedig kisebb részletekben adták tovább a jószágtartó lakosoknak. A város volt jobbágysága fel nem osztott közös tulajdonát jelentő rétségek hagyományos formájú használatát a Tisza-szabályozás folytatása, újraindítása miatt kellett a községválasztmánynak 1855 nyarán ismét megfontolnia, az esztendő tavaszán pusztító árvíz nyomán. A szabályozás megemelt költségein felül az ármentesítő társulat a rét kiszárításának költségeit is követelte a várostól, így került szőnyegre a Nagyrét, a gorzsai közös rét haszonbérletének megszüntetése és az egyénenkénti kiosztás ügye. Az 1855. augusztus 17-i községválasztmányi döntés szerint a zsellérházak után négy, egy egész telek után pedig nyolc pengőforintot kellett befizetni a kiszárítási költségekre, s a kiosztást a házszámok rendjét követve kellett lebonyolítani. Egyben kimondták a rétek minőség szerinti osztályozásának követelményét is.183 A kiküldött bizottság javaslatát elfogadva az I. osztályú rétből 1200 négyszögölet, a II. osztályúból 1500 négyszögölet, a III. osztályúból 2400 négyszögölet számítottak egy-egy réti holdnak. Az osztályozhatatlannak minősített, vízállásos 181 A fontosabb források: CSML HF Tan. jkv. 2648, 2748, 2754, 2780, 2781, 2836-2838, 2856, 2982, 2990, 3051, 3305/1850., 34/1850. nov. 20., 124/1850. dec. 11., 747, 2337/1851., Tan. h. 2437/1851. SzF Mh. 8550/1850. Herczeg Mihály 1974/b. 107-108. 182 CSML HF Községvál. jkv. 85, 86, 89, 96, 130, 132, 160, 359/1852, 503/1853. SzF Mh. 10919/1852. 183 CSML HF Községvál. jkv. 37/1855., 116/1858., 47/1859.