Szabó Ferenc (szerk.): Hódmezőváráshely története 2. A polgári forradalomtól az Őszirózsás forradalomig 1. 1848-1918 (Hódmezővásárhely, 1993)
A polgári forradalomtól az önálló törvényhatósági jog elnyeréséig (1848-1873) - III. Herczeg Mihály: Mezőgazdaság
nagy arányban folytatódtak. 1859-ben a szabályozási társulat két önálló társulatra vált szét a három nagybirtokos család érdekei alapján, anélkül, hogy akár a vezető személyekben változás történt volna. Erkövy Adolf maradt mindkét társulat elnöke, Barta Sándor volt vásárhelyi polgármester mindkettőnek a pénztárnoka. Az „Alsó Csongrádi balparti Tiszaszabályozó Társulat” és a „Sártó-tápéi Tiszaszabályozási Társulat”656 (nevezték Mindszent- Apátfalvinak is) formailag külön-külön követelte ezután a nagy összegeket. 1860 tavaszán a Tisza vize átszakította a félkész, s amúgy is rosszul megépített töltéseket, s a vásárhelyi Nagyrét tengerré vált.68 A városvezetés kénytelen volt Deák Sándor mérnök vezetésével a várostól Földeákig mentőgátakat emeltetni, a lakosságra kivetett közel tízezer forintos költséggel.67 1861-ben Makó város hosszú kritikai visszatekintésben bizonyította be, hogy az 1852-ben elhatározott munkákat a Mindszent-Apátfalvi Tiszaszabályozási Társulat és jogelődje nem, vagy teljesen rosszul teljesítette. Makó a társulatból való kilépés tervét érlelte meg, hogy a nagybirtokok nyomásától megszabadulva célszerű munkákat végeztessen. Vásárhely népközgyűlése csatlakozott a makóiakhoz, s külön rámutatott arra, hogy a Marosnak Szeged fölött a Tiszába kötése Vásárhelyt külön veszedelembe sodorta. Végveszély esetén a Maros és a Tisza vizét csak a vásárhelyi rétbe tudják levezetni, s a vízmagasság emelkedésével Vásárhely az elöntés lehetőségével nézhet szembe.68 A hatvanas évek első felében a munkálatok nagyon lassan haladtak. Vásárhely fő törekvése az volt, hogy ne kerüljön be ártéri területeivel a mind anyagiakban, mind szakmailag megbízhatatlan Mindszent-Apátfalvi Társulatba.69 1866-ban a város már megtagadta tartozásainak megfizetését, addig elvégzett saját védekezési és töltésépítési munkáit kívánta beszámíttatni az adósságba.70 A kiegyezés esztendejében a Mindszent-Apátfalvi Társulatnak 20 610 forinttal, a Mindszent-Algyői (előbb Alsó-Csongrádi balparti) Társulatnak pedig 20 778 forinttal volt adósa a korábbi évekből a lakosságért ill. az ártéri birtokosokért felelősséggel tartozó város. Az ínséggel küzdő emberek fizetésképtelenek voltak, a közgyűlés emiatt kénytelen volt 30 ezer forint kölcsönt felvenni.71 A szabályozási társulattal 1874 szeptemberében sikerült értelmes megállapodást kötni. A város a belterület ármentesítésére nem lépett be a társulatba, nem fizette a járulékot, de vállalta a vízvész esetére az ingyenes közerő kirendelését. Előfeltételként azonban kikötötte, hogy a társulatnak a Hód taván keresztül Tarjánig el kell készíttetnie a levezető csatornát, s a tiszai zsilip kinyitásáról mindig előzetesen értesítenie kell a polgármestert.72 * 65 CSML HF Községvál. ir. 82/1859. 66 CSML HF Községvál. jkv. 50,78,80,86, 111, 127/1860., Kgy. jkv. 13/1863. 67 CSML HF Községvál. jkv. 78, 80,86/1860. 68 CSML HF Kgy. jkv. és ir. 291/1860. 69 CSML HF Kgy. ir. 17/1867. 70 CSML HF Kgy. ir. 24/1867., Kgy. jkv. 10/1866. SzF Föisp. ein. 1470/1867, 69/1867. 71 CSML HF Kgy. ir. 24/1867., Kgy. jkv. 35/1867. SzF Föisp. ein. 1429/1866. 72 CSML HF Kgy. ir. 474/1874. (A vízszabályozásokról szóló részfejezetet Szabó Ferenc írta.)